Ki véd meg az őrültek pengéitől?

A nagyszabású terrortámadásoknak, úgy tűnik, leáldozott Európában. A 2015-ben kezdődő terrorhullám óta a titkos­szolgálatok pénzt nem kímélve követik nyomon a radikálisokat és kapcsolataikat, így a 2017 augusztusában Barcelonában elkövetett tömeges gázolás óta nem történt nagyobb szabású, sok halálos áldozatot követelő iszlamista merénylet az öreg kontinensen. Ami a helyükbe lépett, a magányos radikálisok és őrültek tombolása, akik késsel, machetével vagy más kezük ügyébe kerülő eszközökkel rontanak ártatlanokra.

2021 februárjában egy szudáni férfi szúrt halálra egy francia bevándorlásügyi alkalmazottat Pau városában, miután az közölte vele, hogy menedékkérelmét elutasították. 2021 szeptemberében az olasz Riminiben egy drog hatása alatt álló szomáli menedékkérő négy nőt és egy hatéves gyereket késelt meg. 2022 novemberében egy szudáni menekült Glasgow-ban vágott meg hat embert. 2022 decemberében egy eritreai menedékkérő késelt meg egy 13 éves török származású iskolás lányt a németországi Illerkirchbergben. És a sort még hosszan folytathatnánk. A hatóságok általában rövid vizsgálódás után elvetik a terroristaindítékot. Általában nem megalapozatlanul, hiszen a fenti esetek tettesei és áldozatai közt is egyaránt vannak keresztények és muszlimok. Ami azonos, hogy a támadók menedékkérőként érkeztek Európába, és ilyen vagy olyan okokból nem találták meg a számításukat. Az utolsó, minden eddiginél vérfagyasztóbb eset múlt hét pénteken történt a kelet-franciaországi Annecy városában egy parkban. De mi vezetett idáig?

Abdalmasih H. (neve „a Messiás szolgáját” jelenti) a szíriai polgárháború második évében, 2013 novemberében érkezett Svédországba. Az akkor 21 éves férfi saját bevallása szerint a sorozás elől menekült az akkor már jelentős szír keresztény közösségnek otthont adó, Göteborghoz közeli, ötvenezres Trollhättan városába.

2015-ben 163 ezer menedékkérőt fogadott Svédország, ami sokként érte a társadalmat. A levegő az addig nyugodt Trollhättanban is forróvá vált. A kisvárosba fél év alatt több mint ötezren jöttek, az utcakép megváltozott, októberben pedig egy 21 éves szélsőjobboldali fiatalember karddal bevándorlókra támadt egy iskolában. Az addig „humanitárius szuperhatalom” szerepében tetszelgő Svédország kormánya megérezte, hogy a dolgok kezdenek rossz irányba fordulni. 2016 júniusában ezért a parlament döntést hozott, melynek értelmében a hatóságok nem adtak többé senkinek korlátlan idejű tartózkodásra jogosító menekültstátust, helyette immár csak 3 évre szóló, ideiglenes oltalmazotti státust ítéltek meg a menedékkérőknek. A döntés nyomán Abdalmasih jövője is bizonytalanná vált középtávon.

A férfi munkát nem vállalt, ehelyett svéd és angol nyelvet tanult egy külföldiek számára létrehozott intézményben. A hatóságoknak egy alkalommal került a látókörébe, miután a törvényeket megszegve párhuzamosan vette igénybe a munkanélkülieknek járó segélyt és a diákoknak járó ösztöndíjat. A helyi bíróság akkor felfüggesztett szabadságvesztéssel és pénzbírsággal sújtotta. Az európai és svéd törvények értelmében kiutasítása szóba sem jöhetett, mivel hazája veszélyesnek minősült. A férfi nemzetbiztonsági megfigyelése keresztény vallása okán fölöslegesnek tűnt.

