A Dél felébredt – a G7-ek ellenpólusa lehet a BRICS

A globális Dél, ezen belül Eurázsia felemelkedését ígéri az Egyesült Államok hegemóniáját, a Nyugat dominanciáját megtörni szándékozó több központú világrend. Ebben a még alakuló új globális berendezkedésben egyre látványosabban formálódik a nem nyugati országok blokk­ja, amelynek a Sanghaji Együttműködés Szervezete mellett egyik bástyája a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő BRICS. Míg az amerikai hegemóniát megelégelők az új ellenpólus magját látják a szervezetben, és némiképp túlértékelik súlyát, addig a jelenlegi status quo mellett kiállók alábecsülik a jelentőségét. A változást sürgetők tábora már Amerika összeomlását vizionálja és a dollárt temeti, közben a nyugati oldal szerint a BRICS-et csupán a gazdagok iránti gyűlölet, valamint az Amerika-ellenesség tartja össze.

Egység a sokszínűségben

Miként törhet globális szerepre egy olyan integrációs platform – teszik fel a kérdést –, amelynek egyes tagjai komoly gazdasági problémákkal küszködnek, a felek között évszázados vallási és területi viták vannak, politikai berendezkedésük pedig eleve kizárja az önállóság feladását megkövetelő szorosabb kooperációs formákat? A kétkedőknek és az áskálódóknak is határozott választ adhat a johannesburgi csúcs, amelynek középpontjában a közös valuta megteremtésének gondolata és a bővítés kérdése áll.

A strukturális heterogenitás fogalma, amelyet először Aníbal Pinto chilei közgazdász és politikus definiált még az 1950-es években, tökéletesen alkalmazható a BRICS-országok esetében. Homogenitásuk nagyon relatív, hiszen a különbségek tényleg szembetűnőek, ez azonban nem akadályozza meg, hogy az őket egyesítő integrációs platform ne töltsön be komoly szerepet a világ új geopolitikai egyensúlyának megteremtésében. A BRICS-országcsoport jól mutatja a fejlődő világ sokszínűségét, ám még az orosz–ukrán háborúval terhelt, jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben sem sikerült megosztani őket. Pedig igencsak dolgoznak rajta az ellentétes póluson.

A BRICS mint szervezet távol tartotta magát a konfliktustól, nem fogadott el közös nyilatkozatot, a tagok pedig – mint minden esetben – saját érdekeikből kiindulva állnak a kérdéshez. Brazília a „békeközvetítők klubját” hozná tető alá, ugyanakkor a BRICS egyetlen tagjaként nem tartózkodott 2022. február 25-én az ENSZ BT-ben a szavazáskor. Oroszország – erősen közeledve Kínához – próbálja megerősíteni eurázsiai, csendes-óceáni pozícióit. India hűen önmagához külpolitikai kérdésekben őrzi stratégiai autonómiáját, hatalmas mennyiségben, diszkontáron vásárolja fel az orosz kőolajat, ugyanakkor demonstratívan fenntartja a kapcsolatait az Egyesült Államokkal és az európai országokkal. Kína globális biztonsági stratégiát terjesztett elő, és Indiához, valamint Dél-Afrikához hasonlóan csendesen ott áll Oroszország mögött, ám a globális kereskedelem, ezen keresztül a nyugati kapcsolatai életben tartásához fűződő érdekeit követve az óvatos semlegesség álláspontjára helyezkedik, amelyet egyre nehezebben tud megőrizni. Dél-Afrika ellenáll a nyugati nyomásnak, Kínával és Oroszországgal tartott közös hadgyakorlatot, és Vlagyimir Putyin meghívásának kérdése sem tudta szembefordítani Moszkvával.

A blokk egy színes mozaik képét mutatja, amelyben Kína az egyértelmű vezető már csak azért is, mert nemzeti összterméke több mint kétszerese a másik négy tagénak együtt. Indiát inkább semleges, a saját érdekeit követve Kínát a blokkon belül ellensúlyozni próbáló – így érte el, hogy a BRICS bankjában nincs domináns részvényes – játékosként lehetne jellemezni, Brazília egyre otthonosabban mozog a nemzetközi térben, és kezdi magát feltalálni itt Dél-Afrika is, míg a háború miatt Oroszország a korábbinál kiszorítottabb helyzetbe került.

