Egy kellemetlen svéd lány, Greta Thunberg 2019. szeptember végén a New York-i klímaváltozási konferencián, ahová Londonból környezettudatosan egy luxusvitorlás utasaként jutott el, ezt kiáltotta az ott lévők arcába: „…nekem nem kell a maguk reménye. Nem akarom, hogy reménykedjenek. Azt akarom, hogy pánikoljanak! Azt akarom, hogy úgy érezzenek, ahogy én érzem magam mindennap. Ezután pedig azt akarom, hogy cselekedjenek… Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha égne a házuk. Merthogy ég is.” Gréta arra gondolt, hogy a felelőtlen emberiség felgyújtja a világot. Ez ugyan elmaradt, de fél évre rá jött a Covid.

Hirdetés

Nem az volt ijesztő, hogy mostantól senki sincs biztonságban, mert eleinte az ember nemigen hitte, hogy ez a fertőzés valóban veszélyes lehet, hanem hogy mindjárt az elején eltűntek a repülőgépek az égről. Leállt a nemzetközi közlekedés, az embereket a Föld minden országában hazaküldték, az utcára csak maszkban lehetett kilépni, a boltokba még úgy sem, legföljebb egyesével. A világgazdaság motorja leállt. Az volt az ijesztő, hogy túlzónak és érthetetlenül egységesnek bizonyult a fejlett világ reagálása, ahogy egyik pillanatról a másikra lábon lőtte önmagát.

De elmúlt ez is, az idegenforgalom a régi szép időket idézi, a Balaton és az Adria partjain alig találni szabad férőhelyet. Közben Európában beütött minden idők legforróbb és legszárazabb nyara, mintha a természet a kis gonosz Gréta jóslatát óhajtaná valóra váltani. Égnek az erdők, kiszáradnak Európa nagy folyói és tavai, ugyanakkor távoli tájakon viszont hatalmas esőzések és áradások vannak, csak hogy ne legyen Grétának mindenben igaza.

És jött az ukrajnai háború. Oroszország, megelégelvén Amerika nyomulását, lerohanta Ukrajnát és azóta is folyamatos háborúban áll az amerikai és nyugati fegyverekkel harcoló ukránokkal, egyre nagyobb területeket hódítva meg, ahol orosz emberek élnek. Rossz dolog a háború, kivált ha Európában zajlik, de amikor a NATO rommá bombázta Szerbiát, mert a szerbek nem óhajtották saját területüket átadni az ott túlszaporodott albánoknak, akkor sem állt le a világgazdaság, sőt szankciókat sem vetett ki senki senki ellen.

Most viszont keményen megbünteti az Európai Unió – saját magát. Nem vesz gázt az oroszoktól, sem olajat. Ami nem jött össze Grétának, a globális klímaváltozásnak, a koronavírusnak, azt egy öngyilkos hadjárat – ha addig nem változik semmi – ősztől valóra válthatja, és a művelt Nyugat télen megismerheti a középkori életszínvonalat.

Minden mindennel összefügg. Ha kilépsz az ajtón és egy tégla csapódik be melletted a járdába, akkor jó okod van arra gondolni, hogy ez egy váratlan baleset. Ha legközelebb is kilépsz és újabb tégla csapódik be melletted, akkor jó okod van arra gondolni, hogy szokatlan egy véletlen baleset ismétlődése, de ha harmadszor is tégla csapódik be melletted a járdába, akkor igazán jó okod van arra, hogy felnézz végre és megtudd, ki és miért dobál. Szun-ce szerint „ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket”. Nem könnyű megállapítani, ki kihez tartozik, mert a megtévesztés is a hadművészet része. De nem lehetetlen.

Korábban írtuk