Nyomor
A középkorú baráti társaság az elfogyasztott bőséges vacsora után arról beszélgetett, milyen szerencséjük van a mai fiataloknak.
– Otthon, gyerekkoromban csak vasárnap volt hús, milyen remek dolog, hogy a fiaink akkor esznek rántott karajt, pörköltet, grillezett csirkemellet, amikor csak akarnak.
Olyan ételekből választhatnak, amiről mi nem is hallottunk. Nem gond megvenni egy cipőt, kabátot, ruhásszekrényt, a zsebükben ott a legmodernebb telefon. Kiharcoltuk a szuverenitást, nincsenek megszálló szovjet katonák, nincsen ÁVO, becsületes embernek nem kell félnie a rendőrtől. Meleg van a lakásban, nem kell tüzet rakni a kályhában, nem kell idegesen figyelni a gázóra pörgését. Milyen irigykedve néztük Náncsi néni teáskészletét, amit aztán megörököltünk a Jókai-összessel együtt, ami most ott áll a lányom szobájában. Nem kell titokban hittanra és misére járni, mint annak idején nekünk… Van nekik kóla, szívószál, amerikai gyorsétterem… Órákat álltam sorban, amíg a Régiposta utcában bejuthattam az első McDonald’sba. Mennyire örülhetnek a srácok, hogy ők már jobb világban élhetnek.
Eközben a fiatalok egy haverjuk szüleinek lakásában fancsali arccal kapcsolták ki a Blu-ray lejátszót, és szomorúan bemásztak a jakuzziba.
– Milyen szar minden ebben az országban – mondta egyikük az avokádókrémes teljes kiőrlésű rozslisztes kenyerét majszolva, mivel évek óta csak vegán ételeket fogyasztott, hogy védje a klímát és megmentse az állatokat. – El kell menni ebből a diktatúrából, én beleőrülök az elnyomásba. Meg a húszabálókba, a mucsai bunkókba, akik világállam helyett a kis provinciális ügyeikkel bajlódnak. Én betiltanám a fafűtést meg a gázt, csak napelem vagy szélerőmű a frankó. – Utálkozva kivette a Fantájából a szívószálat. – Ezt is betiltanám. Meg a sok porfogó könyvet, vacak bútort…
– Borzalmas életünk van – bólogatott bosszankodva egy másik, mert lemerült a telefonja. – De majd bedrogozunk, hogy elviselhetőbb legyen.