Az alapok

Az akkor még BRIC vezetőinek a 2009-es jekatyerinburgi alakuláskor kiadott közös nyilatkozata világosan megfogalmazza a feltörekvő hatalmak céljait. A dokumentum érthető módon nem említi az Egyesült Államok akkor még egyértelmű globális vezető szerepét. Ehelyett számos nemzetközi szervezetet – ENSZ, WTO-t, G20-ak – nevez meg a világkormányzás legitim intézményeiként. A nyilatkozat minden mondata azt sugallja, hogy a ma „globális Délként” emlegetett világ nagyobb beleszólást követel a nemzetközi ügyek intézésébe, a polaritást hangsúlyozza, és a kollektív döntéshozatalon, a közös fellépésen, valamint a viták békés megoldásán alapuló globális kormányzás modelljét javasolja. Az Egyesült Államok ezt joggal tekinthette már akkor az Amerika vezette világrend felváltására irányuló javaslatnak, a feltörekvők azonban ezt az átalakulást tárgyalások, nem pedig fegyveres konfrontáció útján képzelték el. A 2009-es nyilatkozat azt is világossá teszi, hogy a BRIC nem olyan, mint a NATO, így nem szándékozik biztonsági garanciákat nyújtani, és egyértelműen a kisebb hatalmak mellett szólal fel.

A dokumentum már akkor kiemelte, hogy a szervezet a nyílt és átlátható párbeszéd, a pragmatikus együttműködés híve. A BRICS 4., indiai csúcstalálkozóján már több területen – fenntartható fejlődés, terrorizmus elleni harc, gazdasági együttműködés, kereskedelem – fogalmazott meg javaslatokat a globális kormányzás módjára, és sürgette a nemzetközi pénzügyi rendszer reformját. Rá két évre fontos lépésként a Nemzetközi Valutaalap alternatívájaként megalakult a New Development Bank. A BRICS Bank egyébként az év elején kapott új vezetőt, élére a 2014-ben megpuccsolt brazil elnök asszony, Dilma Rousseff került. A fejlesztési bank összesen 33 milliárd dollár értékben már 98 projektet támogatott, a további cél pedig az, hogy a finanszírozás 30 százalékban a tagországok nemzeti valutájában történjen.

A bővítés egyfajta előszobájaként először 2017-ben merült fel a BRICS+ gondolata. Hszi Csin-ping ötlete 2022-ben azzal teljesült ki, hogy a kínai elnökség videókonferencia formájában megtartotta BRICS+-csúcstalálkozót, amelyen az öt tag mellett további tizenhárom állam vett részt. Ennek folytatásaként Johannesburgba is meghívást kaptak a BRICS ajtaja előtt sorban állók. A 2017-es csúcstalálkozót követően a tagok közzétették a hsziameni nyilatkozatot, egy 68 pontból álló kiáltványt a Pax Americana felváltását célzó többpólusú világrendről. Jóváhagyták a blokkon belüli kapcsolatok „stratégiai partnerség” státusát, megerősítették az ENSZ központi szerepét, az ENSZ BT, valamint a Bretton Woods-i intézmények reformjának szükségességét.

Merre tovább?

A johannesburgi csúcs a blokk bővítésével és a közös valuta alapjainak lerakásával újabb hatalmas lépés lehet a BRICS globális súlyának növekedésében. Az Egyesült Államok aggodalommal figyeli a fejleményeket, hiszen már vagy 40 ország áll sorban a szervezet ajtaja előtt, közülük pedig több hivatalosan is jelezte a csatlakozási szándékát. Ezeknek az országoknak, köztük Algériának, Argentínának, Iránnak, Szaúd-Arábiának, Mexikónak, Indonéziának vagy Kazahsztánnak a vezetői ott lesznek a dél-afrikai fővárosban is. Egy ekkora tömb közös valutával pedig már komolyan veszélyeztetheti a dollár hegemóniáját is.

Ez azonban csupán a jövő, jelenleg még nem beszélhetünk a dollár temetéséről. Az egyelőre még meghatározó pénzügyi rendszer, a SWIFT devizasúlyai alapján komoly feladatnak tűnik letaszítani a dobogóról a dollár–euró–font triumvirátust. A jüan ma ebben a rangsorban 2-4 százalékkal csupán az ötödik, a rubelt és a BRICS többi tagországának a valutáját pedig nem is jegyzik. A dollár manapság 41, míg az euró 36 százalékot tesz ki a világ valutaforgalmában. A dollár a globális tartalékok tekintetében is mérvadó, hiszen 57 százalékukat teszi ki. A trend azonban nem neki kedvez, hiszen ez messze elmarad az 1999-es 70 százalékos aránytól.

