Hogyan győzhet Trump?
Ahogyan négy éve, ismét róla szól a választás. Százmilliók kérdezik, mi lesz a sorsa, hogyan szerepel, ami azért furcsa, mert Joe Biden is indul az elnökválasztáson. Trump elnök kétségkívül nehezebb helyzetben van, mint négy éve, amikor az esélytelenek nyugalmával szállhatott ringbe, és a hatalmas ellenszél dacára megválasztották. Ez a lélektani előny mára elveszett, de Trump nem az a fajta ember, akit eltántorítanának a csökkenő esélyek. Mostani összeállításunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy egy héttel a világpolitikai jelentőségű választás előtt milyen esélyei vannak az elnöknek. Nyerhet-e Donald Trump, és konkrétan milyen hozzávalókból tevődik össze a siker receptje?
Ahhoz, hogy Trump győzelmi esélyeiről bármit is mondhassunk, először fel kell idéznünk a négy évvel ezelőtti választást. A mostani helyzet kulcsa ugyanis az akkori eseménysorban van; ami akkor történt, megtörténhet újra, Trumpnak pedig sorra ki kell pipálnia a feladatokat, mert ha nem teszi, Joe Biden lesz a befutó.
Bár Joe Biden – akárcsak Hillary Clinton négy éve – gyakorlatilag minden közvélemény-kutatónál vezet bő egy héttel a választás napja előtt, ez nem csupán azért nem feltétlenül mérvadó, mert a kutatások is tévedhetnek, hanem azért sem, mert az elektori rendszer következtében nem minden esetben az lesz az Egyesült Államok elnöke, aki számszerűen a legtöbb voksot kapta. Ezzel találkoztunk 2016-ban is. Hiába szerzett Clinton országosan két százalékkal több szavazatot, mint Donald Trump, ez utóbbi bőségesen elegendő, háromszáznégy elektort tudhatott maga mellett a végelszámolásnál.
Az előrejelzések az utolsó pillanatig hatalmas Clinton-fölényt mutattak. A FiveThirtyEight.com a választás napján 71 százalékot adott Clinton győzelmének, a The New York Times 85, a PredictWise 89, a The Huffington Post egyenesen 98 százalékos valószínűséggel a demokrata jelöltet hozta ki befutónak. E sorok írásakor, néhány nappal azelőtt, hogy a Demokrata olvasóihoz eljut cikkünk, országos és helyi közvélemény-kutatásokban szinte hajszálpontosan ugyanez a helyzet: Trumpnak csak tíz-tizenöt százalék esélyt adnak november 3-ra.
Amikor azt állítjuk, hogy hivatalosan Biden a választás fő esélyese, nem csak versenyfutásuk aktuális állására gondolunk, vannak más számok is. Aggaszthatja Trump híveit, hogy a felmérések szerint Biden népszerűbb Hillary Clintonnál, ötven százalék felett is mérik. Szintén nem jó hír számukra, hogy a demokraták pártként is előretörtek, a képviselőházban szinte biztosan, de akár a szenátusban is többséget szereznek majd.
Rejtőzködő szavazók
Miután az amerikai közvélemény-kutatók kizárólag telefonos adatfelvétellel dolgoznak, megbecsülhetetlen azok száma, akik készakarva vagy más módon megtévesztik a kérdezőket (személyes adatfelvételnél lehet valamennyire hatásos szűrőtechnikát alkalmazni). Nyilvánvalóan most is az a helyzet, mint négy éve, vagyis inkább a Trump-választók titkolják el szimpátiájukat. Ebből kiindulva könnyű belátni, hogy Trumpra biztosan többen szavaznak a felvett adatokban rögzítettnél, de hogy mennyivel, azt csak utólag tudjuk meg biztosan. További nehézség a közvélemény-kutatók számára, hogy nem tudnak jó lefedettséggel dolgozni, egyszerűen képtelenség elérni a szavazópolgárok egy részét, ezért a valóság bemutatása helyett csak modellezik. Mindössze annyit tudnak tenni, hogy a rendelkezésre álló adatokat rávetítik a településre, az államra, majd az egész Egyesült Államokra, és ez alapján állítanak valamit. Csakhogy a rejtőzködő szavazók miatt ez a becslés egészen biztosan pontatlan.
