Elárasztotta a víz a kertet. Ástam hát egy gödröt a telek végében, hátha odagyűlik. Izgulok, sikerül-e, ezért bizony a szívem gyorsan ver.

És íme, a lyukba ömlik mindenhonnan a lehullott csapadék: a verem gyorsan szív.

Hirdetés

A csíksomlyói búcsúban igyekszünk felfelé, mellettünk egy helyi házaspár, akik föntről jöttek, de most visszafordulnak, miközben a férfi izgatottan kotorászik a pénztárcájában. „Maguk hová sietnek?”, kérdi tőlem a hölgy. Fejemmel a nyereg felé intek: „Hogy fent legyen helyünk. És maguk?” „Nekünk meg elveszett a hegyen lejünk.”

Gyerekek veszekednek az udvaron. Az egyik ordít, mint a fába szorult féreg. Mellette többen egymást cikizik, lefitymálják az épített homokvárakat, és klikkekbe szerveződnek a többiekkel szemben. Az egyik kisfiú befogott füllel grimaszolgat óbégató társára mutatva. Az óvó néni megkérdezi tőle, mi a baja. „Utálom, ha üvöltöznek körülöttem.” Erre a nevelő megragadja a kiabáló srácot, és attól is megkérdezi, mi a baja. Az pedig a sok vitatkozó, nyegle, elégedetlen pajtásra mutat. „Üvöltök, ha utálkoznak körülöttem.”

A bábszínházban a plüssjátékok agressziójának nehéz gátat vetni. Egy néző el is takarja unokája szemét, s közben rosszallóan megjegyzi: „Félelmetes manőver, ha egy törpét manó ver.”

Hunyadi László Dublinban hosszasan beszélgetett egy ötven körüli helybélivel. Nevük nem sokat mondana egymásnak, hát így mutatkoztak be: „Egy középkori úr.” „Egy középkorú ír.”

Melyik változat a helyes? „Az asztalon van két kalács. A nagyobbik a Pista kalácsa.” Vagy: „Az asztalon van két pogács. A sajtos a Pista pogácsa.”

Végül egy drámai történet, nem sokkal a teremtés után: …És Ádámnak megrendült a hite, hatott rá Lucifer csábítása, és nem volt jövőképe. És ekkor monda az úr: „Ember, küzdj és bízva bízzál!”

És a Telexnek eleve sem volt hite, vonzotta a luciferi csábítás, a jövőképe sötét volt, az arroganciája nagy, és akkor monda az úr: „Ember, most jövök ki a templomból!”

Korábban írtuk