Napjainkban dől el, hogy milyen lesz az élet 2030-ban Közép-Európában. A fő kérdés, hogy túléli-e a V4 azokat a támadásokat és manipulációkat, amelyekkel Brüsszel próbálja most térdre kényszeríteni. A térségben az egységét megtámogató Oroszország juthat újra vezető szerephez.

Ha a V4 túléli ezt az időszakot, akkor 2030-ra a visegrádiak közös pénzzel, közös gazdasággal és közös hadsereggel rendelkező államszövetséggé válhatnak. Közel 65 milliós népességről van szó, amely a nyelvi eltérések ellenére azonos kultúrában, azonos szokásrendszerben és ugyanabban a vallási hitben él. E népességen belül nem lesz kierőltetett biológiai keveredés, noha ezek a nemzetek bizonyos fokig már elkeveredtek egymással a XVI. századtól kezdve.

Arra számíthatunk, hogy a négy nép meglepően magas fejlettségi fokra jut 2030-ra. Nem gazdasági és nem is technológiai fejlettségről van szó elsősorban, hanem mentálisról. Ez lesz az a korszak ugyanis, amikor már a maga teljességében élhetik meg a szabadságukat, leváltak a korábban őket igazgató birodalmakról és nagyhatalmakról, és leválnak az eddig annyira bálványozott Nyugatról is. Sajtóhírek szerint már most megkezdődik az ott dolgozó kelet-európaiak hazaáramlása, mert élhetetlennek és veszélyesnek tartják a nyugati városokat. Amelyekben 2030-ra már kevert fajú, jelentős mértékben iszlamizálódott népesség lakik majd. Ami a fejlődést illeti, a visegrádiak akkorra értik meg, hogy saját hagyományrendszerük tökéletesen megfelel nekik az élethez és annak kiteljesítéséhez. Semmilyen ideológiát és filozófiát sem kell importálniuk sehonnan sem. Amennyiben eléri a négy nép ezt a tudatszintet, akkor kiszabadul abból a kalodából is, amit a komfortzónák folyamatos tágításának vágya jelent. Ma ebben él a fejlett világ embere, és minden áldozatot meghoz érte, többek között erre vezethető vissza a mai a nyugati társadalmak önfeladó habitusa.

***

Nehéz megmondani, hogy 2030-ra hogyan alakulnak a visegrádiak demográ­fiai mutatói. Mai értelemben véve nyilván negatívan, hiszen mind a négy ország népessége öregszik és csökken. Két dolog azonban fokozatos változásokat hozhat. Egyrészt felértékelődik a biztonság kérdése, ami növelheti a születések számát. Főleg, ha ehhez minőségi oktatás is társul, aminek keretében sikerül megvédeni a kelet-közép-európai kultúrát a kívülről érkező, nihilista hatásoktól. Vagyis például 2030-ban már nem működhet a falainkon belül egy CEU-féle képződmény.

Másrészt 2030-ban a népességpolitika alakításában új szempontok is szerepet játszhatnak. Például hogy az adott életnívó fenntartásához egyre kevesebb munkáskézre lesz szükség. Hazánkban addigra jelentős eredményeket mutathat fel az a program, amit „ipar 4.0”-nak neveznek. Ez egy digitális forradalom, ami már meg is kezdődött a gazdasági életben, és aminek keretében a mesterséges intelligencia még több értelmiségi munkakörből is kiszorítja idővel az embert. Vlagyimir Putyin orosz elnök épp a napokban jelentette be, hogy hazája minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektet a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, mert el akarja kerülni, hogy Oroszország megint a technológiai elmaradottság állapotába kerüljön. Magyarország számítógépes nagyhatalom, és a csehek sem maradnak el tőle. Amennyiben viszont a V4 lemond a kutatásokról, és csak vásárolja a forradalmian új technológiákat, megint függőség fenyegetheti.

***

A Három tenger szövetség egy másik forgatókönyv 2030-ra. Itt azok a népek alkotnak szövetséget, amelyek a Fekete-tenger, a Balti-tenger és az Adria háromszögében élnek. Jelentős népesség, nagy belső piac, sokféle nyersanyag. Jelentős viszont a népek közötti kulturális és szokásrendszerbeli eltérés, és még nagyobbak a gazdasági fejlettségükben mutatkozó különbségek. Ráadásul nyilvánvaló, hogy 2030-ra sem lesz képes feladni politikai Nyugat-barátságát Ukrajna, Románia pedig mindig csak rövid távú érdekeit követte, biztos, hogy 2030-ban is ragaszkodik majd az amerikai gyámsághoz. Kérdés, hogy lesz-e abban az állapotban az Egyesült Államok, hogy gyámkodhasson bárki felett. Kérdés az is, hogy milyen politikai pályát fut be majd 2030-ig például Macedónia, ahol már ma is Soros György diktálja az élet ritmusát? Vélhetően nem mond le nyugati orientációjáról Szlovénia vagy Horvátország, utóbbi már csak az idegenforgalom miatt sem.