A rejtőzködő republikánusok között olyan csoportokat találunk, amelyekkel a közvélemény-kutatások akár rosszul is kalkulálhatnak. Minapi írásában Stumpf István idézi a Demokrácia Intézet vezetőjét (ez az intézet jósolta meg szinte egyedüliként Trump győzelmét négy éve). Patrick Basham szerint a közvélemény-kutatások többsége félreértelmezi a választói magatartást, mert fontos szempontokat nem építenek be a vizsgálataikba, téves kiindulópontot választanak.
Az intézet kutatói három típusát azonosították Trump rejtőzködő szavazóinak. Az első csoport a kékgalléros, középkorú, fehér férfiaké, akik az agrárius Közép-Nyugaton élnek, és túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy válaszoljanak a kérdezőbiztosoknak. A második típusba a külvárosban élő nők tartoznak, a harmadik csoportot pedig az afroamerikai és latinó szavazók alkotják. Az intézet kutatásai szerint ezeknek a csoportoknak a Trump iránti szimpátiája akár történelmi csúcsokat is dönthet. Felméréseik szerint a republikánusokra való szavazás elsődleges indikátora a kézifegyver-birtoklás. A fekete nők körében óriási méreteket öltött a fegyverbirtoklás, az új fegyvertulajdonosok negyven százaléka nő, és ezek hatvan százaléka fekete. Mindez gyökeresen átírhatja a közvélemény-kutatók előrejelzéseit, akik óriási fölényt mérnek a nők és a feketék körében Biden javára.
A latinó kérdés
Érdemes külön kitérnünk a latinókra, mert bár közösségük megosztott, mégis gyakran ők a mérleg nyelve az elnökválasztáson. Floridában például, ahol több elnökválasztás is eldőlt az elmúlt negyedszázadban, sok hagyományosan antikommunista kubai él, akiknek a szavazatai nélkül George W. Bush és Donald Trump aligha győzhetett volna. Ugyanakkor az Egyesült Államok déli, délkeleti részén, Kaliforniában, Nevadában, Új-Mexikóban és másutt a főleg közép-amerikaiakból, különösen mexikóiakból álló latinó közösségek nagyobb arányban orientálódnak a demokraták felé. A helyzet az elmúlt négy évben sem változhatott, gondoljunk csak Trump egyelőre meg nem valósult határkerítésére, a mexikói kormánnyal való konfrontációjára – ezek nem túl szimpatikus fejlemények a mexikói származású választó számára. Aligha véletlen, hogy győzelme esetén Joe Biden állampolgárságot adna 11 millió bevándorlónak. Az üzenet egyértelműen a már állampolgár mexikóiaknak, hondurasiaknak, nicaraguaiaknak, karibiaknak szól: a demokrata jelölt az ő szimpátiájukra ácsingózik a hangzatos ígérettel.
A mostani elnökválasztáson a latinók megkerülhetetlenek, hiszen 32 milliós lélekszámukkal (ami az összes választó 13 százaléka) még a 30 milliós fekete közösségnél is többen vannak. Ráadásul az ő fiataljaik lépnek át a leggyorsabban a választói életkori határon: a következő két évtizedben évente egymillióan.
