Szabadság

A CNN adott hírt róla, hogy Zamibayában letartóztattak azt az ellenzéki politikust, aki kétségbe vonta a király jogát a parlament feloszlatására, ezért a királyné lábához bilincselte magát. A világsajtót bejárták a képek, amint a helyi rendőrség brutálisan leveszi a bilincset, és elvezeti a tiltakozót.

Az amerikai kongresszus mindkét háza elítélte az ázsiai ország eljárását, és felháborodottan kérte számon a demokratikus értékek teljes hiányát. Az elnöki kabinet is kibocsátott egy nyilatkozatot, igaz, már pontosítva, és Zamibayát afrikai államként említve.

A nyugati sajtó és az Európai Parlament sem nézte tétlenül, hogy az alapvető szabadságjogokkal bárhol visszaéljenek, történjen az bár az Indiai-óceánban lévő szigetcsoport egy tagján. Több frakció is követelte a diktatórikus állam megbüntetését és kizárását az ENSZ-ből, amelynek ugyan (mint később kiderült) nem is a tagja.

Miután a szigetország királya megkapta az USA és az EU közös, fenyegető hangvételű jegyzékét, közölte, hogy az uralkodó kizárólag az alkotmányban biztosított jogaival élt, amelyek között természetesen nem szerepel az ellenség elfogyasztása, szemben a szomszédos Zuribayával, ahol ez bevett gyakorlat.

A nyugati államokat nem elégítette ki a válasz, ezért blokád alá vonták a szigetet, aminek koordinálását a közeli, zuribayai NATO-bázisról szervezték. Az amerikai alelnök a helyszínre utazott, és a zuribayai politikai pörköltfesztiválon jelentette be, hogy nem fogja tétlenül nézni az emberi jogok megcsúfolását és demokraták börtönbe vetését. Mivel a blokád nem érte el célját, a zamibayaiak nem haltak tömegesen éhen és a letartóztatott politikust sem engedték el, porig bombázták Zamibayát, ezzel garantálva, hogy az országban többé egyetlen antidemokratikus lépés se történhessen.

A szabad világ ünnepelte az USA-t, az EU-t és a NATO-t, a szabadság és a demokrácia bátor védelmezőit.

Zamibayába bevonult a zuribayai hadsereg, és a még életben maradt néhány helybélit elfogyasztották.