Jönnek, és nem kopogtatnak
Megint nőtt tavaly az Európai Unióba érkező bevándorlók száma: a 2016-os 1,54 millió és a 2017-es 1,33 millió után 2018-ban már közel 1,46 millió főt regisztráltak. Az Eurostat kimutatása szerint a legtöbben, 394 ezren Németországba érkeztek, de a spanyol adat is alig marad el ettől. Közép-Európa sikeresen védi magát, az éllovas Csehországba és Magyarországra is csupán bő 30 ezren érkeztek – utóbbi szám vélhetően határon túli magyarokat takar.
A tavalyelőtti egymillió után tavaly 1,1 millióval bővült az Európai Unió lakossága, ami így megközelítette az 513,5 millió főt. Ám ahogy az elmúlt években rendszeresen, a részletes statisztikákból kiderül: a gyarapodás kizárólag a bevándorlás eredménye, enélkül valójában fogyott volna az uniós lakosság. Sőt, a migránsok száma újra nő: a tavalyelőtti minimális visszaesés után tavaly ismét megközelítette a másfél millió főt. Egyre inkább elmondható, hogy az uniós népességnövekedést a bevándorlók határozzák meg: míg 2016-ban még csak 16 ezer fő volt az uniós polgárok (migráció nélkül számított) fogyása, 2017-ben már 204, 2018-ban 354 ezerrel csökkent az EU lakossága.
A célpont Németország
Németország továbbra is élen jár a migránsok befogadásában. Bár a 2016-os rekord, a 774 ezer fő után évről évre szigorítanak, még tavaly is 394 ezer bevándorlóval gyarapodott a német lakosság. Vagyis ha már nem is minden második, de minden harmadik migráns végül Németországban telepedik le. Itt a demográfiai mutatók valóban ösztönzőt jelenthetnek: az elmúlt három évben rendre mintegy 150 ezerrel többen haltak meg, mint ahány születést jegyeztek a statisztikák.
Az adatsorok szerint tartósan népszerű még Nagy-Britannia, ahová mindhárom évben bő 250 ezer bevándorló érkezett. Itt egyébként is bővülne a lakosság, nagyjából évi 150 ezer fővel – más kérdés, hogy e születések jelentős része már korábban honosított migráns családokhoz kötődik. A korábban rendkívül nyitottnak bizonyuló Svédország a 2016-os 118 ezer bevándorlóval szemben tavaly már csak 86 ezer főt fogadott. Franciaország pedig bezárta kapuit: a megelőző két év 66-68 ezres migrációs többletével szemben tavaly 43 ezren kivándoroltak az országból.
Ellenkező utat jár be a befogadást nyíltan is hirdető Spanyolország, ahová 2016-ban még csak 89 ezren érkeztek, ám aztán ez a szám megduplázódott, majd az is megduplázódott, és tavaly már a migrációs lista második helyére kerültek, 332 ezer fővel. A kikötőit záró Olaszország ugyanakkor csak annyit ért el, hogy a 2017-es 89-ről tavaly 69 ezerre esett a bevándorlók száma – ez a két évvel korábbi adatnak felel meg. A kormányváltással jelentősen csökkent ugyanakkor az Ausztriába érkezettek száma, számuk két év alatt 76-ról 35 ezerre esett.
A lakosságszámot is figyelembe véve a leginkább bevándorláspárti állam egyébként Málta, amelynek 475 ezer fős népessége tavaly 17 ezer migránssal gyarapodott – ez 3,6 százalékos bevándorlói arányt jelent. A régi piacgazdaságok közül északon a gazdag Finnországot és Dániát gyakorlatilag nem érinti a migráció, a másik Földközi-tengeri szigetállamban, Cipruson viszont szintén jelentős. Nem népszerűek ugyanakkor ezek közül a szegényebb déli tagállamok: Görögországba mindössze 15 ezer bevándorló érkezett, Portugáliába pedig 12 ezer.
Közép-Európa fogy
Hasonlóan a görögökhöz, a közép-európai tagországok szintén a migráció tranzitútvonalaként jöhetnének szóba – ám a magyar példa nyomán egyre magabiztosabban védik határaikat. Így az itteni migrációs egyenleget nem is a bevándorlás, hanem többüknél a lakosság kivándorlása határozza meg. Romániából például az elmúlt három évben rendre 50-54 ezren távoztak, amihez a lakosság születések/halálozások közötti évi 70 ezres veszteségét is hozzátéve már a 19,5 milliót sem éri el az állam lakossága. Szintén évről évre fogy Horvátország, migrációs vesztesége tavaly 13 ezer fő volt. Bulgária évi néhány ezer főt veszít, a korábbi komolyabb kivándorlás után ugyanakkor szintén néhány ezerre csökkent Litvánia és Lettország vesztesége.