Nyilván mindkét elnökjelölt tisztában van azzal, hogy a latinó közösség nélkül nem nyeri meg a választást. Nem arról van szó, hogy összességében melyikük kap tőlük több szavazatot, hanem arról, hogy súlyozottságában a latinók kit támogatnak. Hogy érthető legyen: Trump szempontjából mindegy, hogy kaliforniai mexikóiak százezrei szavaznak ellene, mert az állam így is, úgy is a demokratáké lesz, sokkal fontosabb számára például, hogy a kis létszámú floridai kubai csoportok hogyan döntenek. Könnyen meglehet ugyanis, hogy néhány szavazókörön múlik majd a végeredmény, végső soron pedig az egész elnökválasztás. Nem véletlen tehát, hogy ezekben a napokban mindkét oldalon iszonyatos erővel folyik a latinókat mozgósító kampány. Az NBC beszámolója szerint egyetlen demokrata szervezet (a sok közül) másfél millió telefonhívást bonyolított le, és egymillió szöveges üzenetet küldött ki pennsylvaniai latinóknak, míg a Fiatal Miami Republikánusok szervezet naponta 300-400 új tagot regisztrál, és fiatal latinók százait toborozza a Trump melletti kampányba.
„A vírus Isten ajándéka”
A baloldal nem csupán hazánkban szurkol a vírusnak. A közismerten liberális nézeteket valló egykori szexszimbólum, Jane Fonda még október elején ezt nyilatkozta: „Szerintem a Covid Isten ajándéka a baloldalnak. Borzasztó dolog ezt kimondani. Szerintem nagyon nehéz volt [a vírust] a Földre szabadítani, de ezzel letéptük a ragtapaszt, és ráébredtünk, valójában kicsoda [Trump], és mi fontos számára, és mi történik ebben az országban az átlagemberrel és a dolgozókkal” – próbálta meg összefoglalni zavaros és igencsak nyugtalanító gondolatait a sztár. „Mi vagyunk azok, akik eldönthetik, milyen irányba forduljon a világ. Micsoda ajándék ez, micsoda fantasztikus lehetőség, annyira szerencsések vagyunk! Ezt a lehetőséget intelligenciánk minden unciájával és bátorsággal és pénzügyi ráfordítással kell kihasználnunk.”
E sorok írásakor az új típusú koronavírust közel nyolc és fél millió amerikai szervezetében mutatták ki, és a Covid–19 betegség már majdnem 230 ezer halálos áldozatot szedett az Egyesült Államokban.
Levélszavazatok
Új eleme a mostani elnökválasztásnak, hogy a járvány miatt amerikaiak tízmillió szavaznak levélben. Emiatt nagyon valószínűtlen, hogy november 3-án vagy akár egy-két napon belül kiderüljön, ki az Amerikai Egyesült Államok új elnöke. Szélsőséges esetben akár hetekig is elhúzódhat a végeredmény kihirdetése, ráadásul a feldolgozás részeredményeit sem közölhetik. Nehezíti a helyzetet, hogy több billegő államban is engedélyezték a levélszavazást, Michiganben, Pennsylvaniában, Wisconsinban és Észak-Karolinában különösen nagy súlya lesz a végső összesítéskor.
A levélszavazatok kérdése már hetekkel a választás előtt óriási vitát gerjesztett. A Trump-tábor szerint csalásra és visszaélésekre adhat lehetőséget, a baloldal viszont inkább a „mindegy, milyen módon, csak szavazz ránk” narratívára összpontosított. Trump szeptemberben ki is mondta, hogy a 2020-as választás az alkotmánybíróságon ér majd véget, és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy ha veszít, békésen átadja majd a hatalmat. Az elnök nyilvánvalóan bízik a szövetségi fellebbviteli bíróságokban, illetve a legfelsőbb bíróságban, amelyek mind republikánus többségűek; joggal gondolhatja, hogy a majdani jogvitában inkább feléje billen a mérleg nyelve.
A levélszavazatok azért sem kedveznek az elnöknek, mert tompítják és megkérdőjelezik a kampány véghajrájának hatékonyságát. Miután Trump van hátrányban – legalábbis hivatalosan –, neki kellene huszáros rohammal fordítani tömeggyűléseken, közszerepléseken. Mindez azonban kevesebbet ér, ha az amerikai választók nagyjából negyede már november 3-a előtt leadja levélszavazatát. Pedig fontos volna Trump számára a végső szó kimondásának lehetősége, hiszen négy éve nagyon sokan csak az utolsó pillanatban döntötték el, kire szavaznak, és mint kiderült, a legtöbben a republikánus jelöltet erősítették.
