Hirdetés

Azerbajdzsán szeptember 19-án úgy döntött, hogy átvágja a gordiuszi csomót: „terroristaellenes” akciót indított a nemzetközi jog szerint Azerbajdzsánhoz tartozó, örmény vezetésű, maradék Karabah ellen. A karabahi örmény vezetés egy nap alatt kapitulált, elfogadták a tűzszüneti megállapodást, amely az örmény hadsereg kivonásáról, a karabahi helyi fegyveres erők feloszlatásáról és Karabah Azerbajdzsánba való integrációjáról szólt. Azerbajdzsán tehát kész helyzetet teremtett. A kérdés csak az, hogy megelégednek-e ezzel, vagy új örmény területekre fáj a foguk, illetve, hogy az örmények belenyugodnak-e a jelenlegi helyzetükbe?

Zangezur

Vasa László főtanácsadó, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint az azeri és az örmény erők lendületben vannak, első körben jegyzékeket cserélnek, diplomáciai úton próbálják érvényesíteni az igényeiket. A vita tárgya most az úgynevezett „Zangezur-folyosó”, mely összekötné Azerbajdzsánt a Nahicseván nevű exklávéjával – és ezáltal követlen kapcsolatot létesíthetne Törökországgal. A 2020-as tűzszüneti megállapodás tartalmazott olyan pontot, amely szerint Örményország vállalja, hogy az iráni határ mentén létrehoz egy ilyen folyosót, amelyet orosz békefenntartók felügyelnének.

– Csak hát ez nem jött létre, pedig az azeriek építik már az utat, vasutat is. Nagy dolog lenne, hisz Azerbajdzsán határellenőrzés nélkül juthatna a nahicseváni területéhez. Változóan értelmezik ezt a földsávot: van aki szerint egy kilométer széles, ötven kilométer hosszú  folyosó, mások szerint ennél szélesebb. Ez gazdasági értelemben is fontos, hisz az úgyneveztt Középső Folyosó (Middle Corridor) egyik alternatív ága lenne, mely jelenleg csak Georgián keresztül vezet Törökországba (ezen az útvonalon érkezik a kínai áru). Ha felfutna a Középső Folyosó volumene, akkor szüksége lenne alternatívákra is. Vannak arra jelek, hogy ha tárgyalásos úton nem tudnak megállapodni, akkor az azeriek katonai erővel szereznének érvényt a követelésüknek. Nem hiszem, hogy bárki beavatkozna Örményország oldalán, még Irán sem, amelynek a legkevésbé érdeke, hogy erős Azerbajdzsán legyen a szomszédjában – mondta Vasa László.

Korábban írtuk

Testvérnépek

Egeresi Zoltán, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa a kaukázusi helyzetet a török–azeri kétoldalú kapcsolatok alapján elemezte. Szerinte a harminc éve megfogalmazott gondolat, miszerint ők egy nemzet, amelyek két államot alkotnak, csak az elmúlt tíz évben materializálódott.

– Az azerbajdzsáni politika meglovagolta ezt a kapcsolatot, és megnyerte magának Törökországot, a karabahi kérdést is Törökország katonai és diplomáciai segítségével oldotta meg, és most már akár nagyobb hatalmakkal – Oroszország, Irán – szemben is határozottabban tudja megvédeni az érdekeit. Az első karabahi háború idején megvolt a diszkurzív szimpátia, de a törökök semmilyen segítséget nem nyújtottak az azerieknek. 2013 óta minden évben tartanak közös hadgyakorlatot, 2020 nyarán, a második karabahi háború kirobbanása előtt is tartottak egy nagyszabású hadgyakorlatot – mondta a szakértő.

Egeresi Zoltán szerint Azerbajdzsán többek között azzal nyerte meg a török felet, hogy fontos szereplőként jelent meg Törökországon belül is. A török energetikai szektorban az egyik legnagyobb befektető a SOCAR azeri állami olajcég, amelynek nagy szerepe van abban, hogy Törökország regionális energia-elosztóközponttá válhatott. 

