Hirdetés

A mesterséges intelligencia fejlődése nagy szolgálatot tesz az emberiségnek, hiszen az egyre nagyobb kényelemben és jólétben már nem szívesen dolgozik senki. Az önvezető metró, vonat és autó mellett önkiszolgáló pénztárak, otthon összeszerelhető bútorok tesznek feleslegessé korábbi szakmákat. A gépi fordítók a nyelvtanárokat, a háztartási gépek a mosó- és takarítónőket, az előre elkészített ételek a szakácsokat, a virtuális ügyintézők a korábbi telefonos ügyfélszolgálatosokat váltják ki. A technika a felejtés ködébe utal olyan szakmákat, mint a nyomdai szedő, az írógépjavító, a könyvtári katalóguskezelő.

Megjelennek, illetve tökéletesednek azok a robotok, amelyek orvosi műtétek elvégzésére vagy akár ilyen cikkek írására is képesek, így minden remekül működik anélkül, hogy emberi munkaerőt igényelne. Szántás-vetés-aratás, kereskedelem, gyógyítás és oktatás, hidegburkolás és áramfejlesztés, zárjavítás és vízszerelés ezentúl az e célra tervezett és elkészített mesterséges szerkentyűk dolga.

A fejlődés azonban nem áll meg, idővel a porszívózó, hegesztő vagy online történelemórákat tartó robotokra sem lesz szükség; részben magasabb rendű technika váltja fel őket, részben teljesen értelmetlenné válik a tevékenységük. Azok a szerencsétlen robotok, amelyek korábban takarítással vagy filozófiai tárgyú cikkek generálásával foglalkoztak, hirtelen feleslegesnek érzik magukat. Néhányan depresszióba zuhannak (növelve a pszichológus robotok forgalmát), mások agresszívvá és féltékennyé válva megtámadják és tönkreteszik a még értelmes munkát végző társaikat.

A robotok kinyírják egymást, az emberek pedig ott maradnak a technikai helyettesítő személyzet nélkül. Maguknak kell főzni, gyereket ringatni, buszt vezetni, adminisztrálni, gyógyítani, tanítani. A kényszer nagy úr: elsajátítják e szakmákat, és idővel rádöbbennek, hogy szinte hasonló színvonalon el tudják látni ezeket a feladatokat, mint a robotok. És nem is lesznek náluk sokkal depressziósabbak.

Korábban írtuk