A levélszavazat mindenesetre nem vegytiszta demokratikus eljárás, máris akad példa súlyos visszaélésekre, mulasztásokra. Aggodalomra adhattak okot olyan esetek, mint amikor Los Angelesben – a tűzoltóság szerint – szándékosan felgyújtottak egy olyan szavazóládát, amelybe már a választás előtt le lehetett adni a voksokat, így ezek többsége megsemmisült. A Washington állambéli Sammamish városban a rendőrség ellopott szavazócédulák ügyében volt kénytelen nyomozást indítani, egy New York-i férfit pedig azért tartóztattak le, mert korábban elhunyt édesanyja nevére is kikért egy szavazólapot. A Kentucky állambéli Louisville-ben egy postai dolgozó azután veszítette el az állását, hogy a felügyelete alá tartozó útvonalon nagy adag szavazócédulát találtak a szemétben, és hasonló eset történt két postással Pennsylvania államban is. A Utah állambéli Sanpete megyében több mint 13 ezer szavazócédulát kézbesítettek úgy, hogy lemaradt róluk a kötelező aláírás helye, míg az Ohio állambéli Franklin megyében közel 50 ezer választópolgár kapott nem megfelelő módon kiállított szavazólapot.
Trump bízhat az amerikai posta lassúságában, a járvány miatt ugyanis akadoznak a szolgáltatások. Ennek azért van jelentősége, mert sok államban csak az október 3-ig befutó levélszavazatokat tekintik érvényesnek. Rossz hír a demokratáknak (akiknek a hívei ugye többen szavaznak levélben), hogy különféle adminisztrációs nehézségekkel kell szembenézniük a levélben szavazóknak, tanúztatott hitelesítés, aláírásmintával való összevetés vár minden feldolgozandó szavazatra. Emiatt sok, akár több százezer levélszavazatot biztosan érvénytelennek nyilvánítanak majd, ami nyilvánvalóan a demokratákat sújtja inkább.
A levélszavazatok körüli bizonytalanság észrevehetően hatott a választók közérzetére. A Gallup szeptember végén készített közvélemény-kutatása szerint utoljára 2008-ban volt ilyen alacsony az amerikai polgároknak a választások tisztaságába vetett hite, a 2018-as félidei választások óta az abban „nagyon” vagy „többé-kevésbé” hívők száma tizenegy százalékot esett.
Részvételi arány
Az egyik legfontosabb kérdés a részvétel alakulása, hiszen néhány százalékos eltérés a mérések és a valóság között sok százezres, akár milliós különbségként is megjelenhet a választók számában. A New York Times, a CNN és más ismert közvélemény-kutatók 25-30 százalékkal több választóval számolnak, mint négy éve, amikor 138 millió amerikai járult az urnákhoz. Ha ez a várakozásuk nem teljesül, akkor a teljes kutatásuk kártyavárként dől össze, és nagyjából ugyanaz a helyzet áll elő, mint négy éve. Akkor Trump rejtőzködő szavazói előjönnek, és miután a részvételi hajlandóság többletét a demokraták nem élvezik, kis különbséggel fontos helyeken kerekedhet felül a jelenlegi elnök. Az is meglehet persze, hogy valóban jelentősen megnő a választási hajlandóság az elnökválasztáson, egész választói csoportok – például a fiataloké – duzzadnak fel, olyanok szavaznak tömegesen, akik a zavargások vagy éppen a pandémia miatt elfordultak Trumptól. Hogy a jelenlegi elnök hány új választót tud hozni november 3-án, erősen kérdéses, de a meglepetés erejével már nem számolhat. Bárhogy lesz is, a kiugróan magas részvételi arány valószínűleg nem Trump esélyeit növeli majd.
