Legalizálás

A németek élen járnak a gyökeres átalakulásokban; legyen bár politikai, katonai vagy társadalmi újítás, teljes lendülettel vágnak bele akkor is, ha aztán kő kövön nem marad. Miközben nyolcvanévnyi böjt után ismét kedvet kaptak körülnézni a nagy orosz sztyeppéken, odahaza sem hanyagolhatják tovább a progressziót. Sok apró lépés közepette, amellyel megpróbálják újraépíteni Weimar anarchikus világát, ezúttal úgy döntöttek, hogy legalizálják a marihuána használatát. Praktikus és észszerű, mert így sokkal áttekinthetőbb a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem, nem lesz bűnöző valaki pusztán azért, mert szeretné a tudatát jelentősen módosítani. Hiszen akad, aki a ZDF-et nézi, az is módosítja a tudatot, mégsem zárják be érte. A könnyű drogok élvezetére külön klubokat is létrehoznak, ahol a szigor sem lesz ismeretlen, mert egy-egy klubtag legfeljebb 50 grammot kaphat.

A rendőrség feladatai is csökkennének, mert ezentúl nem kellene pénzt, embert és időt szentelni a kábítószerügyeknek, és a felszabaduló energia és anyagi erő mehetne például a gyilkosságok felderítésére. Igen ám, de mennyivel egyszerűbb és olcsóbb volna, ha az emberölést is legalizálnák (abortusz és eutanázia néven történtek erre már eredményes próbálkozások sok helyütt), mert ezzel átláthatóbb, egyszerűbb lenne a bűnüldözés munkája, megszűnne az a felesleges szembenállás, ami a hatóságok és a tettesek között számtalan konfliktus forrása. Elképzelések szerint ha engedélyezetté válik, talán kevesebb gyilkosság fog történni, hiszen nem kell titokban, a lebukástól rettegve elkövetni; ha a polgárok tudnák, hogy bármikor büntetlenül megtehetik, nem is sietnének ilyesmit csinálni, csak végszükségben. Amellett a törvény havi egy áldozatban maximálhatná a dolgot, a bérgyilkosok irreális, adózatlan jövedelmét a fehérgazdaságba terelnék, és az egyén megélhetné a tökéletes szabadságot; aki gyilkosnak érzi magát, lehessen valóban az. Az állam feladata ugyanis, hogy segítse a személy kiteljesedését.