Családon belüli ügyek
Pert indított egy amerikai szülő New York állammal szemben azt kifogásolva, hogy a jelenlegi vérfertőzés-ellenes törvények nem engedik összeházasodni felnőtt gyermekével. Az „egyéni szabadságjogok” kiterjesztésének határa a csillagos ég, az elmúlt években egyre hangosabbak a vérfertőzés legalizálását támogató csoportok.
„Bármilyen viszonyban van is egymással két személy, a házasság tartós köteléke révén magasabb szintű kifejezést, meghittséget és spiritualitást élhetnek meg” – érvelt a gyermekével házasodni kívánó szülő a manhattani szövetségi bíróságnak benyújtott keresetében.
A vérfertőzés bűncselekmény New York államban, akár négyéves börtönbüntetés is járhat érte, a kereset sorsa tehát bizonytalan. De így volt ez 2014-ben is, amikor az állami fellebbviteli bíróság 2014-ben engedélyezte egy nőnek, hogy házasságot kössön anyja féltestvérével. Az ítélethozó testület döntését akkor azzal indokolta, hogy a genetikai kapcsolat egyenértékű az első unokatestvérek közötti viszonnyal, ami az amerikai államok felében legális.
Másodfokú rokonok
A vérfertőzés a családtagok vagy közeli, azaz egyenes ági rokonok közötti nemi közösülést jelenti. A köznyelv sokszor az unokatestvér-házasságot is a vérfertőző kapcsolatok közé sorolja, mely azonban a világ legtöbb országában, köztük hazánkban is engedélyezett.
Becslések szerint a másod- vagy harmadfokú unokatestvérek közötti frigyek a világ házasságainak több mint tíz százalékát teszik ki. Azért is ilyen gyakoriak, mert egyes kultúrákban – különösen Ázsia déli részein és a Közel-Keleten – kifejezetten ajánlott rokont elvenni. A szokás gyökerei a középkori Európából is ismertek: a cél az, hogy társadalmilag hasonló státusú fiatalok keljenek egybe, no meg hogy a vagyon a családon belül maradjon. Napjainkban a rekorder Szaúd-Arábia, ahol az első-, másod- és harmad-unokatestvérek közötti házasságok aránya együttesen meghaladja az 50 százalékot, miközben az arab világban ez jellemzően 20-30 százalék között mozog. A gyakorlat nem kötődik valláshoz: muszlimok és keresztények körében egyaránt gyakori a rokonházasság.
Bár abban a genetikusok között általános a konszenzus, hogy az elsőfokú unokatestvérek közötti kapcsolatnál fennáll az utódok genetikai rendellenességének veszélye, annak mértéke a mai napig vita tárgya. Egy 2018-as, a JAMA Psychiatry amerikai szaklapban közölt tanulmány szerint azoknál a gyermekeknél, akiknek a szülei unokatestvérek, háromszor nagyobb eséllyel alakulhat ki depresszió, skizofrénia, illetve sok más betegség. Máshogy látja ezt viszont Alan H. Bittles ausztrál orvos-genetikus. Egy 2012-es könyvében publikált kutatásaiban arra jutott, hogy a veszély mértékét erősen eltúlozzák. Úgy látja: bár tény, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei közeli rokonok, nagyobb eséllyel jelennek meg genetikai rendellenességek, a felmérések szerint a betegség és a korai halál esélye mindösszesen 3-4 százalékkal nagyobb, mint a teljes lakosság körében.
Az Ószövetségben már Mózes is tiltotta a közeli rokonok házasságát, sokan ezért úgy vélik, hogy a mai nyugati társadalmak ehhez való viszonyulása a katolikus egyháztól eredeztethető, amely Európában a kezdetektől tiltotta az egyenes ági leszármazottak, a testvérek és az unokatestvérek egymás közti családalapítását. (Érdemes megjegyezni, hogy az afrikai katolikusok körében máig népszerű a rokonházassság.) Mások szerint viszont az elutasító magatartás gyökerei jóval a kereszténység felvétele előtti időkre nyúlnak vissza. A Science tudományos lap 2017-ben megjelent tanulmánya szerint a mai európai ember őse már bő 30 ezer éve is szándékosan kerülte a vérfertőzést. A koppenhágai egyetem természettudományi karának munkatársai négy anatómiailag mai ember genomját vizsgálták, akik 34 600-33 600 éve a mai Oroszország európai részén éltek. A vizsgálatok szerint egyikük sem állt a másikkal közelebb rokonságban a másod-unokatestvéri szintnél, ez pedig azt jelenti, hogy jóval kisebb mértékben voltak rokonok, mint ahogy egy akkori, alig több mint 25 fős kis csoportról ez feltételezhető lenne. Ez a „családpolitika” lehet az egyik oka, miért maradt életben a mai ember, és a neandervölgyi miért nem.