Billegő államok
Ahhoz, hogy egy induló elnyerje az Egyesült Államok elnöki címét, minimum 270 elektor szavazatát kell begyűjtenie. Bő egy héttel a 2020-as választás előtt hat billegő állam – Florida, Arizona, Észak-Karolina, Georgia, Ohio és Texas – mindösszesen 133 elektort delegálhat, így egy szoros versenyt közülük valamelyik akár el is dönthet. Mindemellett Trumpnak szinte biztosan el kéne hoznia Pennsylvaniát és/vagy Michigant ahhoz, hogy reális esélye legyen az elnöki cím megtartására.
Érdemes megvizsgálni, ezekben az államokban mit jósoltak a kutatók négy évvel ezelőtt, jóslataik mennyire váltak be, illetve mire számítanak 2020-ban. Ehhez a FiveThirtyEight átlagolt adatait használjuk. (Lásd a lenti térképet!)
Ebből az emlékeztetőből tisztán látszik, hogy nemcsak országos, de szövetségi állami szinten is többen alulmérték Trump támogatottságát a 2016-os elnökválasztás előtt – sokszor messze a hibahatáron túl –, ezért okozott olyan sokkot a győzelme a baloldali-liberális táborban. Négy éve a New York-i üzletember az összes olyan államban győzni tudott, amelyet most ingadozóként, illetve az újraválasztáshoz elengedhetetlenként tartunk számon. 2020. november 3-án sem lehet ennél szerényebb a cél, Trumpnak egyszerűen be kell húznia mindent, amit csak lehet. Ugyanakkor figyelmeztető jel számára, hogy több billegő államban is csak minimális különbséggel tudott győzni 2016-ban.
A Demokrata válaszai a legfontosabb kérdésekre:
Nehezebb dolga lesz Trumpnak, mint négy éve? IGEN
Esélyesebb demokrata jelölt Biden, mint Hillary Clinton? IGEN
Előfordulhat, hogy nagyon szoros lesz a végeredmény? IGEN
Ki az esélyesebb az amerikai elnökválasztáson? FOGALMUNK SINCS.
Mi várható?
Bár a meglepetés ereje elveszett számára, Trumpnak mégis vannak aduászai a választás előtt. Bízhat a rejtőzködő szavazókban, akik a tartalékait képezik, és akiket a közvélemény-kutatók nem érnek el, illetve nem ismerik valódi választásukat. Trump mellett szól a felmérések négy évvel ezelőtti megbízhatatlansága: lehet, hogy most is ugyanúgy alábecsülik valódi támogatottságát, mint akkor. Határozottan tartania kell ugyanakkor a magas részvételtől, ami a zavargások és a pandémia miatti elégedetlenség jele is lehet. Kifejezetten rosszul jött számára a várhatóan nagy demokrata fölényt hozó levélszavazás, ez megbénítja kampánya véghajráját, és visszaélésekre is okot adhat. Öröm az ürömben, hogy a bonyolult hitelesítési eljárás miatt várhatóan sok levélszavazatot érvénytelenítenek majd, ami elsősorban a demokratákat érinti hátrányosan. Az elnök bízhat a republikánus többségű fellebbviteli bíróságokban is. Végül: Trumpnak lényegében valamennyi billegő államot be kell húznia, ha győzni akar, ami a mostani helyzetben különösen nehéz feladat lesz számára. ν
Fekete segítség Trumpnak
A hollywoodi ultraliberális kórusból csak kevesen tudnak – vagy mernek – kikiabálni, ám az elnökválasztási kampányban feltűnt néhány új lázadó. Jon Voigt, James Woods vagy Kirstie Alley már eddig sem rejtette véka alá a hollywoodi elittel ellentétes politikai véleményét, ezúttal azonban váratlan vendég csatlakozott a Trump-táborhoz: a rapzene egyik fenegyereke, 50 Cent. A fekete bőrű sztár – aki Curtis Jackson néven látta meg a napvilágot – akkor fakadt ki a közösségi médiában, amikor nyilvánosságra került a Biden-féle adóemelések terve. Ezek szerint ugyanis az évi 400 ezer dollárnál többet keresők bevételének akár 60 százaléknál is nagyobb részét vihetnék el a szövetségi és állami adók. A zenész több mint 26 millió Instagram-követőjével közölte nyomdafestéket nem tűrő módon, hogy ő ugyan ebből nem kér, úgyhogy mindenki szavazzon Trumpra.
