Vizsgálat

Ismeretlenek felrobbantották a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezetéket. A környező országok, sőt a világszervezetek is megdöbbentő érdektelenséggel fogadták az eseményt, és nem történtek lépések a tettesek felkutatására és megbüntetésére sem.

A közönynek ez a foka felháborodást keltett számos országban; a nemzetközi jogra és az igazságosságra hivatkozva alapos kivizsgálást követeltek. Iraki, afgán, togói, perui és pápua új-guineai politikusok, újságírók, a ghánai közszolgálati csatorna népszerű hírműsorának bemondója, sőt a mongol külügyminiszter egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy efféle támadás nem maradhat megtorlatlanul. Ha engedünk az arctalan terroristáknak, többé senki és semmi nem lehet biztonságban. Legközelebb a Szuezi-csatornát aknázzák alá, vagy letörlik a föld színéről Madagaszkárt?

Mivel gyanítható, hogy mely kormányok és országok lehetnek érintettek az ügyben – akár csak közömbösségükkel, a károk elfedésével, a bizonyítékok visszatartásával –, ezért a nemzetközi szervezeteknek cselekedniük kell. Az ENSZ jóváhagyásával a potenciálisan érintett államokat (első lépésben Ukrajnát, Lengyel-, Svéd- és Németországot, valamint az Egyesült Államokat) embargó alá vonják, és súlyos szankciókat léptetnek életbe velük szemben, amíg nem tisztázzák felelősségüket.

Vérmesebb elefántcsontparti pártok és a mianmari parlament nem zárta ki, hogy a Finn-öböl térségére néhány kazettás bombát dobjanak, de mindenképpen fegyverzetellenőröket kell küldeni Hamburgba és Gdańskba, nem futhattak-e ki onnan az aknával megrakott hajók. Az ENSZ határozata alapján vizsgálóbizottság érkezik Washingtonba, kideríteni, vajon a kongresszusból tudhattak-e a készülő merényletről. A békeszerető diplomatákból álló csapat eritreai vezetője hazája és a bangladesi törvényhozás határozott óhaját tolmácsolta az amerikai szenátus tagjainak, miszerint a világ kormányainak és népeinek elsöprő többsége szerint nem fordulhat elő, hogy az effajta incidensek elkövetőit nem vonják felelősségre.