A kereszténység máig egyik legnagyobb fájdalmát az 1054-es egyházszakadás okozta. Eredetileg egyetlen közösséghez, a katolikus egyházhoz tartozó Jézus- követőkkel hitegységben éltek a keleti ortodox vallásúak. A nagy egyházszakadásra az szolgáltatott okot, hogy a keleti egyház Róma püspökének, a pápának elsőségét rangban és méltóságban ugyan elfogadta, de felsőbbségét nem.

Az idő múlásával az ortodox keleti egyház egyre távolodott a római katolikustól, bár számos esetben történt kísérlet az egyesítésre. A két egyház között eleinte nem léteztek dogmai különbözőségek, később ezek is szaporodtak.

Az orosz ortodox egyház 15. pátriárkája 2008. december 5-i halála után átmenetileg Kirill metropolita, polgári nevén Vlagyimir Mihajlovics Gurgyejev vette át a teendőket, és szinte biztosra lehetett venni megválasztását is. A január végi döntés senkinek sem okozott meglepetést, bár a „kampány” a valláshoz méltatlan durvaságoktól sem volt mentes.

Kirill 1984 óta Szmolenszk és Kalinyingrád metropolitája, 1989 novembere óta a Moszkvai Patriarchátus Egyház Külkapcsolatok részlegének elnöke, a Szent Szinódus állandó tagja volt, és igen jó kapcsolatokat ápolt a korábbi orosz állami vezetéssel. Apja és nagyapja is az ortodox egyház papja volt, Gurgyejevet 1969-ben szentelték pappá és 1971-ben, már a moszkvai patriarchátus az Egyházak Világkongresszusába delegált tagja lett és ettől kezdve fontos szerepet játszott az orosz ortodox egyház ökumenikus életében. 1994 óta a Channel One televízióban heti rendszerességgel orosz ortodox vallási műsorokat vezetett.

Az egyház konzervatív része 1990-től folyamatosan bírálta ökumenikus tevékenysége miatt, holott a pátriárka deklaráltan nem az egyesítés, csupán a párbeszéd híve. Nemrég közleményben is megerősítette: semmiféle, doktrínákat érintő kérdésben nem szándékozik megállapodni a római katolikus egyházzal, és a köztük folyó tárgyalásoknak nem célja az egységesítés.

A 90-es évektől azzal vádolták, hogy közeli kapcsolatban állt a KGB-vel és az állam érdekeit az egyházi elé helyezte. Cigarettacsempészettel is megvádolták, bírálói szerint az egyház vámmentességét kihasználva jelentős nyereséget termelt magának. Egy latin-amerikai körútja alkalmával Fidel Castro úgy jellemezte Kirillt, mint szövetségesét az amerikai imperializmus megdöntésében. II. Alekszij nevében 2008-ban Kirill kitüntette Fidel és Raul Castrót is, mivel fölépítettek Havannában egy ortodox templomot a kivándorolt oroszoknak.

Nem nehéz megjósolni, hogy a jelenlegi politikai viszonyok között Kirill pátriárka ódzkodni fog a keresztény egyházakkal, különösen a katolikusokkal való tárgyalástól.

Valószínűleg hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy legalább annyi hajlandóságot mutasson a megbékéléshez, mint II. Alekszij. Az új egyházfő ugyanis eleget akar tenni a konzervatív orosz püspököknek is, így vélhetően tovább várat magára a Vatikánnal való kapcsolatok fejlődése.

Hogy Kirill messzemenően élvezi az orosz politika támogatását, azt mindennél jobban jelezte, hogy Dmitrij Medvegyev orosz elnök személyesen vett részt a metropolita karácsonyi istentiszteletén, ő pedig megjelent a Kremlben tartott újévi fogadáson, ahol Medvegyev elnök asztalánál foglalt helyet.