Társelnökök

A tisztújító kongresszus küldöttei összegyűltek a házmesterlakás kisszobájában. A választmány első titkára felolvasta a napirendet.

– Amint az a sajtóban is megjelent – mutatta fel a kerületi ingyenes újság bekarikázott hirdetését –, mozgalmunk, a kormányzásra készülő Jelentéktelen Párt elnököt fog választani – mondta.

– Méghozzá a kor szellemének, a huszonegyedik századnak, a fejlett liberális demokráciák útmutatásának megfelelően társelnököket. De nem ám úgy, mint a genderbűnben élő többi jelentéktelen, vagyis az MSZP, vagy az LMP, vagy a na, hogy hívják, mindig elfelejtem… Párbeszéd… Akik felosztják az emberiséget nőkre és férfiakra, mintha a világ ennyire bináris lenne. Ezzel megalázzuk nemcsak a hetvennégy különböző nemi identitást, de valamennyi identitást, ami felépíti az emberiséget. Pontosan azoknak a konzervatív köröknek a kezére játszunk, amelyek szerint Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Pedig lehetne egy magas és egy alacsony társelnököt is választani, éppen ennyi joggal. Egy szőkét és egy barnát. Vagy ha két szőkét, akkor az egyik legyen kövér, a másik sovány. Nem úgy méltányos-e, hogy ha az egyik társelnök hívő, akkor a másik ateista legyen? Ha az egyik konzervatív, akkor a másik liberális? Értelemszerűen ha az egyikük fehér, a párja nem lehet más, mint néger. Esetleg kínai. De vajon egy kínai és egy néger társelnök nem diszkriminatív-e éppen a fehérekkel szemben? És mi van, ha választunk egy fehér liberális nőt egy magas néger férfival? De mit is beszélek, már megint férfi és nő? Engem is megfertőz a kirekesztés bűzös lehelete! Legyen alacsony szőke nő és magas fekete nő a két társelnökünk. Na de ha mindketten Fradi-drukkerek, ugyan ki fogja képviselni a pártban az újpesti támogatóinkat? És a győrieket, debrecenieket? Vagy válasszunk egyet a Dunántúlról, egyet meg az Alföldről?

– Ne lovald bele nagyon magadat, Guszti – szólt rá a másik párttag. – Úgyis csak mi vagyunk itt ketten, olyan nagy izgalom nem lesz a választásnál.