Tényállás

– Üdvözlöm. Maradjon csak ülve! Engem rendeltek ki a védelmére. Ha jól értem, szexuális zaklatással vádolják. Mi történt?

– Pszichológust kértem. Az esetem nem büntetőjogi kategória. Egyszerűen arról van szó, hogy bár az anyakönyvi papírok szerint férfinak születtem, valójában nő vagyok. Ezért használtam az uszodában a női öltözőt, amihez egyébként a transzneműekről szóló törvény értelmében jogom is van.

– Nem az öltözőhasználat miatt van itt, azzal semmi probléma, teljesen elfogadható. A baj az, hogy ott molesztált egy hölgyet. Vagyis ön megtévesztette a hatóságokat, visszaélt a transznemű identitással, hiszen még­is férfi.

– Nem vagyok férfi, pfuj, undorító! Kikérem magamnak. Nőnek érzem és vallom magamat!

– Akkor miért közeledik erotomán szándékkal egy másik nőhöz?

– Mert leszbikus vagyok. És szeretném jegyzőkönyvbe mondani, hogy ezért rengeteg hátrányos megkülönböztetés ér. Ha férfiként csapnék a nők fenekére, mindenki természetesnek venné, de így, hogy nőként teszem, mindennek elmondanak. De legtöbbször színes bőrűként ér súlyos hátrány az életben.

– Hiszen nem is az.

– Hogy meri ezt mondani? Három éve döbbentem rá, hogy néger–indián–inuit keverék vagyok. Akkor már női tudatom volt, ezért is változtattam a nevemet John Smith­ről Julia Smithre. Amikor az indián énem felülkerekedett, Vágtató Bika lettem, illetve később Vágtató Tehén.

– Miért molesztált egy néger nőt?

– Honnan veszi, hogy néger?

– Láttam.

– Engem is látott, mégsem tudja, ki vagyok. Valójában engem ért abúzus, amikor heteroszexuális fehér férfinak nevezett, ami a legszörnyűbb vád. (Sírva fakad.) Én nem akarok többé az lenni! Már nem is tudom, ki vagyok. Jó magának, maga legalább egy latinó ügyvéd.

– Ne nevezzen latinónak, és ügyvéd sem vagyok, a bírósági folyosón takarítok, de itt az a rend, hogy a diplomás barmok ne nyomják el a munkásosztályt, ezért keddenként a takarítók látják el a jogi védelmet, és az ügyvédek takarítanak.