A montenegrói vezetés Vujanovics elnökkel és Djukanovics kormányfővel az élen szilárdan kitart azon javaslata mellett, miszerint Szerbia és Montenegró államközösségét alakítsák át független, nemzetközileg elismert államok közösségévé, s ez mindaddig maradjon érvényben, amíg nem tartják meg a népszavazást Montenegró, azaz Crna Gora teljes függetlenségéről. A Crna Gora-i vezetők az utóbbi hetekben többször is hangot adtak annak, hogy országuk könnyebben boldogulna a Hágával és Koszovóval küszködő Szerbia nélkül. Ugyanakkor Brüsszel – jelen állás szerint – elsietettnek és károsnak ítéli a montenegrói felvetést, amikor Szerbia-Montenegrónak úgymond mások a célkitűzései, s ezek között is a legelső az európai integráció. E nemzetközi hátszelet felhasználva Szerbia ki is jelentette, hogy független államok közösségéről szó sem lehet. Persze Belgrád előtt közel sem csupán az EU-val kapcsolatos célok lebegnek, hanem Koszovó jövője is. Amennyiben ugyanis felbomlik Szerbia-Montenegró, akkor nehezen lesz értelmezhető az ENSZ BT vonatkozó határozatának azon kitétele, mely szerint a tartomány az államszövetség része. Ezt különösen fontos hangsúlyozniuk a szerb vezetőknek, hiszen a koszovói – albán – vezetés szeptemberben meg kívánja kezdeni a tárgyalásokat a tartomány végleges státusáról. Pristina végleges célja pedig nem más, mint a függetlenség, illetőleg hosszú távon esetleg Nagy-Albánia. Egyébiránt a szerb közvélemény – és lassan a politikusok – meghatározó része is hajlik arra, hogy a jogilag még Szerbia-Montenegróhoz tartozó, de már évek óta nemzetközi igazgatás alatt álló Koszovót felosszák. Így Szerbiának jutna a tartomány kisebb, még mindig szerblakta része. Persze felmerül egy másik megoldás is: Koszovó úgy lesz független, hogy nem osztják fel, s a kisebbséget képező szerbek valamiféle autonómiát élveznek majd. Természetesen ezek a fejlemények nem maradnak hatás nélkül Délvidéken, illetve Vajdaság tartományban sem, hiszen a nemzeti kártyát szívesen játssza ki szinte az összes szerb politikai erő. A budapesti kormánynak ezért az lenne a feladata, hogy a nemzetközi színtéren támogassa a koszovói szerbek önrendelkezési törekvéseit, illetve autonómiaköveteléseit. Ezzel párhuzamosan viszont komoly hátszelet kellene biztosítania a délvidéki magyarok küzdelméhez, akár a magyarság kulturális, illetve személyi elvű autonómiájának kiszélesítéséről, akár Vajdaság tartomány valós autonómiájáról légyen szó.

Keleten a helyzet változó

Február elején Markó Béla hangot adott annak a nézetének, miszerint a székelyföldi területi autonómia ügyében kezdeményezett népszavazást alkotmányellenesnek tartja. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, aki államminiszterként a román kormányfő helyettese is, elutasította a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Kovászna megyei szervezetének erre vonatkozó javaslatát. Markó emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ a kisebbségi törvény elfogadását szorgalmazza, ugyanis a szövetség szerint ez teremtheti meg a kulturális autonómia feltételeit.

Ezután néhány nappal Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tájékoztatási alelnöke közölte, hogy a szervezet ismét a román parlament elé kívánja vinni a Székelyföld területi autonómiáját célzó tervezetét. Mindazonáltal a sikerre vajmi kevés az esély, hiszen ez ügyben a román politikai elit összezár, miközben az RMDSZ meghatározó vezetői rendre egy merőben eltérő koncepció mellett kardoskodnak. Markó Béla a tavaly év végi választások előtt folyton "az autonómiához kapcsolódó fontos célkitűzéseket" emlegetett. Ekkortájt úgy nyilatkozott, hogy "a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő kisebbségi törvény" elfogadtatása, valamint a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozása a megalakuló új kormánnyal való együttműködés feltétele lesz.

Ugyanakkor a Székely Nemzeti Tanács vezetői úgy vélik, hogy a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió egyáltalán nem azonosítható azzal a székelyföldi területi autonómiával, amit egyébként az RMDSZ választási plakátjain a háromszéki szavazóknak megígért. Ferencz Csaba SZNT-alelnök az RMDSZ vezetőinek véleményére reagálva felhívta a figyelmet arra, hogy a területi autonómia elsősorban döntéshozatali hatáskörök átruházásáról szól.

