Miközben az Európai Unió súlya folyamatosan csökken a világban, Brüsszel a valós problémák megoldása helyett vagy újakat generál (bevándoroltatás, Oroszország és Kína elleni szankciók) vagy pótcselekvéssel, például a szélsőliberális indoktrinációval foglalkozik, írja a Tűzfalcsoport.

Hirdetés

Ennek ékes példája a 2020–2025-ös LMBTQ-stratégia, amelynek keretében súlyos pénzeket – emeljük csak ki: az uniós adófizetők euróit – költik társadalommérnökösködésre, érzékenyítésre és befolyásolásra. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy az olyan ügyek, mint a homoszexuálisok örökbefogadása, az iskolai LMBTQ-propaganda vagy a transzsportolók támogatása politikai és gazdasági szempontból egyaránt erősítik Európát. 

A stratégiából egy dolog nem derül ki: hogyan? 

Hiszen ezek a kérdések nem befolyásolják a GDP növekedését, és a Nyugaton kívül senkit nem érdekelnek. Másfelől ha az Európai Bizottság komolyan gondolja, hogy pozitívan kell diszkriminálni a magukat LMBTQ-érintettnek kiadó migránsokat és bűnözőket, illetve azt, hogy az EU diplomáciai és külgazdasági eszköztárát az LMBTQ-lobbi szolgálatába kell állítani, az inkább gyengíteni fogja a közösséget.

Korábban írtuk

Bár a stratégia szerint a másság, a sokszínűség érték, a célkitűzései valójában ezzel szöges ellentétben állnak. Az egészet áthatja az intolerancia és a demokrácia semmibe vétele. Az egyik fejezet konkrétan arról szól, hogy a nemzeti jogalkotásokat megkerülve, Brüsszelből kell kikényszeríteni bizonyos intézkedéseket, például a melegházasság elfogadását. Mindezt úgy, hogy jogászkodással a személyek és a tőke szabad áramlásának uniós alapelvével összeférhetetlennek mondják ki azt, ha egy tagállam nem ismeri el a szivárványcsaládokat.

Abszurd ötletek és a főbb pontok 

A diszkrimináció elleni jogi védelem kikényszerítése és javítása a stratégia egyik sarokköve. Ennek keretében azonban például beavatkozást sürget a mesterséges intelligencia (AI) fejlesztésébe. Mint írják:

Az arcfelismerő rendszerek területén az egyik felmerülő kihívás a transzarcok azonosítása, különösen az átváltozás időszakában. A bizottság az olyan szabályozási keret előterjesztését tervezi, amely kifejezetten foglalkozik az elfogultsággal és a magas kockázatú mesterséges intelligencia-rendszerekben – ideértve a biometrikus rendszereket is – benne rejlő indokolatlan megkülönböztetéssel. 

Brüsszelnek itt az a problémája, hogy az AI képes megállapítani egy transz biológiai nemét, és akként azonosítja, nem pedig úgy, ahogy azt az illető elvárná (transzférfi, transznő, interszex, nem bináris stb.).

A szólásszabadság védelmére hivatkozva uniós szintű bűncselekménnyé nyilvánítanák az LMBTQ-közösség elleni gyűlöletbeszédet, és nyomást helyeznének az internetes tartalomszolgáltatókra, hogy minden eszközzel lépjenek fel a LMBTQ-ellenesnek vélt tartalmak ellen. A nemek közti egyenlőség égisze alatt többek között arra köteleznék az uniós vállalatokat, hogy alakítsanak ki inkluzív munkakörnyezetet, és tegyék kötelezővé az LMBTQ-szótár használatát, az antidiszkriminációs képzéseket stb.  

A migrációs politikában kiemelnék az LMBTQ-bevándorlókat, akiknek külön eljárásrend, bánásmód kidolgozását sürgetik; 

gyakorlatilag ez oda vezethet, hogy bárki, aki magát LMBTQ-érintettnek mondja, és olyan országból érkezik, ahol az EU szerint ezért üldöztetés fenyegeti, azt be kell fogadni. 

Ugyanígy Brüsszel a rendészeti politikában is azt a célt tűzte ki, hogy a bűnözőket nem a biológiai nemük, hanem a maguk által bejelentett szexuális identitásnak megfelelően, a sajátos igényeikhez alkalmazkodva kell kezelni az eljárás alatt és a büntetés-végrehajtás során. 

A civil társadalom megerősítése kapcsán azt írták, a bizottság finanszírozást biztosít az LMBTQ civil társadalmi szervezetek számára kedvező, fenntartható környezet kialakítása érdekében. Mert az uniós forrásoknak hozzá kell járulniuk egy megkülönböztetéstől mentes társadalom felépítéséhez, és támogatniuk kell a bizottság azon erőfeszítéseit, hogy az unió az egyenlőségre épüljön. Tehát ad absurdum a mezőgazdasági vagy kutatás-fejlesztési programtámogatásokba is szempontként vagy kifejezett célként be akarják vinni az LMBTQ-témát. Ugyanakkor a(z ön)kormányzati döntéshozatalban is elvárt, hogy nagyobb beleszólást biztosítsanak a helyhatóságok az LMBTQ-szervezeteknek. 

Az egyik leghátborzongatóbb felvetés viszont az, hogy a gyerekeket kell trójai falóként az LMBTQ-lobbi szolgálatába állítani. „A fiatalok kritikus szerepet játszanak a befogadó társadalmak építésében” – olvasható a stratégiában. 

Brüsszel tulajdonképpen az óvodai, iskolai LMBTQ-propagandán keresztül akarja „befogadóvá” tenni a fiatalokat, rajtuk keresztül politikai változást kikényszeríteni a társadalmakban. 

Ennek kapcsán érdemes kiemelni, hogy a stratégia 2023-as végrehajtási jelentésében követendő példaként emelik ki a finn és a dán modellt. Ezekről a következőt lehet tudni: „Finnország kétévente országos iskolai egészségfejlesztést tart három korcsoport számára: általános iskola (4. és 5. osztály), középiskola iskola (8. és 9. osztály), valamint felső gimnáziumok (1. és 2. osztály). A tananyag szexuális irányultsággal és a nemi identitással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, és adatokat szolgáltat az LMBTQ-fiatalok jólétéről és egészségéről.”

„Dánia jelentős lépéseket tett a középiskolai szexuális nevelés előmozdítása terén. A 2023/2024-es tanévtől a szexuális nevelés, beleértve a nemi normákra, a szexualitásra, a beleegyezésre és a nemre vonatkozó oktatást, a középiskolák tantervének része lesz. Emellett a dán LMBTQ+ 2022–2025-ös cselekvési terv részeként megerősítették a szexuális nevelést mint tantárgyat az általános iskolai tanárok képzésében.”

A további részletekről IDE kattintva a Magyar Nemzet honlapján olvashat.