Mahinda Rajapaksa Srí Lanka-i elnök ünnepélyes beszédben tudatta népével és a világgal hadserege győzelmét. A helyi lapok képeket tettek közzé, melyeken a tigrisek vezetője, a követői által sokszor csak „Napisten” néven emlegetett Vellupillai Prabhakaran tágra meredt pupillákkal fekszik. Vele együtt szinte az egész vezérkart likvidálták.

A Srí Lanka északi részén működő Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei 1976 óta küzdött a tamilok lakta Eelam tartomány függetlenségéért. A többségében hindukból álló szervezet nevéhez számos véres akció köthető. Az általuk ellenőrzött területeken gyakorlatilag etnikai tisztogatást hajtottak végre a muszlim és sintoista vallású lakosság ellen, politikai gyilkosságokat követtek el, melyek célpontjában Srí Lanka-i és indiai politikusok álltak. Egyébként a tévhitekkel ellentétben az ő nevükhöz köthető a bombaövvel elkövetett öngyilkos merénylet feltalálása is, mely azóta „kirobbanó” sikert aratott szerte a világ számos ellenálló csoportjánál.

Fennállásának évtizedei alatt a tamil tigrisek egy szűk csoportból a világ egyik legprofesszionálisabb gerillahadseregévé nőtte ki magát. Saját fővárosuk, harckocsijaik, hadihajóik voltak, sőt egyik légibázis elleni sikeres támadásuk során saját légierőre is szert tettek. Harci tevékenységük mellett, gyakorlatilag államot alkotva az államban, bíróságokat, rendőrséget, szociális hálót, sőt még bankot is működtettek. Nagy költségvetéssel gazdálkodtak, melynek egy része helyi adókból, a másik pedig emigráns tamilok adományaiból származott.

Colombo 2002-ben tűzszünetet kötött a szakadárokkal, 2006-ban viszont a béketárgyalások zátonyra futása után a Srí Lanka-i csapatok újra támadni kezdték a lázadók állásait. A harcok komoly kiadásokat jelentettek a Srí Lanka-i kormánynak, a védelmi és hadászati kiadások a GDP 5 százalékát emésztették fel, ami arányaiban kétszer annyi, mint amennyit India vagy Pakisztán költ erre a célra.

A Srí Lanka-i kormány harcához persze az elmúlt években Újdelhi és Washington is keményen asszisztált. Amerikai nyomásra a „terrorellenes háború” jegyében számos európai, egyesült államokbeli és kanadai bankszámlát zároltak, amelyekről támogatás érkezett a tigriseknek. Az indiai és Srí Lanka-i parti őrség pedig együttes akcióikkal számos fegyverszállítmányt lefülelt.

Január elején az Egyesült Államok colombói nagykövetén keresztül gratulált a Srí Lanka-i államnak győzelmeihez. A diplomata megerősítette azt is, hogy hazája „nem javasolja a tamil tigrisekkel való tárgyalásokat, amelyet az Egyesült Államok 1997 óta külföldi terrorszervezetként tart nyilván”. Úgy tűnt, hogy az al-Kaida és a tálibok elleni harci agendába tökéletesen passzol a hindu lázadók elleni háború is.

Barack Obama hatalomra kerülésével, illetve annak környékén azonban valami megváltozott. Amikor a Srí Lanka-i vezetés szakadárok feletti győzelme már biztosnak látszott, az amerikai diplomácia hirtelen a politikai megoldást kezdte sürgetni, mondván a harcok nemcsak Srí Lankát, hanem a szomszédos Indiát is destabilizálhatják, mely Washingtonnak az egyik legnagyobb térségbeli gazdasági és stratégiai partnere. Washington aggodalmát fejezte ki a polgári lakosság ellen elkövetett visszaélések, illetve a tamil menekültekkel túlzsúfolt táborokban uralkodó embertelen állapotok miatt.

Március közepén az ENSZ Biztonsági Tanácsában ideiglenes tagsággal bíró Ausztria, Mexikó és Costa Rica az Egyesült Államok és Nagy-Britannia támogatásával beadványt terjesztettek elő a több tízezer embert fenyegető humanitárius katasztrófa kivizsgálására. Kína és Oroszország azonban meggátolta a lépést, mondván az „Srí Lanka belügye”, és mint olyan, nem veszélyezteti más országok biztonságát.

Ekkor már egyértelműen látszott, hogy a Colombónak szállított amerikai apanázs apadásával párhuzamosan a Srí Lanka-i vezetés új patrónusra talált. Peking korántsem volt szívbajos. A diplomáciai támogatás mellett kérdés nélkül szállított Colombónak repülőgépeket, radarokat és más egyéb harci eszközöket. Cserébe Kína a dél-Srí Lanka-i Hambantota városában kikötőt épített. A dokk mindössze hat tengeri mérföldre fekszik a kelet–nyugati kereskedelmi útvonaltól, melyen Kína Közel-Keletről származó olajimportjának 70 százaléka halad keresztül. Columbo a tamil tigrisek feletti végső győzelmet már kínai hátszéllel alatta. És bár a sikert javarészt az Egyesült Államok és India korábbi segítsége alapozta meg, a babérokat egy nevető harmadik aratta le.

A Srí Lanka-i helyzet megoldása egyelőre bizonytalan. Rövid távon várhatóan növekszik a kormány népszerűsége a sintoista vallásúak lakta déli vidékeken, a kabinet azonban immár negyedmillió menekült soráért felelős, akik jelenleg az állam által üzemeltetett táborokban tengetik életüket embertelen körülmények közepette. A Srí Lanka-i vezetés szerint soraik közt ellenséges harcosok bújhatnak meg, ezért a rendezés lassú lefolyású lesz.

Ha viszont a dolog sokáig húzódik, a tamil tömegek számkivetettnek érezhetik magukat és radikalizálódhatnak. A Srí Lanka-i győzelem után India orvosi, az Egyesült Államok pedig mentőcsoportot küldött a menekülttáborokba.

Edward Said Orientalimus nevű munkájában egyébként tényként állapította meg, hogy a nyugati kutatók és nonprofit szervezetek általában politikai hátszéllel és gyakran ügynöki szerepben érkeznek Keletre. Ha az elhunyt amerikai professzor állításának helyt adunk, nem zárhatjuk ki, hogy a két hatalom, India és az Egyesült Államok most tamil lázadók újraverbuválásával próbálja visszaszerezni megkopott befolyását, és így kiszorítani feltörekvő riválisát, Kínát. A Srí Lanka-i történet legnagyobb tanulsága, hogy az erősödő Kína mára felhagyott azzal a passzív politikával, ami még pár éve az afganisztáni és az iraki háború megindulásakor jellemezte. Ahol az Egyesült Államok feladja helyőrségeit, Peking ugrásra készen áll, hogy betöltse a vákuumot.

Sayfo Omar