Ráadásul mind a bővítés, mind pedig a közös valuta kérdésében megosztottak a BRICS tagországai is. Pozitív külkereskedelmi mérleggel hosszú távon a tagok közül csak Kína és Oroszország büszkélkedhet, ami eleve behatárolja a valuta tekintetében a többiek mozgásterét. India deficitje például 2022-ben 280 milliárd dollár volt, amit csak a globális pénzpiacokról finanszírozhat. Ezért aztán Új-Delhi a dollárról való leválás kérdésében nem engedhet meg magának hirtelen mozdulatokat. Brazília szintén erősen kapcsolódik a globális részvénypiachoz, így nem dobhatja el egyik pillanatról a másikra a dollárt, Lula elnök azonban ennek ellenére támogatja a közös valuta ötletét. Pénzügyi és gazdasági értelemben e két országnál is erősebb a függése a globális rendszerektől a gyarmati múlt miatt Dél-Afrikának. A globalizáció nyerteseként Kínának sem egyértelmű érdeke, hogy a világ makrorégiókra, valutazónákra essen szét. Indokként elég megemlíteni, hogy a 877,6 milliárd dolláros külkereskedelmi proficitból az amerikai reláció tavaly 404 milliárd, míg az európai 276,6 milliárd dollárt hozott. Ugyanakkor Pekinggel egyre ellenségesebb a nyugati blokk, ami az ellensúly mélyítésére, erősítésére inspirálja Kínát. A kapitalizáció mértékét tekintve Oroszországnak a legnagyobb az öt ország közül a mozgástere, ráadásul a szankciók miatt is a BRICS mélyítése az orosz érdek.

Még látványosabbak az érdekellentétek a bővítés kérdésében. Elvben ugyan mindenki egyetért a blokk kiszélesítésével, a módjáról azonban megoszlanak a vélemények. Olyannyira, hogy Narendra Modi indiai miniszterelnök még azt is meglebegtette, hogy személyesen nem vesz részt a találkozón, ha a BRICS átgondolatlanul elkezdi a bővítést. Indiához hasonlóan visszafogott e tekintetben Brazília is. Tovább színezi utóbbi esetében a képet, hogy Lula elnök e kérdésben is megengedőbb, mint a külügyminisztérium. Az óvatosság magyarázható azzal, hogy különösen India tart Kína túlsúlyától, de e két ország azt sem szeretné, ha a BRICS túlságosan konfrontatív jelleget öltene, és élesen szembemenne a Nyugattal. Így érthetően azt sem támogatják, hogy az új, a Nyugat szemében kétes reputációval bíró tagok szerepe a döntéshozatalban hirtelen megnövekedjen. De Brazília és Dél-Afrika emellett a regionális hatalmi szerepét is félti, amelyet jelentős mértékben segít a BRICS-ben jelenleg elfoglalt exkluzív helyük.

Johannesburg így támogatja ugyan a bővítést, hajlik azonban azon álláspontok felé is, amelyek diverzifikálnák a tagság formáit. A gyors bővítés helyett Új-Delhi és Brazíliaváros a megfigyelői és partneri státus bevezetésével látna hozzá a csoport kiterjesztéséhez. Kína kimondottan szorgalmazza a bővítést, hiszen a Nyugattal szembeni ellensúly lehetőségét látja benne. Az elmúlt másfél évben kialakult helyzetre való tekintettel Moszkva is félretette fenntartásait, nem ellenzi a bővítést, ami újabb bizonyíték lenne arra, hogy Oroszországot nem lehet elszigetelni.

Ebből is látszik, hogy az alternatív tömb alakulása nem lesz gyors, az azonban figyelemre méltó, hogy az országoknak eddig sikerült félretenni az egymás közötti ellentéteiket. A pragmatikus, a közös érdekekre, mindenekelőtt a világrend átalakítására koncentráló hozzáállás jó esélyt ad arra, hogy a BRICS a jövőben a több központú új világrend egyik sarokköve legyen. Az ugyanis megállíthatatlanul formálódik, és már nem a Nyugat érdekei körül forog.