Köln nem akar müezzint
Modellprojekt – így jellemezte Henriette Reker kölni főpolgármester azt a döntését, amelynek értelmében múlt péntektől a Kölnben található valamennyi mecset müezzinjei hangszórón keresztül hívhatják imára a muszlimokat. Ha valaki azt hiszi, hogy a főpolgármester a törökök kérésére engedett, téved. A kölni központi mecset nem is tudott a döntésről, és eddig egyetlen muszlim közösség sem élt a lehetőséggel.
A független, bevándorláspárti főpolgármester asszony állítólag a helyi török közösség és a városlakók közötti feszültség enyhítése érdekében tette ezt a gesztust. Túlbuzgó döntése szerinte nem egyéb, mint „a sokszínűség jele, ha a városunkban a harangszó mellett a müezzin is megszólal”. Hozzátette, örül, hogy „kifejezésre juttathatja a vallásgyakorlás kölcsönös tiszteletét, és kiállhat az alkotmányban védett vallásszabadság mellett”.
Első ránézésre a Kölnben élő nagyszámú török lakosság igényeit elégítené ki a gesztus. Kölnben működik a DİTİB (Török-Iszlamista Vallási Intézmények Uniója) által fenntartott központi mecset, amelyet 2018. szeptember 29-én avattak fel Recep Tayyip Erdoğan török elnök jelenlétében.
Egy 2020-as adat szerint a Kölnben élő egymillió-nyolcvanezer fős lakosság negyven százaléka migrációs hátterű. A gyermekek és fiatalok körében ez az arány már elérte a 60 százalékot. A német állampolgársággal nem rendelkező bevándorlók aránya a teljes lakosságon belül 19 százalék, ezen belül 180 különböző nemzet képviselteti magát. A muszlim lakosság Kölnben eléri a százhúszezret. Ilyen arányok mellett a városvezetésnek előbb-utóbb meg kell felelnie a nagyszámú muszlim, zömében török lakosság igényeinek, gondolná az ember.
Ehhez képest megdöbbentő, hogy az igény nem a török vallási vezetők irányából érkezett, mi több, a köln-ehrenfeldi központi mecset nemcsak engedélyt nem kért, de még csak nem is hallott a projektről, és azóta sem döntötték el, hogy részt kívánnak-e venni egyáltalán ebben a modellben. Sőt, a városban működő 35 további mecset egyike sem nyújtott be kérelmet az önkormányzathoz azért, hogy müezzin hívja imára a híveket. A Kölner Stadt-Anzeiger című helyi lap szerint eddig mindössze három közösség vette fel a kapcsolatot a városvezetéssel, hogy tájékozódjon, de kérelem egyiküktől sem érkezett, mondta az önkormányzat szóvivője a lapnak.
A főpolgármester bejelentése nyomán záporozni kezdtek a kritikák, de nem elsősorban a németek, hanem sokkal inkább a törökök részéről. Több riportban is megszólaltak német fiatalok, akik szerint a tolerancia megkívánja, hogy a harangszó mellett a müezzin hívása is felhangozzék a városban.
Ehhez képest meglepő, hogy az osnabrücki Iszlám Intézet vezetője, Bülent Uçar egyenesen feleslegesnek nevezte a kölni városházán született döntést. Szerinte eddig Németországban inkább a hátsó udvarokba, a lakótelepekre szorították ki az iszlámot. A müezzin hívása most láthatóvá teszi a németországi vallási pluralizációt, fejtette ki. Vagyis a döntés nem a megbékélés, hanem az ellentétek kiélezése irányába hat.
A szintén török származású neves szociológus, dr. Necla Kelek is éles kritikát fogalmazott meg.
– Ez a nő főpolgármesterként azt igazolja, hogy a mostani társadalomkép helyénvaló. Amikor felhangzik az „Allahu Akbar”, kizárólag férfiak gyűlnek össze. Férfiak, akik otthon tartják az asszonyt és a gyerekeket, mert a család többi tagjának nincs helye a nyilvánosságban. A mecset kizárólag a férfiaké – fakadt ki a török származású iszlámszakértő. Úgy látja, a harangszóval szemben a müezzin hívása egy kizárólagos ideológiát hirdet verbálisan is, jelesül hogy nincs más isten Allahon kívül.
