Mesék

A magyar változat: Baktat János az erdőben, menedéket keres éjszakára. Észrevesz egy kis házat, bezörget az ajtón. Nincs otthon senki. Megtörli a lábát, benyit, leveszi a kabátját. Az ágyra nem fekszik le, de a székre leül, hogy kicsit pihenjen. Amikor megszomjazik, egy pohár vizet tölt magának. Este hazatér a gazda, János elnézést kér tőle a zavarásért, bemutatkozik, és a szálláslehetőségről érdeklődik. Megköszöni a szíves látást; jó lesz neki a pitvarban is, ott meghúzza magát, majd reggel továbbáll.

Angolszász verzió: John vágtat keresztül-kasul az erdőn, mígnem rátalál a kalyibára. Leugrik a lováról, beköti az istállóba, szénát vet eléje. Azután a bejárathoz siet, berúgja az ajtót. Nagy örömmel állapítja meg, hogy a kamra tele élelemmel, szel magának kenyeret, jókora sajtot, kolbászt hozzá. Csapra ver egy hordót bort is, elhever az ágyon, lábát fölteszi, még a csizmát sem húzza le. „Ez remek hely, gondolja, ügyes vagyok, hogy felfedeztem. Bőségben a kaja, a csűr is színültig, itt maradok.” Egyszer csak zajt hall, motozást az ajtó irányából. Felkap egy kést, odasettenkedik, és a belépő torkának szegezi. „Ki vagy, és mit akarsz?”, dörren rá. „Itt lakom, feleli az érkező ijedten. Ez az én házam.” „No, mondja John, ott a sarokban meghúzhatod magad, hanem cserébe dolgozni is kéne. De nem csak úgy ímmel-ámmal, majd én szólok, ha azt látom, hogy nem jól csinálsz valamit. Ne égess sok gyertyát, és el ne felejts kecsöpöt tenni a tésztára!”

Román mese: Ioan bár csak úgy céltalanul bolyongott, de örömmel pillantja meg a házikót. Besomfordál a kiskapun, letelepszik az egyik szobában. A gazda napokig észre sem veszi, mígnem közben megérkezik Ioan felesége, meg a porontyok is. „No, szól neki barátságosan a háziúr, gyere ki, ebédelj velem!” „Dehogy megyek!, kiáltja felháborodottan Ioan. Hiszen már a nagyapám is ebben a szobában lakott. Húzzunk csak fel ide egy vastag falat, az udvaron egy kerítéssel kerítsük el az én részemet. Ezentúl az a miénk lesz.”