Erdélyi törésvonalak

Február 10-én Gazda Zoltán, sepsiszéki MPSZ-elnök bejelentette, hogy elkészítették a kisebbségjogi sérelmek lajstromát, amelyet továbbítani kívánnak az Európai Parlamenthez. Mindazonáltal ezekben a napokban egy kevésbé örvendetes hír is befészkelhette magát a Kárpát-medencei köztudatba, ami persze szintén nem nélkülözi az előzményeket. Többen szerencsésebbnek tartották volna, ha a közképviseleti testület a Székelyföldi Magyar Nemzeti Tanács nevet kapta volna mintegy másfél évvel ezelőtt. Ám nem így történt, s ezek után kevéssé csodálkozhatunk azon, hogy az SZNT egyes prominensei rendre székely népről beszélnek. Ezen viszont a román politikum és értelmiség meghatározó képviselői igen könnyen lovagolhatnak, hivatkozván arra, hogy ilyen nép nincs, tehát mit is akar voltaképp az SZNT. S még az is eszünkbe juthat, hogy több romániai népszámláláson a magyar kisebbség tényleges számának csökkentését célzó egyik eszköz az volt, hogy az egyik rubrika mellett a székely megnevezés szerepelt. Szerencsére ennek a cselnek igen kevesen dőltek be a székelyföldi magyarok közül, ám az kétségtelen, hogy a remek román diplomácia a nem túl tájékozott nyugati közvéleményt és véleményformálókat könnyen összezavarhatja a fentiek nyomán. Sajnos kevesen fogalmaznak olyan árnyaltan az érdekeltek közül, mint Borsos Géza, az SZNT másik alelnöke, aki szerint "a székely nép a magyar nemzet egyik legnagyobb tömbben élő teste". Persze ő is hangsúlyozza – s ebbe a román fél bizony belekapaszkodhat -, hogy a Székely Nemzeti Tanács azért alakult, hogy kivívja a székely nép területi autonómiáját.

Közismert, hogy a magát a jövőben politikai pártként megmérettetni kívánó Magyar Polgári Szövetség elképzelései igen közel állnak a Székely Nemzeti Tanács, illetve a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) céljaihoz. Az SZNT egyébként az EMNT részét képezi, bár az utóbbi szervezet 2003. decemberi megalakulásakor is az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy az SZNT vajon hajlandó-e integrálódni az EMNT-be, amely nem csupán a székelyföldi magyarok területi autonómiájáért küzd, hanem az egész erdélyi magyarság kulturális, illetve személyi elvű autonómiájáért. Balliberális lapokban gyakran olvashatjuk, hogy a közképviseleti testületekként működő EMNT és SZNT, valamint az RMDSZ politikai riválisának szerepére készülő Magyar Polgári Szövetség vezetőségét és tagságát illetően megannyi átfedés tapasztalható. Ez a tény persze nem kérdőjelezi meg a három szervezet fő célkitűzéseinek a jogosságát és időszerűségét.

Néhány nappal később megtudhattuk, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ nem támogatja a Székely Nemzeti Tanács törekvését, hogy újból a román parlament elé vigyék az autonómiastatútumot, sőt, a szövetség elkészíti saját autonómia-törvénytervezetét, és azt terjeszti elő, nyilatkozta Márton Árpád, az RMDSZ bukaresti képviselőházi frakciójának a vezetője. A szövetségtől származó információk szerint az RMDSZ munkacsoportja immár készen van a nemzeti kisebbségi törvény tervezetével, ami szerintük azért fontos, mert megteremtheti a jogalapját a kulturális, illetve személyi elvű és a területi autonómiának.

Jól szemlélteti egyébként az erdélyi magyar politikai eliten belüli törésvonalakat és a különböző tervezetekkel kapcsolatos, nehezen áthidalhatónak tűnő véleménykülönbségeket Tőkés László püspök, EMNT-elnök nyilatkozata, mely szerint veszélybe került az erdélyi magyarság autonómiatörekvése. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint az önrendelkezés kivívását az autonómiamozgalmon belüli szakadás veszélye és a törekvések kompromittálása egyaránt hátráltatja.

Időközben kiderült, hogy a kulturális autonómia mellett a Romániában őshonos 20 nemzeti kisebbség jogi státusát rendezné az a törvénytervezet, amelyet az RMDSZ, illetve a Tariceanu-kormány állítólag heteken belül készül benyújtani a román parlament elé. A kerettörvény-tervezet szerint a kisebbségi szervezetek önálló döntéshozó testületeket hoznának létre, egyelőre azonban nem egészen világos, miféle képviseleti ismérvek alapján…

Fent a labda

Március első napjaiban újra felmerült a területi-fejlesztési régiók újragondolásának a kérdése is. Markó Béla RMDSZ-elnök közölte, hogy a szövetség kitart álláspontja mellett, mely szerint a jelenleg létező nyolc fejlesztési régió nem elegendő, ezért többre van szükség. Ezeket pedig elsősorban gazdasági kritériumok(!) szerint kellene kialakítani, vélekednek a szövetségben. Markó mindazonáltal kijelentette, hogy az RMDSZ számára jelen pillanatban az EU-integráció a legfontosabb, így mindent meg kell tenni azért, hogy Románia 2007-ben csatlakozzék az unióhoz, illetőleg április végén aláírják a csatlakozási szerződést.

A megoldás kulcsa tehát ismét csak Budapest kezében van. Hiszen ha ragaszkodna a székelyföldi területi autonómiához, vagy legalábbis a fejlesztési régióknak a tömbmagyarság számára valóban előnyös átszabásához, és természetesen a tényleges kulturális autonómiához, akkor Bukarest nem igazán mondhatna nemet, ha komolyan gondolja Románia mielőbbi uniós csatlakozását.