Százalék

Németország parlamenti választásokra készül, ezért nagy az izgalom a politikusok körében. A kancellárjelöltek be is ültek egy müncheni sörözőbe, meghányni-vetni maguk között a teendőket.

– Azt gondolom – kezdte a CDU–CSU részéről Friedrich Merz –, hogy nekem kéne a kormányfőnek lennem. Az eddigi koalícióval, már ne is haragudj, Olaf, de tele lett a németek hócipője. Mégis fura volna, ha te maradnál a nagyfőnök.

– Jó – egyezett bele Scholz –, én voltam már négy évig.

– Apró betűs rész a tankönyvekben. De belátom, az is valami. Nos, mi fogunk kapni 27 százalékot, te mennyit saccolsz magadnak?

– Tizenötöt jósolnak, voltaképpen hízelgő, mert azt jelenti, sok millió német van, akinél én vagyok az első. A Bundesligában senki sem mondaná a VfL Bochumra, hogy az a legjobb, ha játszik a Bayern és a Leverkusen is.

– Még szerencse, hogy köztünk nincs Bayern, de még Dortmund se nagyon… – vetette közbe a Zöldektől Robert Habeck.

– Szóval, nagykoalíciót javaslok – foglalta össze Merz. – Tökéletes megoldás, mindenkinek érvényesül az akarata. Az emberek elmondhatják, hogy az ő pártjuk van kormányon.

– De az csak 42 – ellenkezett Habeck. – Milyen nagykoalíció az, amelyik kisebbségből kormányoz? Be kell venni minket is, meg az FDP-t, ha bejut. Akkor megvan a többség.

– Nem értem én ezt a matematikát – csóválta Merz a fejét. – Hol van a többi százalék?

– Az AfD-nél – felelte az asztaluk mellett megtorpanó pincér.

– Csendesebben! – szisszentek fel a jelöltek. – Ilyesmiről nem beszélünk.

– De azért a fene egye meg – morgolódott a CDU vezér –, csak kell valahonnan az a hiányzó sok-sok százalék. Például hozhatnánk egy olyan törvényt – derült fel az arca –, hogy elvesszük az AfD szavazatait és szétosztjuk magunk között. Nekünk tizenötöt, az SPD kaphat nyolcat…

– Tízet, legalább tízet!

– Jó, de akkor a Zöldeknek alig marad. Viszont nélkülük is meglenne a többség. Na, ez lesz a megoldás. Működik a demokrácia, csak ügyesen kell számolni.