Ráadásul jelentős – több százezres – azeri diaszpóra él Törökországban, köztük rengeteg akadémikus és üzletember, akik fontos hálózatoknak a részei (sőt, még törökországi Azerbajdzsán-hírcsatorna is működik). A szakértő szerint ebben a megváltozott geopolitikai helyzetben Törökország sokkal aktívabb külpolitikát csinál, és meg tud jelenni más régiókban is hadserege vagy a török hadiipar által.

Izrael és Oroszország

Ám a türk testvéri együttműködés igazi próbája az izraeli válság lehet. Recep Tayyip Erdoğan török elnök az iszlám érzelmekre apellált, a Gáza melletti kiállásra szólította fel a törököket, cserében Azerbajdzsán – csendesen – Izrael-párti maradt. Azerbajdzsán és Izrael különös kapcsolata azon alapul, hogy Izrael látja el fegyverekkel a kaukázusi országot, cserében olajat kap; Irántól pedig mindketten tartanak. 

Egeresi Zoltán szerint Azerbajdzsánnak bizonyos értelemben „jól jött” a gázai konfliktus, mert Karabah lekerült a nemzetközi média felületeiről, noha kényelmetlen helyzetbe is hozza Azerbajdzsánt.

– Azerbajdzsán idén nyitotta meg első izraeli nagykövetségét, ám a palesztin hatóság területén is nyitottak egyet. Erdoğan belpolitikai agendát követ a retorikájával, Azerbajdzsában pedig igyekszik „low-profile” imázst kialakítani, külpolitikai kérdésnek tartja a konfliktust, nem helyezi át belpolitikai szintre. Izrael pontosan látja, hogy Azerbajdzsánnak szűkebb a mozgástere, de mindenki  gyakorlatiasan áll a kérdéshez. A török–izraeli kapcsolatok sem változnak sokat, hacsak nem eszkalálódik a konfliktus – fejtette ki Egeresi Zoltán.

A másik nagy kérdés, hogy a karabahi események hatására Oroszország vajon kiszorult a Kaukázusból, vagy éppen ellenkezőleg, nem lehet ilyen könnyen kiakolbólítani. Az mindenesetre látszik, hogy az ukrajnai háború elvonta az oroszok figyelmét – és kivonta a katonai erőforrásait a térségből.

– Ha azt nézzük, hogy csökkent-e Oroszország katonai befolyása a térségben, akkor azt mondom, hogy igen, hisz 2020-ban a 44 napos háborút követően orosz békefenntartók állomásoztak Karabahban, szám szerint 1960-an, de a becslések szerint ennél többen is voltak. Ám 2022 február 24-e után elkezdték őket visszavonni, nem is voltak olyan hadieszközökkel ellátva, melyekkel megvédhették volna magukat. Jelképes, hogy a misszióvezető-helyettes is meghalt az egynapos háború során, mert neki már nem jutott páncélozott jármű – mondta Vigóczki Máté György, azMCC Geopolitikai Műhelyének kutatója, aki szerint ennek ellenére az orosz gazdasági befolyás és az örményországi katonai jelenlét megmarad. 

Az észak-déli irányú, orosz exportútvonalnak metszéspontjában szintén Azerbajdzsán áll, ezért a konfliktus nem volt fekete-fehér, az oroszok az azeriekkel is jó kapcsolatokat ápolnak. Vigóczki Máté György szerint Oroszország és Azerbajdzsán kapcsolatát tágabb kontextusban kell szemlélni, ezért „Zangezur-folyosó” még Oroszországnak is jól jöhetne, hisz az útvonalat orosz erők biztosítanák, ráadásul általa nemcsak Azerbajdzsán lenne összekötve Törökországgal, hanem Oroszország is.

A helyzet igazi vesztese csak Örményország lehet, hisz lassan minden térségbeli fél érdekeltté válik a folyosó kialakításában – és végső soron ez lenne Örményország egyetlen lehetősége arra, hogy kitörjön a gazdasági izolációból és visszaintegrálódjon a régió kereskedelmébe. Persze, mindehhez az kellene, hogy békét kössenek Azerbajdzsánnal. Csakhogy az örményeknek az utóbbi hónapok eseményeinek ismeretében már nem lenne annyira ínyükre az orosz katonai jelenlét. Örményország pedig egyedül maradt.

