Tervezőasztal
– Nézegettem itt a népszerűségi adatokat, és úgy tűnik, Trump megnyerne egy mostani választást. Jó, oké, addig van még két év, de mégis. Ha visszatérne a hatalomba, megint egy kicsit nehezebb lenne nekünk. Persze, megyünk előre, minden a mi kezünkben van, ám láttunk már karón varjút… Nem szeretjük, ha bárhol bot kerül a küllők közé. Így van?
– Még szép, hogy nem szeretjük. Egy kicsit sem. Ahol rés támad, ott beteszik a lábukat, napfényre kerülhet valami a valóságból, és akkor… Nos, tudjátok, mi nem szeretjük a fényt. De legyünk őszinték, ez a házkutatás nem sült el jól. Mintha inkább szimpátiát ébresztett volna. Azt az illúziót keltette, hogy az FBI a demokraták megrendelésére dolgozik…
– Én kezdettől fogva mondtam, hogy keményebben lépjünk fel. Ne vacakoljunk hamisított iratokkal meg ilyen ostoba erődemonstrációval, ami csak gyanút kelt. Sokkal-sokkal drasztikusabb és végleges megoldásra van szükség!
– Értelek, öregem, de nem okos mártírokat gyártani. Egész mozgalom épülhet rá, kifejezetten visszaüthet.
– De ha nincs utód, vagy több is van, akik összevesznek? Nem olyan sima. Haidert is ügyesen elintéztük, azóta sem szedték össze magukat. Illetve amennyire mégis, azt most már egy vacak kis Ibizával letudtuk.
– Ne foglalkozzunk a kispályásokkal. A szálak egyelőre itt futnak össze, ha elrontjuk, minden borulhat. Én egy dupla csavart javaslok, az ilyesmi be szokott jönni. Induljunk ki abból, hogy van egy alkalmatlan, jelentéktelen, demens, voltaképpen teljesen felesleges szereplőnk a sakktábla közepén. Látszólag ő a király, aki azonban mindig csak egyet léphet. Vegyük le a tábláról!
– Arra gondolsz, hogy egy-két Oswaldot mindig meg lehet rendelni jó pénzért?
– Pénz, zsarolás, taktika, meggyőződés… Az áldozat mindig szánalmat ébreszt, a népharag a republikánusok ellen fordulna. Időzíthetnénk akár szeptember 11-ére, mint a múltkor is.
– Jó, ezen érdemes töprengeni. Egyelőre hagyjuk nyitva a kérdést, még nem égett a körmünkre…
