Az Európai Unió luxemburgi bíróságán Dany Bidar ügyében a közelmúltban történelmi jelentőségű ítélet született. A francia diák 1998-ban Nagy-Britanniába költözött, ahol édesanyját gyógykezelték. A középiskola befejezése után beiratkozott az egyetemre, de a brit állam megtagadta tőle a diákhitelt. Ezt a döntést most a bíróság jogtalannak ítélte. Az Európai Bíróság ítélete azért is jelentős, mert eszerint nemcsak a kölcsönt, hanem a vissza nem térítendő ösztöndíjat is lehetővé kell tenni a diák számára.

A döntés megfelel az Európai Bizottság egy korábbi határozatának, ami alapján a tagállamok nem utasíthatják el egy másik uniós ország diákjának ösztöndíjkérelmét, amennyiben a diák bizonyos fokú integrációs készséget tanúsít. Például néhány éve ott él, vagy valamilyen szálak fűzik a fogadó országhoz.

Az ösztöndíj megtagadását diszkriminatív magatartásnak minősítette Brüsszel, amilyet uniós tagország nem tanúsíthat egy másik uniós tagországgal szemben, hiszen ellentétes az unió szabad letelepedésről szóló alapelvével. Az elméletet azonban most ültette át először a gyakorlatba a bíróság. Szakértők szerint e döntés után az európai egyetemek immár semmilyen olyan jogot nem tagadhatnak meg a náluk tanuló külföldi uniós diákoktól, amit saját állampolgáraik számára megadnak.

Mindez a magyar diákok számára sem mellékes. Hiszen már az uniós csatlakozásunkat megelőző években is egyre növekvő igény jelentkezett a külföldi egyetemi, főiskolai képzési lehetőségek és ezzel együtt a külföldi ösztöndíjak iránt. A hazai munkaerőpiacon ugyanis jelentős előnyt jelent a külföldön szerzett tapasztalat. A csatlakozás előtt különböző képzési- és csereprogramok segítették ezt a folyamatot. Az Európai Unió régi tagállamaiban már jó ideje kialakult a külföldi diákok képzési-támogatási intézményrendszere, de emellett számos alapítvány és cég is nyújtott támogatást a különböző képzésekhez. Teljes jogú tagságunk óta tovább nőttek az igények. Egyúttal Európa-szerte elindult egy folyamat, amelyben a diákok előszeretettel próbálják elmélyíteni tudásukat idegen környezetben – így a Magyarországon tanuló külföldi diákok száma is megnövekedett. Jelenleg összesen 450 ezer uniós diák tanul valamelyik másik tagországban. Kutatói programok, egyetemek közötti együttműködések, államközi ösztöndíjak, célzott pályázatok segítik a diákok mozgását.

Hazánk is támogatja az uniós diákok magyarországi tanulmányait. A diákhitelt és az ösztöndíjakat a kormány elérhetővé tette számukra. De vajon milyen lehetőségei vannak most az unióban a magyar diákoknak? A Bayreuthi Egyetem külföldi diákok támogatásával foglalkozó hivatalának vezetője, Simper úr lapunk megkeresésére elmondta, az ösztöndíj-támogatásokkal az egyetemen működő külföldiek hivatala (Auslandsamt) mellett a külföldi diákcsere-szolgálat, a DAAD és több alapítvány is foglalkozik. Simper úr hozzátette, nagy számban tanulnak cseh diákok a Bayreuthi Egyetemen, a képzésük egy részét, egy vagy két szemesztert a német állam finanszírozza. A magyar diákok száma azonban nem jelentős. A bolognai folyamat célkitűzései közt is szerepel a külföldi tanulás előmozdítása. És bár épp a német diákok mozgástere és mobilitása a legnagyobb az unión belül, vannak, Németországban sokan úgy gondolják, lelassulhat ez a folyamat. A Hamburgi Egyetem nemzetközi osztályának vezetője, Jochen Hellmann például úgy nyilatkozik: ha nem válik a külföldi részképzés az egyetemi tanulmányidő kötelező részévé, kevés tere maradhat a mobilitásnak.

A jogok és szabadságok ellenére a külföldi tanulmányok ma is sokba kerülnek a magyar diákoknak. Ne felejtsük: hiába jár hitel vagy ösztöndíj, a legtöbb helyen a képzés tandíjköteles, nem is beszélve a szállás, megélhetés költségeiről. Legtöbben a Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) segítségében bíznak, hacsak nem az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban akarnak tanulni. Ezekbe az országokba a Fulbright-program, illetve a British Council adhat pénzeket.