Terv

A vezérkar a hatalmas térképpel leborított asztal körül állt. A kancellár idegesen szorongatta a fekete-piros-sárga zászlócskát, és bizonytalanul letette egy pontra, majd félve körbepillantott. A koalíciós partnerek a vállukat vonogatták. A külügyminiszter felkapta és átrakta.

– Annalena, kedves – fogta le a hadügyminiszter Baerbock asszony kezét. – Ez a Szahara, oda egyelőre nem küldünk csapatokat. Ott csak meleg van és homok.

– Két érv is amellett, hogy kitűzzük a szivárvány színeiben tündöklő lobogónkat.

– Boris! – szólt rá feddőn a kancellár a hadügyminiszterre. – Ne provokálja a koalíciós partnerünket, mert elveszítjük a tíz százalékukat, és itt maradunk húszszázalékos támogatottsággal. Inkább nézzük, hogyan tudnánk megvívni az oroszokkal ezt az aktuális háborút.

– Megvan erre az algoritmus – segítette ki a hadsereg főparancsnoka. – Oda kell küldeni a románokat, szlovákokat, magyarokat…

– A magyarokkal lesz egy kis gáz…

– Vonakodó szövetségesek? Hát rabolják el a kormányzó fiát, és nevezzék ki az emberünket… Ki is most az? Valami nő. Dobrev vagy Donáth? Vagy az a mindent legázoló, zabolátlan társaság, a Gyurcsány arató vadai…?

– A magyaroknak ígérni kell valamit – vélte a belügyminiszter. – El kell húzni előttük a mézesmadzagot, és csatlakoznak. Például mondhatjuk nekik, hogy ha velünk tartanak, náluk is bevezethetik a semleges nemű névmásokat. Nem kell többé a nőnemű vagy hímnemű névelővel vesződniük. Nagy könnyebbség lesz ez. Vagy garantálhatjuk, hogy győzelmünk esetén az anya is lehet férfi, az apa nő. Hogy milliónyi migránst fogadhatnak be, mint mi, a menzákról száműzzük a sertést, sőt általában a húsételeket. Atom helyett szénerőművek és szélkerék.

– Én azt hiszem, a magyarok ezért nem szívesen halnának meg…

– Hát nem tetszik nekik a német modell? – kiáltott fel a kancellár, és maga sem tudta, honnan támad benne ez az erő, honnan tolulnak szájára a szavak. – Akkor vegyük elő a Margaréta tervet! – szorult a keze ökölbe. – Ott van valahol a felső fiókban.