Mindeközben Ice Cube, az amerikai gengszterrap egyik úttörője a liberális CNN-en kényszerült megvédeni azt a döntését, hogy megbeszéléseket folytatott a Trump-kampányban egy gazdasági terv kidolgozása érdekében, amely kifejezetten az afroamerikaiak felemelkedését hivatott szolgálni. Ice Cube – vagyis O’Shea Jackson – az adásban elmesélte, hogy mindkét jelölt megkereste őt; az egyik azt mondta, „tetszik, amit csinálsz, de majd térjünk vissza a részletekre a választás után”, a másik pedig azt, „tetszik, amit csinálsz, beszélnél nekünk a részletekről?” – ő pedig ez utóbbit választotta.
Nem meglepő módon azonban Hollywoodban nem csupán azzal lehet hatalmas hibát elkövetni, hogy az ember szóba áll a Trump-kampánystábbal. Chris Patt két okból lett egyik pillanatról a másikra kitaszított: egyszerre keresztény, és nem ment el egy Bidennek adományt gyűjtő eseményre, amelyen pedig a Bosszúállók című filmbéli kollégái megjelentek. Az internet liberális népe ennek alapján természetesen villámgyorsan megfejtette, hogy Pratt egészen biztosan Trump-rajongó és meleggyűlölő, majd virtuális támadást indított a színész ellen – minden bizonnyal az egyenlőség és az elfogadás jegyében.
Az Ohio állambéli Butler megye seriffje, Richard Jones neve egy szempillantás alatt országosan ismert lett, amikor egy internetes videóban azokhoz a liberális sztárokhoz szólt, akik – mint azt négyévente már megszokhattuk – azzal fenyegetik a rajongóikat, hogy amennyiben nem a demokrata párti jelölt nyer novemberben, ők bizony elköltöznek az országból. Jones seriff a videóban megjegyezte, ezek jellemzően éppen azok a színészek és zenészek vagy éppen tévés személyiségek, akik nem támogatják a rendőrséget, és többek közt ezt mondta: „Nagyon örülök. Remélem, tényleg távoztok, és ha valamilyen módon tudok segíteni… nem vagyok gazdag ember, de szívesen bedobnék tíz dollárt egy jótékonysági alapba, hogy hozzájáruljak a repülő- vagy hajójegy árához az általatok választott országba; máshol talán jobb életet tudnátok teremteni magatoknak.” Jonest egyébként immár 2005 óta választják meg újra és újra megyei seriffé, legutóbb, 2016-ban immár negyedik alkalommal.
Miközben az amerikai sport legfontosabb eseményei is rekordalacsony nézettséget tudnak csak produkálni – valószínűleg elsősorban az amerikai futball, a baseball és a kosárlabda átpolitizáltsága, a sportolók BLM-támogató térdepelése és a sorba beállni nem hajlandók kirekesztése miatt –, egy sportcsillagnak az elnökválasztási kampány utolsó heteiben mégis sikerült magára vonnia a figyelmet. A kilencvenegy éves Bobby Bowden, a Hírességek Csarnokának tagja, az amerikai főiskolai futball egykori sztáredzője fián keresztül egy sajtónyilatkozatot adott ki október második felében. Ebben az idős sportlegenda azt írta a koronavírus-fertőzésből történt felépülése után:
„Nagyon sok mindent volt lehetőségem megnyerni életemben, és erre a győzelemre [a vírussal szemben] különösen vágytam, mert itt akartam még lenni, hogy szavazhassak Donald Trumpra. […] Amerika a mennyországnak ezen az oldalán a legcsodálatosabb ország. Szabadon követhetjük az Istenbe vetett hitünket, a karrierálmainkat és a családunk iránti szeretetünket. Már túl régóta járatják le a washingtoni politikusok Amerikát, és kérnek bocsánatot nagyságáért. Elegem van ebből.”