Hasonlóan vélekedik a szintén török származású ügyvédnő és mecsetalapító, Seyran Ateş is: amíg a templomi harangszó mindenkinek szól, a nőknek is, a mecsetekben soha nem lehet nőkkel talákozni. Felerősödtek tehát azok a hangok, amelyek kiállnak a nők jogai mellett az ezeket nem tisztelő, patriarchális iszlám társadalommal szemben. Figyelemre méltó, hogy ezek a hangok nem német, hanem elsősorban török részről erősödtek fel.
Emlékezetes, hogy Henriette Reker a 2015-ös kölni szilveszteri tömeges molesztálást követően azt tanácsolta a nőknek, hogy csoportosan közlekedjenek a tömegben, és tartsanak a férfiaktól karnyi távolságot. Henriette Reker ellen egy nappal a kölni főpolgármester-választás előtt, 2015. október 17-én merényletet követtek el. A politikusnőt a CDU standjánál támadta meg egy 44 éves férfi, és késsel nyakon szúrta. A tartományi belügyminiszter politikai merényletről beszélt, amelynek indítéka az Angela Merkel és Henriette Reker menekültpolitikája elleni tiltakozás volt. Az eset után kihívója, az SPD-s Jochen Ott felfüggesztette kampányát, így a főpolgármester-választást Reker nyerte meg. Ő lett Köln első női polgármestere, a merkeli Willkommenskultur élharcosa.
Egészen más szempontból kritizálta Reker döntését a korábbi SPD-s iszlámmegbízott, Lale Akgün, aki szerint elhibázott ez a jelképpolitika, mivel a kölni központi mecset a DİTİB tulajdona, amely szoros kapcsolatokat ápol a török kormánnyal és a török elnökkel, Recep Tayyip Erdoğannal. Ami azt jelenti, hogy közvetve a török elnök hatalmi érdekeit szolgálja.
Ralf Schuler, a Bild című lap parlamenti szerkesztőségének vezetője viszont azt a német sorskérdést feszegeti, hogy vajon „meddig legyünk toleránsak, egészen az önfeladásig?”
Az FDP politikusa, Gerhard Papke is azt szeretné tudni, hogy mely iszlám országban engedélyezik, hogy a keresztény templomokban harangozzanak.
A Stern című lap igyekezett relativizálni a bejelentést: a lap úgy tudja, a kölni projekt egyáltalán nem új, és nincs benne semmi különös. Hessenben például évek óta hallható a müezzin hangja anélkül, hogy erre a város valaha is engedélyt adott volna.
Közben a bajor BR24 című lap azt firtatja, vajon bevezethető-e a kölni projekt a katolikus Bajorországban is. A bajor döntéshozók egyelőre megvárják, hogy mit mutatnak a kölni tapasztalatok, a belügyminisztérium szerint mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy nem ütközik-e a müezzin hangja helyi építészeti, illetve zajterhelési előírásokba. Vagyis óvatosan kihátrálnának a kezdeményezés mögül, miután a CSU helyettes főtitkára, Florian Hahn kijelentette, hogy Bajorország nem akar ilyesmit.
Henriette Reker kölni főpolgármester egyelőre, úgy tűnik, túllőtt a célon. A konzervatív politikusok a német önfeladást, a baloldaliak Erdoğan elnök befolyását és túlterjeszkedését látják a döntés mögött. Egyes városlakók a komfortjukat féltik, és további zajterheléstől tartanak. A már elnémetesedett török nők a jogaikat féltik, akiknek pedig a gesztus szólt, a kölni mecsetek és iszlám vallási vezetők, óvatosan nem élnek a lehetőséggel. Vajon kinek akart megfelelni Henriette Reker?