Növényvédelem

Botrányos jelenetekre került sor egy vegán étteremben, ahol az állatok kímélését zászlajukra tűző vendégeket zaklattak az épületbe behatoló szélsőséges személyek. A nyolc-tíz, mindenre elszánt, formaruháján tulipánok és sárgabarackok képét viselő aktivista kiborogatta a salátástálakat, a gyümölcskosarakat, szétrúgták a padlizsán és cukkini grillezésére szolgáló vasrács alatti parazsat.

– Mi vagyunk az igazi növényvédők – harsogták –, az ilyen nevet viselő szerek valójában mérgek, amikkel lepermetezik a védtelen virágokat, bokrokat, cserjéket. A növények is éreznek, sírnak, kiabálnak, csak nem halljuk. Nincs szomorúbb egy lekonyuló, elszáradó árvácskánál; szegénynek még szülei sincsenek… – Hirtelen felkaptak egy ott maradt tányért, tartalmát mint corpus delictit a sápadt pincér orra elé tartották. – Micsoda barbárság bezabálni az égbe törő indáikról kegyetlenül letépett babot, az anyaföldből kitépett retket, hagymát!

A vegánok eközben ijedten kerestek menedéket a felborogatott asztallapok mögött. Ám ott is rájuk találtak, és a képükbe üvöltötték a kegyetlen fenyegetést:

– Ezt nem ússzátok meg, lelkiismeretlen zöldségevő banda! Legyilkolni a paradicsomot, paprikát, feltrancsírozni a szöveteiket! Fájdalomcsillapítás nélkül tépitek, harapjátok, rágjátok a cseresznyét, almát, bimbós kelt, brokkolit! Amíg egy állat el tud menekülni, addig egy sárgarépának, málnabokornak, földi epernek esélye sincs. És milyen körülmények között tengődik például az eper: a sárban, koszban él, meztelencsigák másznak rajta keresztül, csipegetik a levelét, húsát! Ki védi meg a növényeket, ki hullajt könnyet értük? A homárt csak megfőzik elevenen, de az erdőtűzben fák ezrei égnek el élve! Ezzel foglalkozzatok, ne pedig azzal, hogy kalapáccsal töritek a vastag dióhéjat a mögéje rejtező finom dióbélért!

Az aktivisták vigyázzba álltak, és tisztelegtek az évezredek alatt a belekben eltűnt megannyi növény előtt.

– Éljen és magozzék fel a tök, a cékla, a petrezselyem a növényi kor végső határáig!