A térség bevándorlási egyenlege tavaly csupán Csehország és Magyarország esetében volt számottevően pozitív, 39, illetve 32 ezres többlettel. Mindkét államban ez az elmúlt három év rekordját is jelenti. Magyarország többletét vélhetően a külhoni magyarok honosítása, valamint a javuló bérszínvonal miatt külföldről visszatérők okozzák. Minimális migrációs többlete van Lengyelországnak, Szlovákiának és Szlovéniának.
Magyarország után immár egyre több közép-európai állam is hangoztatja, hogy bevándorlás helyett a születésszám ösztönzésével szeretnék szinten tartani a lakosságszámot. Ennek keretében például a családok átlagos gyermekszáma hazánkban a 2012-es 1,2-ről napjainkra 1,5-re emelkedett. Mivel azonban a korábbi érték az EU legalacsonyabb szintje volt, a magyar lakosság – hasonlóan a térség többi országához – a javulással együtt is fogyóban van. Tavaly 131 ezer elhalálozásra 93 ezer születés jutott, és csak a migrációs többletnek köszönhető, hogy csupán 5600 fővel csökkent Magyarország lakossága. A népesség (migráció nélküli) 3,9 ezrelékes fogyása a térségben átlagosnak tekinthető: a román és a horvát adat ugyanekkora, Lettországé és Litvániáé 4-5 ezrelék között van, Bulgária pedig 6,6 ezrelékes veszteséget mondhat magáének. Minimális természetes fogyást mértek Lengyelországban és Szlovéniában, és minimálisan gyarapodott Szlovákia lakossága.
A régi jóléti államokban ugyanakkor a születési/halálozási arányok is kedvezőek. A családpolitikájáról híres Franciaországban és a szociális rendszeréről közismert Svédországban tavaly 2,2, illetve 2,3 ezrelék volt a lakosság természetes szaporodása – arról ugyanakkor nincsenek statisztikák, hogy a többgyermekes családok között mennyi a korábbi években érkezett, már állampolgárságot kapott bevándorló. Szintén jelentős – és hasonló hátterű – az 1,7 ezrelékes brit szaporulat. Délen a nemzetállami jelleget őrző Olaszország és Görögország ugyanakkor tavaly is Közép-Európához hasonló, 3,2 ezrelékes veszteséget szenvedett, sőt a spanyol adat is 1,2 ezrelékes mínuszt mutat.
Külön kategória Írország, amelyik évek óta 6 ezrelék fölötti természetes szaporodással büszkélkedhet, és mivel migrációs többlete is magas, csak tavaly 74 ezer (és korábban is évi 50 ezer) fővel bővült szűk ötmilliós lakossága.
Homályban a mély
Összességében az Európai Unió 28 tagállamából 18-ban nőtt tavaly a népesség. Ebből 13-ban a lakosság természetes szaporodása okán is – e listán mindössze két közép-európai állam, Csehország és Szlovákia található, a többi mind nyugat-európai ország. Öt országban pedig (Németországban, Spanyolországban, Finnországban, Észtországban és Szlovéniában) a migrációs többlet lendítette a pozitív tartományba az egyébként csökkenő népességszámot. Tíz államban fogyott a lakosság: a legjelentősebben, 129, illetve 124 ezerrel Romániában, illetve Olaszországban, de esik a lakosságszám Görögországban és Portugáliában, továbbá szinte az összes közép-európai tagállamban is.
A folyamatok mélyebb értelmezése ugyanakkor homályosabb és bonyolultabb a gazdag–szegény, illetve kelet–nyugat összehasonlításoknál. Az egyébként jó demográfiai mutatókat felvonultató nyugati államok statisztikáit ugyanis sokszor a korábban honosított migránsok javítják fel. Ahogy az Eurostat egy másik statisztikájából ki is derül: 2017-ben a tagállamok 825 ezer főnek (vagyis az adott évben érkezett bevándorlói létszám 60 százalékának) adtak állampolgárságot.
