A hazai baromfitenyésztők átlagosan 38 kilogramm brojlercsirkét, vagyis körülbelül 19 példányt nevelnek négyzetméterenként. Legalább ennyit, jól felszerelt telepen pedig még ennél is többet, mintegy 42 kilogrammnyi élőtömeget kell termelni ahhoz, hogy a termelő versenyben tudjon maradni – mondta lapunknak Földi Péter, a Baromfi Terméktanács titkára. A javasolt 30 kilogramm/m2 értéknél ugyanis 11,34 százalékkal növekednének a költségek. A jelenlegi termelés fenntartásához – a javasolt telepítési sűrűség betartása mellett – mintegy 12 százalékkal kellene megnövelni az istállók felületét. Ez annyit jelent, hogy körülbelül 110 darab, egyenként ezer négyzetméteres istállóra lenne még szükség, amelynek beruházási költsége 5,5-6 milliárd forint. Kérdés, hogy ki tudná ezt kifizetni. A termelők ugyanis az idén sincsenek rózsás helyzetben, sőt, a tavalyi év első félévéhez képest idén mintegy négyezer tonnával csökkent a felvásárlásra kerülő csirkék össztömege, míg a pulykánál 78 százalékra esett vissza a termelés. A baromfiexport 16 százalékkal csökkent, szerencsére ezt részben ellensúlyozta a belföldi értékesítés növekedése.

Földi Péter szerint a szigorú szabályozás öngól az európai baromfitenyésztésnek, hiszen már így is hátrányban vagyunk a távol-keleti, a brazíliai és észak-amerikai konkurenciával szemben, ahol semmilyen állatjóléti rendelkezés nem köti a termelőket. Éppen ezért azt tanácsolja az állatvédőknek, hogy ne a hazai baromfitenyésztőkre, hanem inkább a Világkereskedelmi Szervezetre gyakoroljanak nyomást. A titkár úgy véli, hogy lehetetlen vállalkozás Európa valamennyi országára egységes mértéket ráerőltetni, amikor más-más éghajlati viszonyok között folyik a tenyésztés a görögöknél, a lengyeleknél, a spanyoloknál vagy a briteknél. Mi több, az lenne a legjobb, ha az unió egyáltalán nem nyúlna bele a baromfitartás technológiájába, hiszen a termelő tudja a leginkább, hogy melyik eljárás szolgálja legjobban az állat érdekeit, hiszen belőle él.

Szekeres Gábor állatvédő sem díjazza a tervezetet, igaz, egész más szempontokat kifogásol, mint a terméktanács. Szerinte az unió nem sokat szigorított a baromfitartás terén, ami azért is meglepő, mert sokan az állatjólét erősödését várták Brüsszeltől. Szekeres úgy véli, hogy az üzemi baromfitenyésztés- és tartás csupán a haszonra koncentrál, és minden más szempontot teljességgel figyelmen kívül hagy. Ha már mindenképpen ragaszkodunk az állati eredetű termékek fogyasztásához, akkor legalább termeljünk úgy, hogy állataink is jól érezzék magukat.