Szőr

A Jobbszél Akadémia előadásán ezúttal egy látszólag kevéssé ideillő téma avatott szakértőjét hallgathatjuk: angliai vendégünk Sir Mebunda.

– Nos, sok mindenről szó esett már e helyütt, ám a politika és a társadalmi problémák elemzése közepette elfeledkezünk egy sokakat érintő, ám jelentőségéhez mérten kevéssé kitárgyalt kérdésről, a női szőrtelenítésről – mondta.

– Az ókorban, adott civilizációkban volt ennek kialakult gyakorlata, de Európában évezredekig nem éltek vele. Talán a szépségipar látott benne először fantáziát, mondván, a szőr férfias jelenség, ezért el kell távolítani. Igen ám, de némely testtájon a felnőtté válásról tanúskodik. Az intim zónákban megjelenő, jellegzetes alakú szőrzet mintegy üzenetet közvetít a férfiaknak, hogy érdemes próbálkozni, hiszen biológiailag érett személyről van szó. Értelemszerűen ennek hiánya a nemi éretlenségnek a jele. A szőrtelenítéssel elmossuk ezt a határt kislány és asszony között.

Korunkban bizonyos kulturális közegekben szinte kizárólagossá vált a hónalj és az intim zónák szőrtelenítése mintegy az ápolt nőiesség bizonyítására. Másfelől egyes körök pontosan arra törekednek, hogy megszüntessék a férfi és nő közötti különbséget. (Jó példa erre az emlékezetes szakállas nő, aki meg is nyerte a dalversenyt eme énektudástól független jellegzetességével). Ha következetesek akarunk lenni, akkor elkerülhetetlen a férfiak szőrtelenítése is, így tompítva a nemek eltérő voltát.

Egy fontos szempontról azonban mintha megfeledkeznénk. Ez pedig a fejbőr szőrtelenítése. Ettől mintha ódzkodnának a nők. Miért tűrjük a dús hajat? Kopaszra a fejeket! Ne lehessen többé maszkulin privilégium a kigyúrt-kopasz jelző! S ha így nem vágyik senki majd a nőkre? Hát nem ez a cél? Nem holmi szexuális céltárgyak ők!

Előre tehát a fej szőrtelenítéséért! Így nem is tűnik fel annyira a sok kopasz nőből álló kézi- vagy kosárlabdacsapatban egy kopasz férfi. Megvalósul a genderálom, eltűnnek a különbségek. Ezért harcoltunk!