Európában a legbőkezűbb támogatás

A 2005-ös év befejeztével már tisztán látszik, hogy a 2004 óta hatályban lévő filmtörvény versenyképes helyzetet teremtett a hazai filmpiacon. A rendszer lényege, hogy a Magyarországon készülő filmek gyártási költségeihez nyújtott magántámogatás után adó-visszatérítést kapnak a filmbe befektető cégek. Az Európában legbőkezűbbnek számító, kétszer 20 százalékos kedvezmény eredményeként megtízszereződött a hazánkban gyártott filmekbe forgatott összeg, tíz tengerentúli produkciót is Magyarországon forgattak. Budapest így felzárkózott Varsó mellé, bár a szakma arra figyelmeztet: ha nem egyszerűsítjük az adminisztrációt, ismét visszacsúszhatunk Csehország, Románia vagy Bulgária mögé.

A filmtörvény első évében, 2004-ben csupán 10 milliárd forintot költöttek hazánkban filmgyártásra, ezzel szemben 2005-ben ennek az összegnek a kétszeresét, 22-23 milliárdot. Tegyük hozzá gyorsan, a 2004-es év eredménye is csodaszámba ment ahhoz képest, hogy annak előtte legfeljebb évi két-hárommilliárd forintot fordítottunk filmkészítésre. A huszonkétmilliárdos összegben természetesen nem csak a külföldi filmesek által Magyarországon elköltött pénzek szerepelnek, hanem a magyar alkotásokból befolyt pénzek is. Az adókedvezmény igénybevételének természetesen feltételei vannak. A filmkészítőnek 45 nappal a forgatás megkezdése előtt először be kell nyújtania a rendszert működtető Nemzeti Filmirodához a magyarországi gyártás teljes költségének könyvelését. Az iroda az ellenőrzés után megállapítja a hazánkban elköltött teljes összeget, és ennek legfeljebb 20 százalékáról kiadja az adókedvezményre jogosító támogatási igazolást. A rendszer ráadásul kétszeresen is megtámogatja filmes befektetőt, hiszen nemcsak társasági adóalapjából vonhatja le tisztán a támogatás teljes összegét, hanem az így csökkentett adóalap után megállapított, adóként befizetendő összegből is. Emellett a törvény nem tiltja, hogy a befektető egyéb ellenszolgáltatásként akár reklámmegjelenést is kapjon a filmben. Kár lenne tagadni, hogy a rendszerrel az állam is jól jár, hiszen így letolhatta magáról az óriási pénzeket igénylő filmtámogatás nyűgjét. Az persze újabb kérdéseket vet fel, hogy egy majdnem teljesen piaci alapokon nyugvó nemzeti filmiparból idővel nem tűnnek-e el végleg a kevesebb nézőt vonzó játékfilmek.

A törvény másik nagyágyúja az úgynevezett beruházási kedvezmény. Ennek lényege, hogy a kizárólag filmgyártáshoz kapcsolódó, Magyarországon megvalósuló, összesen legalább 100 millió forintos gép-, berendezés,- vagy ingatlanberuházás tíz évig társasági adókedvezményt élvez. Ennek mértéke a beruházott összeg 35-50 százaléka lehet, attól függően, hogy az ország mely területén valósul meg a befektetés. Nyugat-Dunántúlon 45 százalékát, Pest megyében 40, Budapesten pedig csak 35 százaléka számolható el a beruházott összegnek, minden további színhelyen viszont egészen 50 százalékra felmegy a kedvezmény. Ennek igényvételéhez viszont már pénzügyminisztériumi engedély szükséges, és az is előírás, hogy a berendezés legalább harminc százalékának új eszköznek kell lennie.

Ám nem csak ez a jól kitalált rendszer vonzza a külföldieket Magyarországra, illetve a fővárosba. Budapest eklektikus építészeti stílusa egyedi lehetőségeket kínál a régióban, és kifejezett paradicsom a filmeseknek, akik akár egy teljes filmet is le tudnak forgatni egyetlen városban. Legutóbb Steven Spielberg használta ki a főváros lehetőségeit, amikor a nemrég mozikba került München című filmjéhez kilenc különböző országban játszódó helyszínt talált meg a fővárosban. Tavaly hozzávetőleg tíz különböző külföldi film egyes részleteit forgatták Magyarországon – nyáron nálunk forgatott még Jeremy Irons is. Filmstúdiók kezdtek épülni Pomázon, illetve Etyeken, habár az „Etyekwood”-ra keresztelt komplexum még mindig csak a hosszas engedélyezési procedúráknál tart.

A szakma egyébként úgy érzi, a rendkívül hosszadalmas és feleslegesen bonyolult adminisztráció jelenleg a magyar filmgyártás legnagyobb rákfenéje, ami ha alapjaiban nem változik meg, hosszú távon megfojthatja a most még csak kialakulóban lévő piacot. A külföldi stáboknak sokszor hónapokig tart, míg beszerzik például a munkavállalási engedélyt, ráadásul olyan okmányok (érettségi bizonyítvány vagy szakmai végzettséget igazoló papírok) bemutatását kérik a tőlük, amiket sehol máshol. A nehézségek folytatódnak a rendkívül bonyolultan beszerezhető közterület-foglalási engedélyekkel, amelyek egy idő után követhetetlenné válnak, hiszen a színészek egy pár perces utcai jeleneten belül akár három, különböző kerület utcáit is érinthetik, nem is beszélve a fővároshoz tartozó főútvonalakról. Mivel a legtöbb európai városban megoldották, hogy csak egyetlen engedélyt kell szerezni az egész forgatáshoz, illetve van olyan város is, ahol egyáltalán nem kell, vagy csak nagyon egyszerűsített formában kell kiváltani, Budapest gyorsan lemaradhat a filmes szempontból ugyancsak paradicsomnak tekinthető Prága mögött, ahol már most sem kell ilyenfajta akadályokkal megküzdeni. A kilencvenes évek második felére felvirágzó cseh filmipar mellett kezd felzárkózni keleti szomszédunk, Románia is, ahol ugyancsak festői környezetet találhatnak a producerek, és a szintén az unióba tartó Bulgária is megtesz mindent a nyugati filmvilág odacsábításért. Bármilyen csodálatos is Budapest fekvése, és bármilyen sokfélék is épületei, ha nem alkalmazkodunk időben, ebben is lemaradhatunk a körültekintőbb szomszédok mögött.

R. Sz.