Pihenés
Későn ért haza, fáradtan, a felesége még nem volt otthon. Gyorsan összeütött valami vacsorát, leült a tévé elé, bambán figyelte a műsort. Csak néhány mondatot, érdektelen ostobaságokat tudott kivenni belőle, közben öntudatlanul pörgette a kezében tartott telefonon az oldalakat. Csupa felesleges információ, úgy érezte, szétpattan a feje. Lerakta a mobilt, kikapcsolta a televíziót, fejét az asztalra hajtotta; úgy szeretne pár percet, órát, napot csak merengeni az élet dolgairól. Fut az idő, egyre gyorsabban; miként lehetne megállítani a világot egyetlen pillanatra, hogy át lehessen gondolni?
Közben megjött az asszony; egész nap értekezleteken ült, szinte odanőtt a székhez.
– El kellene utazni valahová – mondta a férjének. – Aktív kikapcsolódás; futni, úszni, kirándulni.
– Én inkább nézném a csillagokat, próbálnám megérteni, mi végre van a világ, ki teremtette és miért, hol van benne a helyem és meddig…
– Hát menj ki az erkélyre, ott a csillagos ég…
Ki is ment, de csörgött a telefon. Amerikából visszaigazolták a megrendelést, ott délután van, javában dolgoznak. Aztán a sógornője hívta, csacsogott végeláthatatlanul…
Ezalatt a feleség az interneten keresgélt a szállások között, és talált is valamit.
– Ezt hallgasd: „Édeni nyugalom. Tóra néző szoba.” Már le is foglaltam. Én majd lefutok a partra, úszok, te pihenhetsz.
– Lesz majd napozás, evezés, séta… – szólt csalódottan a férfi. – Én azt akarom, hogy két napig ne történjen semmi… De jó – törődött bele. – Legyen, ahogy szeretnéd. Menjünk!
Szombat reggel megérkeztek a hirdetésben szereplő címre. Kicsi ház a falu szélén, messze a víztől. A házigazda bevezette őket egy aprócska helyiségbe. Két széken kívül semmi más nem volt bent, csupán szemben, a falon egy kis faszekrény. A tulajdonos kinyitotta, papirosokat rejtett.
– Tóratekercs – mutatta. – Itt nézhetik egész hétvégén, s közben elmélkedhetnek.
– De hát azt ígérték, tóra néző szoba…
– Ez pontosan az.
