Sokan gyűltek a látnok köré a sötét pusztában. Csörömpöltek a ledobott páncélok, ahogy a vár leváltott őrsége is odatelepedett közéjük a fűbe. Csak egy földbe szúrt fáklya világított, amikor a vátesz megszólalt.

– Sok évszázadot látok előretekintve. Az emberek külsejükre nézve hasonlatosak lesznek hozzánk, de a többségük nem hisz abban, hogy a világot Isten teremtette.

– Nem-e? Hát kicsoda? – kiáltott közbe valaki.

– Nem tudják. Eleinte úgy vélik, mindig is volt. Aztán valamelyik nagyokos kitalálja, hogy mégis elkezdődött egyszer.

– Na és akkor ki teremtette?

– Csak úgy kialakult. Ezzel ámítják magukat és másokat.

– Na de miből alakult ki?

Hirdetés

– Ne velem kiabálj – csitította rosszallóan –, én csak azt mondom, ami lesz. Hát a természetből, az örök anyagból, csak úgy. Pedig ismerni fogják a programokat, amik az élőlények felépítését szabályozzák, felfedezik a világban ható törvényeket. Sőt azt is, hogy a semmiből, egyetlen pillanatban jött létre. De nem egyszerre, mert a csillagok, a bolygók előbb alakultak ki, csak utána a Föld, ami először lakatlan volt. Majd megjelentek az alsóbbrendű állatok, és csak nagy sokára az ember.

– Hiszen ez pontosan így van benne a Bibliában is. Rögtön az elején. Ezek után bizonyára hinni fognak a teremtőben.

– Nem, még mindig úgy fogják vélni, hogy véletlen az egész.

– A házukról is azt hiszik, hogy véletlenül épült fel? A bútoraikról úgy gondolják, maguktól jöttek létre? Az utakról, a szekerekről és a fegyvereikről is az lesz a véleményük, hogy csak úgy képződtek?

– Nem, ezekről nem fognak ilyesmit gondolni. Csak a világról.

– Hát ez elég butaság.

– Ők pedig minket tartanak majd ostobáknak – szólt a látnok.

– Minket? Akik mindig is tudtuk, ki, hogyan és miért teremtette a világot?! – A közhangulat a vátesz ellen fordult. – Te vagy az ostoba, összevissza beszélsz mindenféle badarságot!

Korábban írtuk