Abdalmasih 2017-ben próbálkozott először állampolgárság megszerzésével, sikertelenül. 2018-ban feleségül vett egy már svéd állampolgár szíriai nőt, és született egy kislányuk. Mivel azonban állandó munkahelye továbbra sem volt, a rá következő években két alkalommal utasították vissza állampolgársági kérelmét. Felesége szerint Abdalmasihot frusztrálta az állandó bizonytalanság, ezért más európai országokban, valamint Malajziában és Izraelben akart menekültstátusért folyamodni. Az asszony azonban nem akarta maga mögött hagyni a családját, ezért a férfi egyedül vágott útnak. 2022 májusában Olaszországba, majd Svájcba utazott, az év végén pedig Franciaországba költözött. Megtehette legálisan, hiszen bár a svéd oltalmazotti státus útlevelet nem ad, a schengeni övezeten belül szabadon lehet vele mozogni. Ez csak akkor lett volna máshogy, ha a svéd menekültügyi rendszer nem volna túlterhelve, és megkövetelné, hogy a migránsok időről időre jelentkezzenek a helyi hatóságoknál, ne adj’ Isten egyéb módon korlátozná mozgásukat. Abdalmasih a feleségével Whatsappon tartotta a kapcsolatot, azt mondta neki, hogy egy templomban lakik. Egy szociális munkás beszámolója szerint gyakran látták a művelődési központ környékén, és bár tekintete zavart és félelemkeltő volt, nem viselkedett fenyegetően. Abdalmasih november 28-án Franciaországban is menedékkérelmet adott be, ám 2023. április 26-án elutasították, miután Svédországban volt már tartózkodási engedélye. Erről az értesítést június 4-én, négy nappal az ámokfutása előtt kapta meg elektronikusan.

Hogy ezután mi játszódott le a férfiban, senki nem tudja. Június 8-án délután „Jézus Krisztus nevében!” kiáltással rontott a parkban lévőkre, és késével vagdalkozni kezdett, nem kímélve a babakocsiban ülő kisgyermekeket sem. Ámokfutásának bizonyára halálos áldozata is lett volna, ha nincs véletlenül ott egy 24 éves, Henri nevű férfi, aki katolikusként a fejébe vette, hogy gyalog végigzarándokolja Franciaország összes katedrálisát, és épp a parkban pihent. Henri hátizsákját pajzsként használva futamította meg a támadót. A rendőrök rekordgyorsasággal, négy perc alatt kiérkeztek, de Abdalmasih menekülés közben még egy öregembert is meg tudott szúrni, mígnem a rendőrök megsebesítették és elfogták.

A tanulság? Európa gyakorlatilag védtelen a messziről érkezett őrültekkel szemben. Így volt ez eddig, és így van most, az Európai Unió közös menekültügyi rendszerének elfogadását követően is. 2015 óta közel kétmillió ember érkezett illegálisan Európába a harmadik világból. Az ukrán háború miatt csak 2022-ben 881 ezer menedékkérelmet adtak be különböző európai országokban, ebből 384 ezret bíráltak el pozitívan. A maradásra jogosultak többsége (országtól függően) már nem menedékjogot, hanem 2-3 évre szóló ideiglenes oltalmazotti státust kap, így ezzel a papírral egy bizonytalan időszakba lép, hosszú távú tervezésre képtelenné válik. Ennyi ember szociális gondozására, pláne pszichológiai kivizsgálására nincs kapacitás, így a migránsok, legyenek azok muszlimok vagy keresztények, jellemzően egyedül küzdenek meg problémáikkal, démonaikkal. Problémákból és démonokból pedig van bőven, az új kulturális közeg, a rokonok, barátok hiánya, a bizonytalanság és az álmok szertefoszlása sokak lelkét megterheli. Ha elkövetnek kisebb bűncselekményeket, még nem veszítik el menekült- vagy oltalmazotti státusukat, így a törvényeknek nincs rájuk nézve visszatartó erejük. A kitoloncolás pedig szintén nem jön szóba, ha az illető hazája veszélyes országnak minősül. A menekültek és oltalmazottak ráadásul a schengeni övezeten belül szabadon mozoghatnak, így egy ország akkor sincs biztonságban, ha elzárkózik a hívatlan idegenek befogadásától.