1920. május 18-án látta meg a napvilágot a lengyelországi Wadowicében Karol Wojtyla. Az Isten iránti szeretet és elszakíthatatlan kötődés már kora ifjúságában áthatotta, s a családi tragédiák sorozata (kilencéves korában édesanyját, két évvel később bátyját, majd 1944-ben édesapját veszítette el) csak megerősítette állhatatosságát. A hányattatott háborús évek alatt, 1942-ben vették fel a krakkói Jagelló Egyetem érseki szemináriumába, majd négy évvel később pappá szentelték. 1954-ben, római tanulmányai után hazatért a kommunista diktatúra sújtotta Lengyelországba, s a lublini egyetem etikaprofesszora lett, majd négy évvel később XII. Pius pápa címzetes püspökké nevezte ki.

1967-ben VI. Pál pápa bíborosi rangra emelte. Az elkötelezett, nagy tudású egyházi szolga kitartásával és munkájával egyre nagyobb elismerést szerzett hazai és vatikáni egyházi körökben. Még 1964-ben Wojtyla is részt vett a II. vatikáni zsinat harmadik ülésén megfogalmazott Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció megfogalmazásában, amely az egyház közéleti szerepvállalásával foglalkozott. Később ez a gondolat képezte egész egyházfői működésének alapját.

1978. október 16-án, Rómában szentelték pápává. Wojtyla lett a katolikus egyház első szláv pápája, s majd’ 500 év után az első nem olasz egyházfő. Jelentősége azonban jóval túlmutat a szimbolikus pillanatokon és tetteken. Ment, látott és győzött. II. János Pál gyökeres fordulatot hozott a római katolikus egyház életében, egyszersmind újraértelmezve, új tartalommal töltve meg a pápa szerepét.

Elődeivel ellentétben aktív közéleti és politikai szerepet vállalt, és komoly eredményeket ért el. Hatalmas szerepe volt a kommunista blokk szétesésében, kiállásával millióknak jelentett lelki és szellemi támaszt a legsötétebb időkben is. "A katolikus egyház feladata, hogy láthatóvá tegye az egyetemességet. (…) tevékenységük értéke felbecsülhetetlen és megfizethetetlen. A pápa által közvetített üzenet létfontosságú a katolikus hívek számára mindenhol a világon" – vallotta, és fáradhatatlanul szolgált.

Több mint száz alkalommal járt külföldön, s szolgálatának 26 esztendeje alatt a világ minden pontjára elvitte Róma üzenetét. A hosszú zarándokút eredményeképpen a katolikus egyház soha nem látott mértékben megerősödött, napjainkban világszerte mintegy egymilliárd hívet számlál. Hitet, reményt adott és példát mutatott a rászorulóknak, megerősítést és kitartást, követendő utat a hívőknek. Egészsége azután romlott meg, hogy 1981-ben Rómában egy török merénylő, Mehmet Ali Agca csaknem meggyilkolta. II. János Pál csodával határos módon túlélte a máig tisztázatlan hátterű merényletet, s csak még elszántabb lett a világ jobbításáért folytatott küzdelmében. Megmenekülését a Szűzanyának tulajdonította, és megromlott egészségi állapota ellenére tovább járta az Isten által számára kijelölt utat.

Róma üzenetének hordozója ugyanakkor sokat tett a vallások közti párbeszéd erősítéséért is. Az ő nevéhez köthető a protestáns irányzatokkal történt, történelmi jelentőségű közeledés, 1998-ban pedig Emlékezzünk! című írásában vette górcső alá a katolikus egyházak felelősségét a zsidóság XX. századi tragédiájával kapcsolatban.

Politikai szerepvállalásában nem nézett ideológiát, rendszert és érdeket. A béke útját követte, és ezt az üzenetet vitte mindenhová. Elődeivel ellentétben azonban nem csupán távoli, pápai üzenetekkel szolgálta az égi béke földi megvalósításának eszméjét, hanem tevőlegesen is részt vett a harcban.

Nem számított neki, hogy a szülőhazáját romlásba taszító diktátor, Jaruzelski, a nyíltan náciszimpatizáns paraguayi elnök, Alfred Stroessner, a chilei Pinochet vagy éppen Fidel Castro kezét rázta meg, a Teremtő üzenetét mindenhová magával vitte, és politikai rendszertől függetlenül hirdette. 2000-ben Jordániába és Izraelbe is ellátogatott, Isten békegalambjaként suhanva át a vérben forrongó Közel-Keleten. 1991-ben sorra látogatta a felbomlott kommunista blokk országait, szülőhazája mellett ekkor látogatott első ízben Magyarországra is.

