Stratégia
– Szegény Marcikám nehezen aludt el – panaszkodott Gyurcsány az őt meglátogató két vendégének. – Itt, Brüsszelben minden éjszaka megy a dáridó, vagy a bevándorlók gyújtogatnak, vagy orgiáznak a szomszédban. A rendőrök csak akkor mennek ki, ha a német titkosszolgálat kéri őket, úgyhogy ritka errefelé a csend.
– A stratégiáról beszélj nekünk, mester! – kérte Gréczy Zsolt. – Már nagy izgalomban vagyok, mikor indulsz a miniszterelnöki székért.
– Ezt verd ki a fejedből! – csitította Fletó. – A 2002-es szisztémát alkalmazzuk. Először odadobtuk a jámbor, kedves, teljesen hülye Medgyessyt, aki a pufajkás Hornhoz és a sipító hangú cenzor Lendvaihoz képest főnyereménynek tűnt. Aranyos volt, akár egy csekély értelmű medvebocs. Aztán a parlamenti többség birtokában egyszerűen kirúgtuk, és jöhettem én. Most is ez a terv. Valamelyik kreténnel megnyeretjük a választást, aztán idővel félreállítjuk, hogy a valódi főnök (magára mutat) előreléphessen. Így csinálja az a fekete-indiai muff is Amerikában. Kalamajka vagy mi, töltsd már tele, Csabikám, ne sajnáld, a Jóisten áldjon meg!
– És ki volna az előretolt ék? – kérdezte Molnár Csaba.
– Klárikámra gondoltam, egy elvtársunk tanácsolta is neki, ha már covidos lett, látogassa végig a fideszeseket. Jakabon kezdetben röhögtem, de ez a krumpliszsákos-parizeres kisember imázs bejött neki, talán belé helyezzük a bizalmunkat. Andriska nem bírta magában tartani, és kiszakadt belőle a fegyőrlelkület, ő phenjani nagykövet lesz, ha nyerünk. Kálmán Olgit indíthatjuk mint független újságírót, vagy marad az örök Jolly Joker, az a szemüveges, karakteres, biciklis fiatalember, mindig elfelejtem a nevét, na, segítsetek. Eltoljuk a győzelemig, aztán jövök én. Kádár János bácsit sem választották meg soha demokratikusan, mégis harminc évig hatalmon volt. Ahogy mondani szoktam, nem választást kell nyerni, hanem álljunk a gumilövedék jó végén.