Ünnep

A feldíszített fa tövében Gyurcsány bácsi a térdére ültette a kisfiát, és mesélt neki az ünnepről.

– Tudod, Marci, ilyenkor arra emlékezünk, hogy kétezer éve született a… ne nézzen rám ilyen csúnyán, Piroska néni, én egy időben sokat bérmálkoztam, még ha ez fáj is most az elvtársaknak. Tehát kétezer éve született a fenyő. Nem a János, akit lelőttek, ne tessék mindig beleszólni. Nézzük, minek tudtunk örülni ebben az évben.

A legnagyobb boldogság, amiért tavaly imádkoztunk, illetve, bocsánat, amit elsősorban elvártunk, az nem következett be. Még nem bukott meg az Orbán-kormány. Pedig ezért mi is igyekeztünk sokat tenni, valamint a világban szerteszét dolgozó, hozzánk hasonlóan gondolkodó politikusok, újságírók, befektetők, celebek és a jó szerencse is munkálkodtak. Ez azért olyan fontos nekünk, gyermekem, mert ha megbukik a kormány, utána apu vagy anyu lesz a miniszterelnök. Ugye, milyen klassz lesz?

Nézzük tehát, mennyi jó dolog történt. Itt van például ez a koronavírus, már a neve is milyen feudálisan klerikális, mégis, minél nagyobb bajt okoz, az emberek annál haragosabbak lesznek az Orbán bácsira. Minden reggel izgatottan várom az adatokat, hányan fertőződtek meg, de hiába, még mindig nem tört ki a forradalom. Jó volt továbbá, hogy a Fradi végre kiesett a BL-ből, sajnos a fociban több örömünk az idén nem tellett. Ezzel szemben itt vannak kiváló szövetségeseink: a globális fölmelegedés, valamint a dióburokfúró légy, ami tönkreteszi a termést. George Clooney is hellyel-közzel hozta, amiben megállapodtunk, a románok is sok borsot törtek a magyar orrok alá, ez nekem 2004 decembere óta különösen kedves szórakozásom. Az úzvölgyi hacacáré idején sokat kacagtunk Klárával. A legnagyobb sikerünk pedig, hogy az orbánista Trump helyett ez a szimpatikus, okos, felkészült, fiatalos Biden lett végre az USA elnöke.

Ha nem is tökéletes, de szép karácsonyunk van. Mint a Gergő.