Valójában a hagyományos, jó minőségű magyar termékek azok, amelyekkel az éles uniós versenyben eredményt érhetünk el. Az újonnan belépőknek tisztában kell tehát lenniük azokkal a lehetőségekkel, amiket sajátos termékeik védelmében felhasználhatnak. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy az illetékesek vagy nem ismerik az ide vonatkozó jogszabályokat, vagy valamilyen oknál fogva nem élnek velük. Így van ez a hungaricumok esetében is.

Kezdjük azzal, hogy hungaricumok valójában nincsenek. A szó köznapi értelmében persze igen, de jogi szempontból semmilyen törvény nem szabályozza, mit lehet és mit nem lehet hungaricumnak nevezni. Pedig nagyon fontos lenne, hogy megvédjük sajátos termékeinket. A piac óriási, az árudömping hatalmas és a szabályok kíméletlenek. Az egyik ilyen szigorú szabályozás, hogy az Európai Unióban a termék származási helyét tilos feltüntetni. Tehát májustól nem kerülhet termékeinkre a Made in Hungary, a kiváló magyar élelmiszer vagy egyéb, a termék magyar származását feltüntető jelzés. Kizárólag az olyan törvényesen levédett márkanevek jelentenek védelmet az EU piacán, mint a Pick szalámi, vagy a Zwack Unikum például. Csakhogy ilyen komoly múlttal és megbízható minőséggel rendelkező márkánk nem sok van. Nem úgy egyéb, az élelmiszer-feldolgozással kapcsolatos, legnemesebb mezőgazdasági hagyományainkra támaszkodó termékeink. Ezekből, akár egy-egy tájegységre lebontva több olyat is találunk, amely biztosan számíthatna a törvény által meghatározott hungaricum névre. Ilyenek például a dél-alföldi régióban készülő csabai és gyulai kolbász, a makói hagyma, a szegedi és kalocsai fűszerpaprika, vagy a Gyulai Húskombinát által gyártott mangalicakolbász, ami nemrég Magyar Termék-díjas lett. A sorba sok egyéb mellett beletartoznak ízvilágukban egyedülálló biotermékeink és gyógynövényeink is, mert a hazai földben termett, zamatos biozöldség és -gyümölcs, valamint kiemelkedő minőségű gyógyfüveink iránt már most is óriási az érdeklődés az EU országaiból.

A törvényi szabályozás hiányában keletkezett űrt több civil kezdeményezés is próbálja betölteni. Ilyen például a 2000-ben alakult Hungarikum Klub, amit a Zwack Unikum Rt., a Pick Szeged Rt., a Tokaji Kereskedőház Rt., és a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. alapított. A Halasi Csipke Alapítvánnyal (2003) azóta kibővült klub tagja csak magas minőségű, nemzetközileg is ismert, jelentős hagyományokkal rendelkező terméket gyártó társaság lehet. A másik, magyar áruk védelmére alakult hazai csoportosulás a Magor-mozgalom. A mozgalom tagjai száz százalékban magyar tulajdonban levő vállalkozások, amelyek döntő részben hazai alapanyagból, hazai munkaerő felhasználásával készítik termékeiket. Tizenhat gyártó több száz terméke szerepel már listájukon. A termékeiken feltüntetett Magor-emblémát márkaként akarják bevezetni az unióba, így kikerülhetik a származás megjelölésére vonatkozó tiltás problémáját. A Magyar Áruk Klubja Egyesület a magyar áruk piacra jutásának segítését tűzte ki céljául. Az egyesület minden olyan terméket hazainak tekint, aminek legalább a fele magyar származású. Ezzel a magyar munkaerő védelmét szorgalmazzák. Hajrá Hazai! néven 1997-ben mozgalmat indítottak, amivel a hazai áruk vásárlására való buzdítás mellett a hazai ízek, szokások és kultúra választására is biztatnak. Ezek a kiváló kezdeményezések törvényi szabályozás nélkül elszigeteltek maradnak, nem számíthatnak átütő sikerre. Hivatalos részről a magyar áruk védelmét mindössze néhány cím szolgálja, mint például a Magyar Termék Nagydíj, a Kiváló Magyar Élelmiszer cím, illetve a Garantáltan Hagyományos és Különleges áruvédjegy.

A védett magyar áru piaci térnyerése óriásit lendíthet az alapanyagot szolgáltató mezőgazdaságon, és ugyanilyen áldásos hatással lenne a vidéki munkaerőpiacra is. A jó minőség megalapozására kiváló lenne Simicskó István fideszes képviselő javaslata, amelyben a régi magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánítását szorgalmazza, és aminek napirendre tűzését, érthetetlen módon, tucatnyi alkalommal utasította el az Országgyűlés.

Jelenleg csupán egyetlen olyan termékünk van, amit Európa is magyarnak ismer el, a pálinka. Törvény mondja ki, hogy csak magyarországi gyümölcsök párlata kaphatja a pálinka nevet. Font Sándor MDF-es képviselő, aki oroszlánrészt vállalt a pálinka levédetésében, lapunk kérdésére elmondta, hogy a pálinkát csak azért tudták levédetni, mert azt egy, az alkoholokra vonatkozó EU-jogszabály lehetővé tette.

– Pedig a hungaricumokra vonatkozó törvényi szabályozás nélkül nem is tehetünk lépéseket az ilyen ügyekben – mondta. – Ha az EU-ban bármit védetté akarunk nyilvánítani, akkor először az erre vonatkozó hazai törvényt kell felmutatni. Ez nemcsak a nemzeti identitás kifejezésére szolgál, hanem üzletpolitikai érdek is, amelyre felfűzhető a reklám, a PR-os marketingtevékenység is. Az első lépést mindenképpen nekünk kell megtenni – teszi hozzá Font Sándor.

Ezt pedig komolyan kell venni, mert az EU-jogszabályok között létezik egy 1992-es törvény, amely közösségi védelmet nyújt azon termékeknek, amelyek a saját országukban jogi oltalmat nyertek. Májustól ezt ránk is kiterjesztik.