Szavazat

Felbolydult csütörtök késő este Jeruzsálem. A fogadókban, a templom előtt összeverődött csoportoknak nagy hangú alakok magyaráztak:

– Holnap per lesz, halálos ítélet is várható. Ünnep van, tehát a nép is választhat. Sok beleszólásunk nincs a rómaiak miatt az ügyeinkbe, de most kifejezhetjük az akaratunkat.

– Hogy kimenjenek a rómaiak?

– Az ilyesmihez mi kisfiúk vagyunk. Viszont valakit felmentethetünk. Az egyik jelölt bizonyosan a názáreti Jézus lesz, a galileai filozófus, pszichológus, orvos, ismert közéleti figura.

– Ő az, aki a szeretetet hirdeti? Bénákat gyógyít, halottakat támaszt fel, és rengeteg a tanítványa, akik rajonganak érte?

– Pontosan! Túlságosan erősnek hiszi magát, egy kicsit móresre kell tanítani. Néhányan szavazzatok a másikra!

– Kire?

– Tudjátok. Arra, aki nem Jézus.

Sokan a városban és környékén ismeretlen címekről e-maileket kaptak, régi iskolatársak üzentek erőszakos Facebook-bejegyzésekkel, akadt, akihez éjnek évadján bekopogtattak. A szöveg nagyjából ugyanaz volt: Jézus nagyra van magával, rohadt unalmasak a csodái; a halszaporítás, a vízen járás meg a vakok meggyógyítása. Igaz, hogy a másik jó eséllyel valamelyik bűnöző lesz abból a csapatból, amelyiket rablásért és gyilkosságért fogtak el. Ezért persze evidens, hogy mindenki Jézusra voksolna, de kell, hogy lássa, azért nem vagyunk teljesen megelégedve vele. Tök mindegy, ki lesz a másik, az a lényeg, hogy a názáreti végre visszavegyen az arcából.

Péntek délelőtt nagy tömeg verődött össze. Szétfutott közöttük a hír: Abdiást kell kiáltani. Mire kezdték ezt begyakorolni, jött a cáfolat. Abdiás megőrült a börtönben, Joakim a nyerő. De mire Pilátus feltette a kérdést, kiderült, hogy végül Barabás lett az alternatíva. „Barabás”, adták tovább a szót a sokadalomba beépült szervezők.

Így aztán mindenki, abban bízva, hogy a többség mégis Jézust választja, polgárpukkasztásból Barabást skandált.

Amikor a názáretit megkötözve elvezették, a nép ijedten és értetlenül bámult.