Pom-pom (Gergő naplója)
Kedves Naplóm! Vagy naplovam? Furcsán hangzik, bizonytalan vagyok. Megkérdezem valakitől. […] Megkérdeztem. Kedves Naplopóm! Ez a helyes alak.
Újra döntenem kell. Engem semmi nem fáraszt annyira, mint a döntés, és valahogy mégis ez jön szembe mindig. Persze akad, aki elmagyarázza, mit döntsek, és ez így jó, bár nem értem.
Emlékszem, 2011-ben indultam időközin a II. kerületben (ez római szám), pedig már egy éve bent voltam a parlamentben. Szerencsére nem nyertem, mert akkor két helyen kellett volna ülnöm, és nekem az egy is sok. Ezért később inkább átültem az LMP-ből a PM-be. (Máig nem értem, miért nem PML, úgy épp visszafelé volna…) Végre megnyugodhattam, de mégse. Így szóltak: Geri, legyél zuglói polgármester. Azt meg hogy kell, kérdem. Majd meglátod. Oké. Elvállaltam, bár majdnem elástak. 2018-ban miniszterelnök-jelölt lettem, egyedül az frusztrált, hogy a szocik jelöltek, pedig azokat a fideszeseknél is jobban utálom. Ezért rákérdeztem, sicher was sicher: „Itt hagyjam Zuglót?” De megnyugtattak, hogy senkinek se tűnne fel, Hunvald Gyuri előzetesben ült, miközben erzsébetvárosi polgármester volt. Szerencsére még 12 százalékot sem kaptam, így megúsztam a kormányzást. De nem hagytak nyugtot egy percig se, több szerepet osztottak rám, mint Csányi Sándorra. (Nem elég neki a Szex és más semmi meg a Kontroll főszerepe, még az OTP-t meg az MLSZ-t is igazgatja.) Hát így indítottak főpolgármesternek. „Hülye vagyok én ahhoz”, szabadkoztam. „Igen, de olyan szép szemüveged van. Meg fognak választani.” És tényleg. Megválasztottak. És tényleg hülye vagyok hozzá. Úgyhogy most megint irány a miniszterelnökség. Na jó, de ha esetleg elbukom az előválasztáson? Vagy a rendesen? Maradhatok azért még főpolgi? Megnyugtattak: „Naná! Egy darabig. De lehet, hogy legközelebb Playboy-nyuszi leszel, vagy énekes az X-faktorban. Aztán szobafestő pemzli vagy papucs orrán pamutbojt…”