A magyar miniszterelnök autója odagördült az Elysée-palota elé, a francia köztársasági elnök elébe sietett, szívélyesen kezet rázott a vendéggel, majd egy rövid fotózkodás után eltűntek a legendás épületben. Amikor négyszemközt maradtak, Macron rögtön a lényegre tért.

Hirdetés

– Úgy tűnik, senkivel sem lehet értelmesen beszélni. Néha az az érzésem, vagy mindenki teljesen hülye, vagy megvették az egész bandát. Így magunk közt, magyarázd már el, hogy szerinted hová lenne érdemes kifuttatni ezt az egész borzalmat.

– Nekünk az a történelmi tapasztalatunk, hogy nem szerencsés követni egy agresszív nagyhatalmat, amelyik csak eszköznek használ. Nem volna muszáj az amerikaiakhoz alkalmazkodni mindenben. Vazallussá válunk, miközben lehetnénk a harmadik pólus…

– Nagyon okos – lelkendezett Macron. – De ki vezesse ezt a pólust? Már megbocsáss, de a te országod olyan kicsi…

– Hát igen, ennek az okát ti tudhatjátok legjobban. Nos, én realista vagyok, Emmanuel. Ezek a mostani német politikusok nyilvánvalóan teljesen alkalmatlanok minden komoly feladatra. Gyenge képességűek, ha szabad ilyen finoman fogalmaznom. Az amcsik az orruk előtt robbantgatják a gázvezetéküket, dróton rángatják őket is meg az egész EU-t. Ha tenni akarunk ez ellen, szükségünk lesz egy erős vezetőre, aki mögött ott áll egy nagy ország. Nem baj, ha atomhatalom. De akarni kell, kiállni érte. Talán elsőre furán hangzik, de lehetnél te a leendő Európa vezetője.

– Ugyan már, kevés vagyok én ahhoz… Ehhez határozottság kell, elszántság, bátorság. Szép feladat, de nem is tudom…

– Majd segítek.

– Na, az rám fér.

Három héttel később a francia elnök Pekingbe utazott. 

„A legrosszabb dolog az lenne, ha mi, európaiak azt gondolnánk, hogy alkalmazkodnunk kellene az amerikai ritmushoz. […] Vazallusokká válunk, miközben lehetnénk a harmadik pólus, ha marad néhány évünk megalkotni azt. Fel kell ébrednünk!”, nyilatkozta a találkozót követően.

Korábban írtuk