Nyűg

Miután elmondta beszédét, a frissen reaktivált EP-képviselő félrevonult babájával a szoptatós szobába. Örült a csendnek, a pici szuszogásának, és arra gondolt, egyedül ennek van értelme, legszívesebben kiszállna az egészből. De aki beleörvénylett az ördögi körbe, nem tud kiszállni a mókuskerékből.

Itt sem lelt nyugalmat. Kopogtak, és belépett egy férfi.

– Én vagyok a párt elnöke – mutatkozott be zavartan, mint aki maga sem hiszi. A szemét persze rögtön lehunyta.

– Melyik párté? – csodálkozott az anyuka.

– A Momentumé – felelte szabadkozva.

– De hiszen annak én… Ja, igen, szóval te vagy az. Onnan voltál olyan ismerős.

– Kinyithatom már a szemem?

– Még nem. Majd szólunk, ha már kinyithatod a szemed. Miért is jöttél?

– Arra gondoltam a beszédet hallgatva, hogy ennyi erővel lehettem volna én is a sziluettben. Vagy bárki.

– Nézd, Bandi…

– Feri…

– Tényleg Ferinek hívnak? Na, ez jó. – Szigorú arcot vágott, bár feleslegesen, mert a másik úgysem látta. – Szóval nézd, Feri. Te csak egy tartalék vagy, helyettes, aki elvonja a figyelmet, amíg a háttérben… Épp csak egy momentumra lettél elnök. Hiszen, legyünk őszinték, még te se szavaztál magadra.

– Na jó, de mi a terv? Felvesszük a kesztyűt a klímaváltozás ellen? Elhitetjük, hogy befolyásolni tudjuk az időjárást? Hogy képesek vagyunk két fokkal csökkenteni a hőmérsékletet?

– Nem! A terv az – szólt suttogva –, hogy nincs terv. Tizenhárom éve nincs terv. Harminchárom éve, sőt hetvennyolc éve nincs terv. Ügyek vannak. Átjátszani a franciáknak az olimpiát. Megfúrni a világkiállítást. Elkaszálni a határon túli magyarok állampolgárságát. Visszatartani az EU-s pénzeket. Lenyúlni a dollárokat. Kis ügyek, de mind a mi ügyünk. Cosa nostra. Tudsz te olaszul, Feri?

– Hiperpasszív az olaszom. De a főbb irányvonalakat megértettem. Vagyis akkor most az a lényeg, hogy hagyjalak nyugodtan szoptatni.

– Na látod, nem vagy te olyan hülye. Nem hiába lettél elnök. Majd csukd be az ajtót, nehogy a Fekete-Győr bejöjjön. Mára elég volt ennyi.