Beltenyészet
Az unokatestvérek közötti házassággal szemben a legtöbb kultúrában mindig is tiltott és büntetendő volt a vérfertőző, azaz az egyenes ági kapcsolat, mely alól kivételt csak az uralkodói dinasztiák képeztek. Az egyiptomi fáraók különösen szorgalmazták az édestestvérek közötti házasságot, erre a közös őstudat, az isteni származás és politikai okok egyaránt indokot szolgáltattak. A felhalmozódó genetikai problémák miatt azonban az utódok közül egyre több született valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal, mivel a vérfertőzés felerősítette a már a családjukban lévő genetikai hibák hatásait. Történészek szerint a vérfertőzés lehet az eredete a fiatalon meghalt egyiptomi uralkodót, Tutanhamont gyötrő kórok egy részének, köztük öröklődő csontbetegségének, ugyanis apja az egyik lánytestvérével lépett frigyre.
Azóta már számos kutatás bizonyítja, hogy a szülő-gyermek vagy a testvér-testvér kapcsolatból származó gyermekek fokozottan veszélyeztetettek: 20-36 százalékuk meghal vagy súlyos fogyatékossággal él.
A Habsburgok családfáján is sok egymást keresztező vonalat lehet találni, köszönhetően annak, hogy az egyház külön engedélyével egyenes ági leszármazottak is egybekelhettek. Az évszázados belterjesség csúcsa II. Károly spanyol király, akit olyan örökletes testi és szellemi betegségek jellemeztek, mint az óriási fej, gyenge tüdő, aránytalan végtagok és az impotencia, melyek teljességgel alkalmatlanná tették az ország vezetésére. Utód híján így a spanyol Habsburg-dinasztia összeomlását okozta a beltenyészet.
Nemzetközi kampány
Mindez azonban nem rettenti el a modern embert. A fentebb vázolt esettel kapcsolatban a New York Post megszólaltatott számos vérfertőzéspárti aktivistát, köztük az ausztrál Richard Morrist, aki évek óta, immár 60 országban kampányol vérfertőző cselekedetek dekriminalizálásáért, aktivistatársaival együtt pedig már több mint 130 petíciót indított világszerte. Morris lobbitevékenységét az LMBT-egyenlőségért vívott harchoz hasonlítja. Mint mondja, amennyire törvénytelen és igazságtalan bebörtönözni egy meleg embert, vagy törvényileg akadályozni a különböző rasszhoz tartozók közötti házasságot, ugyanannyira biztosítani kellene az egyenlőséget a vérfertőző kapcsolatoknak is.
Az őrület az óceán innenső partján is felütötte a fejét. Tavaly ősszel a német szabad demokraták (FDP) ifjúsági szervezete a Twitteren kelt ki a vérfertőzés büntetőjogi tilalma ellen, mondván, nem kellene börtönnel fenyegetni olyan cselekményt, amelynek tulajdonképpen „nincs áldozata”. Szerintük aki a beltenyészet tiltása mellett a születendő gyermekek fogyatékosságának fokozott kockázatával érvel, a nácik társadalomfilozófiai irányzatát, az „embertelen eugenikát” (fajnemesítést) támogatja. Következtetésképpen – mondják – ennek alapján büntetni kellene a szaporodást minden olyan esetben, amikor valaki valamilyen hátrányos genetikai adottsággal nemi kapcsolatot folytat. Az ügy előzménye, hogy 2014-ben a Német Etikai Tanács rögzítette: „Abban az esetben, ha a vérfertőzés az abban részt vevő hozzátartozók egybehangzó akaratával történik, sem az aktusnak a családra gyakorolt esetleges negatív következményei, sem pedig az aktus nyomán esetlegesen létrejövő magzat megszületése nem alapozhatják meg az ilyen kapcsolatok büntetőjogi tilalmát.” Kijelentették, hogy a felnőttkorú, egymással nemi életet élő hozzátartozók szexuális önrendelkezése fontosabb jogérték, mint a család intézményének absztrakt védelme. A tanács kitért arra is, hogy a vérfertőzés büntetőjogi tényállása vallásos erkölcsi megfontolás, továbbá a társadalmi undor leképeződése – ennek megfelelően pedig a vérfertőzés nem alapozhat meg büntetőjogi felelősséget. A határozat azután látott napvilágot, hogy egy családos testvérpár férfitagját három év börtönre ítélték Szászországban, ugyanis kapcsolatba került 16 éves húgával, akivel korábban évekig nem találkoztak. Négy gyerekük született a házasságból, kettő fogyatékos.
Nem csak a német liberálisok feszegetik a kérdést. A svéd liberális Liberala ungdomsförbundet (LUF) ifjúsági szervezete 2016-ban határozott úgy, hogy kezdeményezi a 15 évesnél idősebb testvérek közötti, megegyezésen alapuló szexuális kapcsolat büntethetőségének megszüntetését. E bizarr javaslatot tetézi a nekrofília jogi elismerése is. Úgy látják ugyanis, hogy „mindenki szabadon rendelkezhessen arról, hogy halála után büntetőjogi következmények nélkül lehet közösülni a holttestével”.
A nyugati közvélemény szerencsére ellenállt, a fenti beteg elképzelések így elhaltak. Kérdés azonban, hogy mit hoz a jövő. Az elmúlt években a biológiai alapvetések negligálása és a házasság újradefiniálása korábban elképzelhetetlen mértékben nyert teret, így félő, hogy a vérfertőzés lehet a következő ügy, amit az LMBT-mozgalom a zászlajára tűz.