A Három tenger helyett inkább azt látni, hogy az erős V4-tömörülés piaci kapcsolatokat épít ki a Nyugat-Balkánnal, mindenekelőtt Szerbiával és Horvátországgal. Amúgy a nyugat-balkáni térségben egyáltalán nem lesz nyugodt az élet 2030-ban. Boszniából kiáradva, jelentősen teret nyer az iszlám a térségben, amely, ahogy már több muszlim vezető is említette, észak felé igyekszik előretörni. Magyarországnak és a visegrádiaknak is azért lesz fontos Szerbia, valamint Horvát­ország barátsága, mert ez a két állam jelentheti majd azt pufferövezetet, amely ezt a nyomulást feltartja.

***

Könnyen lehet, hogy 2030-ban már nem lesz Európai Unió, mai formájában semmiképpen sem. Erodálódik, elkopik addigra, a kétsebességes koncepció és az uniós vezetés politikai korruptsága, vagyis az új világrend feltétel nélküli kiszolgálása ellehetetleníti. A közép-európai államok Oroszország gravitációs mezejébe kerülnek. Már elindult az a politikai folyamat, amelynek jegyében Moszkva újra nagyhatalmi szerepkörbe helyezkedik, ennek látványos nyitánya a szíriai beavatkozás volt. Nemrég pedig az történt, hogy a dél-koreai elnök Vlagyimir Putyintól kért segítséget a Phenjan által generált válság megoldására.

Oroszország 2030-ra katonailag és politikailag is igen erős állam lesz, és nyilvánvaló, hogy az ipari digitalizációval és a mesterséges intelligencia fejlesztésével kapcsolatos eredményeit nemcsak a hadiiparban, de a normál gazdasági életében is kamatoztatja majd. A nyugati élelmiszer-embargó miatt Moszkva például már most is rohamléptekkel fejleszti a mezőgazdaságát.

Oroszország a tradíciók állama, 2030-ban pont ez lehet az egyik olyan sarokkő, amelynek mentén kiválasztja barátait, politikai partnereit. Talán ma még lehetetlennek tűnik, de a lengyeleknek is át kell gondolniuk, hogy érdemes-e továbbra is fenntartani azt a négyszáz éves konfliktust, ami falat húz Varsó és Moszkva közé. Mert 2030-ban nem lesz olyan nyugati nagyhatalom – ideértve elsősorban a lassan, de biztosan gyengülő és egyre zavarosabb Amerikát –, amelyre támaszkodhatnának. Marad a V4 mint biztos pont, mert 2030-ra bebizonyosodik, hogy az a mai lengyel kezdeményezés, amely az oroszellenesség alapján akar összefogni Ukrajnával és Romániával, zsákutcába vezet.

***

A visegrádi csoport természetesen nem tud majd egyenlő távolságot tartani a Nyugattól és Oroszországtól. Minden a vele való együttműködésre kényszeríti a közép-európai államokat. Szerbia akár még a katonai szövetséget is vállalni fogja, mert szorongatja majd az iszlamizált Bosznia. Egy közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett szerbek 42 százaléka volt biztos abban, hogy szétesik az Európai Unió, és 38 százalék vélte úgy, hogy térségünk újra orosz érdekszférává változik.

2030-ra az is eldől majd, hogy Moszkva szövetségese vagy riválisa lesz Pekingnek. Kína arra készül, hogy a jüannal kiüsse a helyéről a dollárt. Legutóbb arról szóltak a tudósítások, hogy Magyarországot tenné meg a Közép-Európából kiinduló kínai élelmiszerimport gyűjtőpontjának. Amíg pedig az oroszok gyorsítani akarják az ipari digitalizációval és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásaikat és fejlesztéseiket, addig a kínaiak már konkrét eredményeket tudnak felmutatni e téren. A verseny mellett az orosz–kínai együttműködést mégis erősítheti az a közös érdek, hogy Amerikát félre kell állítani.

Sinkovics Ferenc