–  Semmilyen realitása nincs annak, hogy EU-s segítséggel fog kitörni Örményország az izoláltságból, Örményországot kihagyták az Európai Unió csatlakozásra alkalmas országainak listájából, ezzel nem éppen azt jelzik, hogy várunk titeket, küzdjetek tovább. A Kaukázus túl távol van, ahhoz, hogy az EU beavatkozhasson. Georgia esete más, mert még jobban haladt előre a csatlakozás útján, mint Örményország. Klasszikus nyugat-európai hozzáállásról van szó, hangzatos jelszavakat mondanak, de nem cselekszenek, ráadásul ad absurdum Olaszországnak és Franciaországnak a konfliktus eszkalálódása lenne az érdeke, mert még több fegyvert szállíthatnának az örményeknek. Elhibázott lépésnek tartom, hogy Nikol Pasinján amerikai meg európai potentátokat fogadott, ez csak arra volt jó, hogy a legszorosabb partnereitől elidegenítsék. Örményország jelenlegi állapotában nem látok más utat, mint a békekötést, mert a jelenlegi formájában nem tudom, hogy mennyi ideig tud fennmaradni. A Középső Folyosó volumenének növekedéséből Örményország is részesülhetne, csak ahhoz kell a békekötés – mondta Vasa László.

Magyar érdek? 

Egeresi Zoltán szerint Azerbajdzsán és Magyarország kapcsolata hagyományosan jó, több nagy magyar cég is megjelent az azeri piacon, mint például a Mol és a Hell, utóbbi 200 millió eurós beruházásból gyárat épít Azerbajdzsánban. 

– A jövőben további magyar cégek fognak megjeleni Azerbajdzsánban, van politikai támogatottság és nyitottság erre. Rengeteg azeri fiatal jön hozzánk tanulni, Magyarország ha nem is első öt, de a top 10-es tanulmányi célországok között van. Magyarország érdeke tehát a régió stabilitása, többek között a gazdasági kapcsolatok miatt – mondta a szakértő.

Vasa László hozzátette, hogy Örményországgal fejletlenek a kapcsolataink, Georgiával viszont nagyon jók. A magyar külpolitika legfőbb érdeke az, hogy a 2015-ben megfogalmazott keleti nyitás által diverzifikálja az export- és importirányokat, és működő tőkét helyezzen ki új térségbe, nem véletlenül növeltük meg a kaukázusi térségbe küldött diplomaták létszámát. 

– A magyar gazdaság szereplői sokszor nincsenek abban az állapotban, hogy fel tudjanak kapaszkodni azokra a lehetőségekre, amelyeket az új külpolitikai irányok teremtenek, kis- és középvállalkozások még nem merészkednek ennyire messzire, pedig ez a jövő – mondta a szakember.

A Middle Corridor

A Középső Folyosó szállítási útvonala egy bonyolult rendszer, hisz Kínából indulva Kirgizisztánon, Üzbegisztánon, Türkmenisztánon, Azerbajdzsánon és Georgián át jut Törökországba, majd onnan tovább, Európába. E szállítási útvonalnak részeit alkotják teherforgalmi utak, vasutak – egyik nagy kihívás, hogy a különböző országok eltérő nyomtávjait még össze kell hangolni –, és a Kaszpi-tengert is át kell szelniük (itt pedig kirakodni, berakodni és a többi). 

Komoly infrastrukturális fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy ez az útvonal rendesen működjön és nagy volumenű árut lehessen rajta keresztül Európába juttatni. Ennek a projektnek olyan nehezebben megoldható feladatai is vannak, mint a hajók kérdése. Teherhajót szárazföldi úton nem lehet szállítani, lényegében csak úgy tudják megoldani, hogyha a Kaszpi-tengeren gyártják. Az Európai Uniónak érdeke, hogy Közép-Ázsiából és Azerbajdzsánból érkezzen fosszilis energia, amely hagyományosan Oroszországon át érkezett és érkezik. A Középső Folyosó szerepe részben azért nem értékelődött fel kellőképpen, mert az orosz vasutak nincsenek szankcionálva, ezért többnyire még azokat használják szállításra.