Póló

„Vásárolj mozgalmunk termékeiből, ezzel támogatva pártunkat is! Pólókkal, kapucnis pulóverekkel, kitűzőkkel és más termékekkel is találkozhatsz a webboltunkban.” Egy hirdetés szövegét másoltam ide. Zöld háttér előtt csinos szőke lány, és rajta egy történelmi Magyarország-póló. „Make Hungary Great Again.” Ez van belepingálva a térképbe.

Tök jó. Ki az, aki rendes magyar, és ezzel nem ért egyet? Aztán az ember jobban megnézi, és Magyarország térképén ott egy párt logója, a Mi Hazánké.

Engem a jelenség innentől zavar. Egy ilyen pólót nem szabadna pártlogóval árulni. Semelyik pártéval – teszem hozzá.

Ez közös nemzeti cél. Ez a cél mindenkié, minden magyar emberé, nem a Mi Hazánké. Ez blaszfémia. Ilyenkor úgy érzem, egy libsit komolyabb embernek tartok, mint egy Mi Hazánk-ost. Mert többségüknél nem vonom kétségbe a nemzeti lelkesedést meg a jóakaratot, de valahogy bele van tömörítve egyfajta kisemberes, sértett hőzöngésbe. A nagy dolgok, a közös célok, vágyak és problémák itt úgy jelennek meg, mint amikor Messengeren áttolsz egy képfájlt, és a 3 megás JPEG mérete lecsökken 60 kilobájtra. És kap egy életlen kontúrt, a részletek elvesznek. Messziről igazi képnek látszik, de ha felnagyítod, akkor nem írható körül semmi.

Itt is leegyszerűsödik minden. Eleve, engem borzasztóan zavar, amikor a szakrális dolgokat (ezt a szót is úgy elcsépelték a Laci bácsik, Aranka nénik meg az „életiskolások”, hogy szinte félve írom le) nyakra-főre megjelenítik. Árpád-sávos egérpad, Szent Korona-sütemény és így tovább. De ez most rosszabb. Aki revíziót akar, az legyen Mi Hazánk-os, mert ha nem Mi Hazánk-os, nem lesz Kárpátalja? Továbbmegyek. Ha mégis visszahozná Kárpátalját egy párt, és nem rá szavaztál, akkor nem mehetsz majd Ungvárra?

A történelmi Magyarország nem egyetlen párté. Ilyen alapon Józsi bácsi, a házmester is nyomtathatna pólót, végül is ő fontos ember, hatvan lakás ügyeit intézi, és ő is szeretné a revíziót, és a magyar térkép közepébe beletehetné a fejét. Az orra ott lenne Aradnál, a bajsza meg belógna Délvidékre.