Szavak

Engem a kommunizmusban a szólásszabadság hiánya zavart leginkább. Nem lehetett bármit leírni, főleg az igazságot volt tilos. Minket, konzervatívokat ez bőszít a legjobban. (Az ismert mondás szerint: „Ha fel akarsz bosszantani egy konzervatívot, hazudjál neki. Ha fel akarsz bosszantani egy liberálist, mondd meg neki az igazat!”) Léteztek tabu vagy éppenséggel kötelező szavak, kifejezések. Sok betűsor mást jelentett, mint valójában.

A sorok között kellett olvasni, magyarra fordítani a magyart. Azt hittük, a rendszerváltással ez megszűnt, a szabadság kiáradó levegője elfújja a verbális tabukat. De új tabuk születtek, egyre több, a szemünk láttára válnak tiltottá és értelmetlenné jól bejáratott fogalmak. Lassan már csak kipontozott szövegek születhetnek, a gondolatrendőrség szűri és blokkolja a neki nem tetsző hangalakokat. Idővel visszajutunk a makogás világába, mert az egyik tiltásra a reakció nem a tiltások feloldásának óhaja, hanem újabb és újabb tiltások. Így fogynak el a szavaink és a gondolataink. Mielőtt ez a fordított evolúció bekövetkezne, még gyorsan írjuk le azokat a szavakat, amiket lassan már nem lehet (a lista töredékes, a sorrend önkényes):

Becsület, haza, nemzet, himnusz, néger, fekete, ferde szemű, asszonyság, cigány, cigánykerék, cigánypecsenye, cigányút, zsidó, karácsony, magyar, hun, apró, szent, apa, anya, oláh, tót, család, férfi, buzi, Mohamed, Isten, Trump, Orwell, Huxley, ámen, Krisztus, Trianon, Benedek, pápa, Bácska, nő, lányvécé, Capitolium, vírus, oltás, Csurka, korona, Őszöd, böszme, kövér, faj, Pozsony, Kolozsvár, Ungvár, fehér, sárga, rézbőrű, eszkimó, foci, olimpia, Szemlőhegy, fakanál, Haider, Salvini, Le Pen, millennium, honfoglalás, Kárpátalja, Felvidék, Erdély, hit, evangélium, keresztény, világ(osság), szkíta, turul, Fidesz, KDNP, Viktor, múlt, sátán, erkölcs, alázat, Mária, stadion, szép, húsvét, böjt, Lánchíd, Wass, erő, ember, embrió, magzat, Kolumbusz, teremtés, sertéspörkölt, jobbszél.