Szomszéd

Amiképpen a Magyar Szocialista Párt hosszas kivárás, minden erkölcsi tőke felélése, sőt a valós támogatottság elvesztése után csak megszabadult a rossz emlékű Köztársaság téri székháztól, Gyurcsányék is úgy döntöttek, elhagyják a nevében Apró-, valójában inkább böhöm nagy villát, és szolid, csendes helyre költöznek. Távol a világ zajától, a remeték egyszerű kunyhójába. Így esett a választás egy rózsadombi, örök panorámás, többlakásos ingatlanra, amit gyorsan le is foglalóztak, nehogy mások is kísértésbe essenek a milliárdos vételár miatt, és az orruk elől elhappolják a vonzó otthont.

– Itt igazán jó lesz nekünk is, Piroska mamának is – duruzsolt a figyelmes férj öregecskedő felesége fülébe. – Remek a kilátás a munkahelyemre, ott az a nagy kupolás épület. Sőt, jobbra látszik Thuránszkyné Gaál Erzsébet szobra is, amint feje fölé tartja a pálmaágat. Amott a liberális város, amely így már nem csak képletesen hever a lábaink előtt. Jó lesz nekünk itt – sóhajtotta, keretesre zárva mondandóját, majd kiment a kertbe sétálni.

Történetünk másik hőse, aki családi örökségéből, megtakarításaiból és vállalkozásai nyereségéből örök panorámás lakást vásárolt a Rózsadombon, hogy hátralévő éveit itt, a Parlamentre, Gellérthegyre és úgy általában Budapestre néző lakásában töltse, jókedvűen baktatott a kövekkel kirakott ösvényen. Úgy érezte, az élet szép, ő szerencsés volt, és most már mindig így lesz. Ekkor azonban magas, szikár, fura szerzet közeledett a kapu felől. Hősünk szívverése egy pillanatra elakadt, lélegzete kimaradt, de hogy kétsége ne lehessen, a szembejövő már messziről kiáltott:

– Hogy vagyunk, szomszéd? Mit szól, milyen remek időnk van? És ez a kilátás, ami maga elé tárul, igazán impozáns. – A csendet megilletődött tiszteletnek vélte, ezért még, amolyan vállveregető kedvességgel, hozzátette: – Majd bográcsozunk a kertben. Iszogatunk, beszélgetünk. – Mivel a másik továbbra is meredten bámulta, így fejezte be, kacsintva: – Csak aztán vigyázzon a szemére!