Mindenkié
Ha valaki esetleg nem tudta volna, hogy mi hiányzik még az életéből, mi az, amit még nem vettünk át a fejlett Nyugattól, nos, annak elárulom, megérkezett az első LMBTQ stb. mesekönyv. (Igen, ez most irónia volt.)
„A 91. Ünnepi Könyvhétre időzítve megérkezett az első, kizárólag magyar szerzők tollából született LMBTQ-mesekönyv, Meseország mindenkié címmel. A könyv klasszikus mesék leszbikus, homoszexuális és transznemű motívumokkal átírt történetekkel kívánja már az óvodáskorban népszerűsíteni az azonos nemhez való vonzódást” – olvasom egy hírben.
Szegény gyerekek. Érdekes, technikaórán nem jönnek azzal, hogy a rosszul működő porlasztó az jó dolog, és azt a fúrógépet vegyük meg, ami nem fúr lukat a falba, hanem ellenkezőleg, betömi. Vagy ha főzni tanul a gyerek, akkor sem mondják neki, hogy semmi gond, ha odaég a rántás, és a romlott darált húsból milyen finom fasírtot lehet készíteni. Csak a kulturális és társadalmi életben próbálják lenyomni az emberek torkán – most már gyerekkorban is –, hogy a működésképtelenség ünnepelni való, a hiba pozitívum, az elrontott dolog boldogság, és a rossz egyenlő azzal, hogy jó.
Márpedig rossz az, aminek nincs haszna, és nem visz előre. Az a fúró jó, ami fúr. Az az étel jó, ami tápláló, és az a félcipő, ami nem ázik be. A társadalmi-nemi szerepek tekintetében is az a jó, aminek haszna van – család, utód, közösség –, és az a haszontalan, aminek nincs. De mivel baromi rendesek vagyunk, a haszontalant nem bántjuk, engedjük haszontalankodni, joga van, de nem lehet példa és pozitívum.
Rágjam még szájba, kedves haladók? Igen. A víz vizes.
Ja, és a könyv címe: Meseország mindenkié. Ezt a mindenkiét imádják. Magyarország mindenkié. Európa mindenkié. A kultúra mindenkié. Kivéve az ember saját vagyona, lakása, ingatlana, szerződése és jogai. Az nem mindenkié. Az kizárólag, csakis az övé. Ebből is látszik, hogy nem ide tartoznak. Mert osztozni mindig a másén szokás. A sajáton nem. Ha idetartozónak érezné magát, ehhez a kultúrához, akkor féltené. De mivel nem, így hát mindenkié.