Fájó, hogy a Szentatyának, aki mindaddig a kommunizmus ledöntéséért is küzdött, új, félelmetesebb kihívással kellett szembenéznie. Wojtyla szeretett hazájában, Lengyelországban szembesült azzal, hogy a kommunizmus alól hirtelen felszabadult tömegek szinte egyik pillanatról a másikra a rájuk szakadt fogyasztói társadalom rabjaivá váltak, s hogy a liberalizmus nagyobb károkat okoz a társadalom lelkében, mint az elnyomó diktatúra.

A felismerés döntő fontosságú volt számára. Kíméletet nem ismerve hadjáratot indított a materialista világnézet ellen, kivívva ezzel a globalizált világ pénzügyi és politikai vezetőinek nemtetszését. II. János Pál következetesen kiállt az isteni értékek mellett, és azzal ellentétesnek nevezte a liberalizált társadalom "nagy vívmányait", többek közt az életellenes abortuszt és az eutanáziát, amit 1995-ben Evangelium Vitae kezdetű enciklikájában is deklarált. Mindezzel elődeinél jobban magára vonta a világi politika figyelmét, és a tisztelet mellett számos ellenséget is szerzett magának.

A média erejét felhasználva nem egyszer valóságos hadjáratot indítottak ellene, ő azonban kérlelhetetlenül, ugyanakkor mélységes szeretet által vezérelve mindahányszor visszaverte az őt, illetve a katolikus egyházat és a kereszténységet ért támadásokat. Sőt II. János Pál maga is kiválóan használta a médiát. Soha pápa annyit nem szerepelt a nyilvánosság előtt, mint ő, és ez nem csak az információs társadalom robbanásának tudható be. II. János Pál nagyon is tudatosan alkalmazott minden eszközt az isteni üzenet célba juttatása érdekében. Könyvet írt, CD-lemezt adott ki, amin még könnyűzenei elemekkel is népszerűsítették Őszentsége tevékenységét.

A "médiapápa" arculat sikeres volt. 1994-ben a tekintélyes TIME magazin az év emberének választotta, és világszerte fiatalok százezreit fordította a kereszténység felé. Materialista világunkban II. János Pál egymaga többet tett az emberiségért és a világbékéért, mint az arra hivatott államférfiak, és mint Róma az azt megelőző évszázadokban együttvéve. A szeretet nyelvén szólt mindenkihez, ez pedig az az üzenet, amit származástól, felekezeti vagy politikai hovatartozástól függetlenül minden ember megért.

Sajnálatos módon a politika nem volt képes felérni a Szentatyához, s a százszorosan is megérdemelt Nobel-békedíjat számos jelölése ellenére az utóbbi időben nem egy alkalommal ismeretlen emberjogi aktivisták kapták – a politikai ostobaság és kicsinyesség jegyében. II. János Pál élete a legőszintébb apostoli szolgálat példája volt. Szakított Róma hosszú időn át tartó bezártságával és távolságtartásával, megérezte és megértette a modern világ kihívásait.

Szembeszállt azokkal, és győzedelmeskedett fölöttük. II. János Pál élete és szolgálata elhozta a katolicizmus számára a megújulást, és visszahelyezte az egyházat a társadalomban kijelölt méltó helyére. Élete szolgálat volt, halála pedig a hit szimbóluma. Különös módon azonban a médiát nem csupán földi életében, hanem halálában is képes volt isteni szolgálatba állítani.

A haláltusáját szinte élőben közvetítő, már-már perverz valóságshow-vá lealacsonyítani szándékozó médiát használta fel, hogy hatmilliárd emberhez juttassa el pápai szolgálata legfontosabb üzenetét: "Derűs vagyok, legyetek azok ti is." Az utolsó pápai mondat a harmadik évezred lelki megújulásának nyitánya volt. Jelzés, hogy a világ újra Isten útjára léphet, az anyagi lét nyomorát ismét legyőzheti a szakralitás. Karol Wojtylát nem gyászolhatjuk, mert nem halt meg. Kitárta a világ kapuit, és hazatért urához.