Szankció

Apa megtudta, hogy a Fő utcai cukrászdás bácsi a Barcelonának drukkol.

Eddig mindig tőle vettük a fagyit, vasárnap a túrótortát, húsvétkor a bejglit. Mindenki nagyon szerette, anya szerint nem is volt drága. Mivel azonban a fater reálos, kijelentette, hogy egy árva réteslapot sem vesz többé ettől a gazembertől, az ő pénzéből ne menjen Barça-meccsre a Messinek drukkolni. Mondtam, hogy Messi közben eligazolt Párizsba, erre a fejemhez vágta a matekfüzetemet.

Honnan lesz ezentúl túrótorta, siránkozott a húgom, majd süt anyátok, felelte apa. Erre kitört a lázadás, mert egyszer régen megkóstoltuk anya tortáját, nem véletlenül jártunk a Fő utcai cukiba. Márpedig én kimegyek most a gyerekekkel fagyizni, szólt anya, erre apa azt mondta, hogy a fickó csalja a feleségét, na ez tényleg szomorú. (Én később megtudtam, hogy ez nem is igaz, de ki merne apával ellenkezni!)

Úgyhogy azóta a kiserdő mellett lévő bisztróba járunk. Két hete szalmonellás lett az egész család a képviselőfánktól, és csak azért nem haltunk bele, mert pusztán egy falatot evett mindenki, annyira rossz volt.

Tegnap a fater meglátta, hogy a szomszéd a Fő utcai cukrászdából, Barça-matricás zacskóban hozza a sajtos pogit. Rárivallt, hogy megtiltja neki, ő is vásároljon a kiserdőben! A szomszéd először csúnyákat mutogatott, de nincs választása, mert a mi kapunk előtt szokott parkolni a kocsijával, nála nincs hely a diófájától, amit nem akar kivágni. Így aztán ő is átszokott, meg a 17/b-ből a Sanyi bácsi, akinek tartozunk egy csomó pénzzel, és igyekszik jóban lenni apával, hogy visszakapja, de apa megsúgta nekünk, hogy a büdös életben nem adja vissza, de azért jó, ha a Sanyi bácsi is a kiserdőbe jár.

Közben a másik városból meg idejárnak az emberek krémesért, mert olcsó, és a legjobb a világon. És miközben mi összeszorított foggal esszük a szörnyű, szalmonellás süteményeket és ízetlen, drága fagyikat, a közeli cukrászdás dedikált lewandowskis Barcelona-mezt szerzett.