Hirdetés

A Jobbszél Történeti Intézet legfrissebb kutatásainak eredményét szeretném az alábbiakban publikálni, bár hitelességéért nem kezeskedem.

XII. Károly svéd király 1714-ben Törökországból a Balti-tenger partjára, Stralsundba tartott lóháton. Bár egész életét jószerivel hadakozással töltötte – főleg az oroszok ellen –, s így nem lehetett számára idegen nyeregben ülni napokig, azért út közben meg kellett állnia pihenni. Magyarországon keresztülhaladva, Pest városában megszállt a Lipót utca alsó szakaszán, a Váci kaputól délre. Itt a magyarok önzetlen vendégszeretetét élvezhette, ami roppant módon kedvére volt, azonban sietnie kellett, hogy időben célba érjen. Amikor az induláshoz előhozták a paripáját, rövid beszédet intézett az egybegyűltekhez.

– Szívemben viszem magammal a nemes magyar nemzet iránti hálámat és csodálatomat. E gyönyörű ország dicső népére mindig lehet számítania annak, aki tisztelettel, megértéssel és érdeklődéssel fordul feléjük. Történelmük kútjának mélysége néha megszédíti, aki beletekint, de a jó szándékkal közelítőt ámulatba is ejti. Ősi alkotmányuk, bátorságuk, kitartásuk, különleges nyelvük és a függetlenség iránti olthatatlan vágyuk a garanciája, hogy hosszú évszázadok múltán is itt találhatja majd őket a vándor a Duna partján. Most ugyan egy hatalmas birodalom próbál gyámkodni felettük, legutóbbi szabadságküzdelmüket éppen három esztendeje fojtották el, de hiszem, hogy ez nem lesz így örökké, mert a magyarok sosem tűrik, hogy úgy bánjanak velük, mint alantas, becsapható és kizsákmányolható nemzettel. A magam és utódaim nevében azt tudom ígérni, hogy Svédország az itt tapasztalt vendégszeretetet, nagylelkűséget sosem felejti el. Én és leszármazottaim ezt viszonozni fogják. S ha egyszer miközülünk valaki bántón beszélne a magyarokkal, nem adná meg nekik azt a respektust, ami tetteik és históriájuk alapján kijár, úgy barátságukra méltatlanná válik az a svéd generáció, és a magyarok fordítsanak nekik undorodva hátat!

Korábban írtuk