Politika
Szóval, úgy vélem, kilépnék az árnyékból, és politikai pályára mennék.
– Te, Feri!
– Tessék!
– Tudod, hogy anyám pénze nélkül nem lennél sehol!
– Lárifári, mindig jó gazdasági szakember voltam, a saját tehetségemből…
– Ne beszélj összevissza. Kétszeresen elvált hajléktalan alkoholista lennél a mama meg a nagypapa nélkül.
– Ja. Kétségtelen.
– Tudod, észrevettem, hogy újabban öregszem. Erősebbek az arcvonásaim, a szemem alatt ráncok, karikák, az orrom is mintha megnyúlt volna.
– Mindenkit megrág az idő vasfoga… Nézd meg a Vadai Ágit, és ne panaszkodj!
– Befognád? Szóval, azóta, hogy tudom, mit gondolsz az öregecskedő feleségekről, van bennem némi félsz.
– Ugyan már, Klárikám, benned félsz?
– Ez csak olyan szófordulat, tudhatnád, hogy sosem volt okom félni.
– Még tőlem sem? És ha az egyik randin…
– Mindig két leszerelt munkásőr követett minket, és azonnal keresztüllőnek, Feri, ha bepróbálkozol…
– Hú, és én még azt hittem, én irányítok…
– Mindenki ezt hiszi. Ez benne a bájos. Mama sokat kacag rajta. Szóval, úgy vélem, kilépnék az árnyékból, és politikai pályára mennék.
– Hiszen már dolgoztál a Pénzügyminisztériumban, a Miniszterelnökségen még szegény Medgyessy alatt.
– Nekem szükségem van a kiteljesedéshez arra, hogy részt vegyek személyesen a nagypolitikában. Mint egy Merkel vagy May. Lehetnék az új Dolores Ibárruri vagy Rosa Luxemburg.
– Na, ő elég csúnyán végezte. Legyél inkább Thatcher asszony.
– Hülye vagy, Feri, ő konzervatív volt. Nem. Én egyszerűen a DK listavezetője szeretnék lenni az EU-választásokon.
– És mit szól ehhez Niedermüller? Meg az a fura beszédű fickó, a Molnár Csabi?
– Majd lenyomod a torkukon. Ugye megteszed? Oltsd le a villanyt!
