A Közép-európai Akadémia (CEA), az Igazságügyi Minisztérium és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet védnökségével létrejött eseményen a tárcavezető azt vizsgálta, hogy mennyiben sikerült teljesíteni az európai integráció szinonimájaként emlegetett egyezmény egykor célkitűzéseit.

Hirdetés

Kiemelte, hogy az 1992-ben elfogadott, mérföldkőnek tekintett szerződés nemcsak az integráció mélyítését, hanem a szubszidiaritás, tehát a helyben meghozott döntések fontosságát is célul tűzte ki; ugyanakkor véleménye szerint ma azt látjuk, hogy az integráció mélyítésének koncepciója mögé bújva nemcsak egyes közösségek, hanem akár egész nemzetek véleményének figyelmen kívül hagyásával születnek meg olyan döntések, amelyek alapvetően befolyásolják az európai polgárok mindennapi életét.

Példaként hozta fel a migrációval kapcsolatos tagállami döntéseket, megemlítve, hogy az unió legújabb, a bevándorlók tagállamok közötti elosztására vonatkozó javaslata nem veszi figyelembe azt a korábbi népszavazást, amelyen a magyarok nagy többséggel döntöttek úgy, hogy nem fogadják el a migránsok tagállamok közötti elosztásának elvét.

Szintén megemlítette az európai őshonos kisebbségek védelmében indított összeurópai állampolgári kezdeményezést, amelyet nem volt hajlandó napirendjére venni az Európai Bizottság, annak ellenére, hogy alapelvei szerint minden, a szolidaritással és az állampolgári jogsérelmekkel kapcsolatos kezdeményezést támogatnia kellene.

Harmadik példaként pedig azon uniós források visszatartását említette, amelyek szerinte alanyi jogon járnak Magyarországnak és Lengyelországnak, de a politikai véleménykülönbségek miatt egyelőre mégsem folyósítják azokat.

Varga Judit szerint „a nemzeti identitásokat és hagyományokat veszélyeztető módon egy európai birodalom kiépítését látjuk, ami egyre nagyobb veszélybe sodorja az egykor elindított Európa-koncepciót, hiszen így veszélybe kerül az egyes tagállamok érdekérvényesítési lehetősége”. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a nagyobb, erősebb tagállamok ennek ellenére könnyebben tudják érvényesíteni az érdekeiket az unióban.

Hozzátette, hogy az európai integráció további erősítésének vagy gyengítésének a kérdését az állampolgárok többségi véleményét képviselő tagállamoknak, és nem egy felettük álló testületnek kell eldöntenie. Hangsúlyozta továbbá, hogy csak olyan területeken kellene tovább mélyíteni az integrációt, amelyek valódi hozzáadott értéket teremtenek a tagállamoknak.

A 2024-ben esedékes magyar uniós elnökség ezért napirendre kívánja tűzni az európai demográfia kérdését, és szeretné elismertetni az Európai Bizottsággal, hogy nemcsak bevándorlással, hanem a gyermekvállalást elősegítő családpolitikával is elő lehet segíteni a tagállamok demográfiai gondjainak a megoldását.

Az igazságügyi miniszter fontosnak nevezte, hogy Magyarország ennek ellenére nem kívánja ráerőltetni más tagállamokra a családpolitikai megoldásait, viszont elvárja, hogy az unió ezt is egy lehetséges megoldásként fogadja el, és tartsa tiszteletben.

„Az egységgel és a különbözőséggel kapcsolatban azt látjuk, hogy egy, az országok saját szociokulturális adottságait figyelmen kívül hagyó, gyökértelen európai polgár megteremtésén dolgozik az unió, miközben a határokon átívelő szabadságok és kiterjesztett jogok a maastrichti szerződés szerint csak kiegészíthetik, nem pedig felülírhatják a tagállamok saját joggyakorlatát” – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy a maastrichti szerződés értelmében a nemzeti identitás és az európai polgárként létezés nem választható el egymástól. Az európaiság az itt élők számára a nemzeti identitás része; ennek megfelelően nem egyszínűre kell átfesteni Európát, hanem meg kell őrizni és tiszteletben tartani a hagyományos sokszínűségét.

További problémának tekinti, hogy az Európai Parlament a saját jogkörének kiszélesítésén dolgozik, valamint azt is, hogy a jogállamiság kérdését és annak vizsgálatát kiszervezte az EU olyan nem kormányzati szervezeteknek (NGO-k), amelyek legitimitása megkérdőjelezhető, hiszen senkinek sem tartoznak politikai felelősséggel. A miniszter úgy látja, hogy „az Európai Parlament jelenlegi többsége saját véleményének és gondolkodásmódjának kíván alávetni mindenkit, és aki ebben nem jó tanuló, azt szégyenpadba ültetik, ha viszont nincs saját véleménye, akkor már nincs vele probléma”.

A közeljövő legnagyobb európai kihívásának Varga Judit azt nevezte, hogy sikerül-e demokratikusan visszaszorítani az Európai Parlament és a Bizottság azon gyakorlatát, amelynek ma már részét képezi az egyes tagállamokkal szemben érvényesített politikai nyomásgyakorlás és az eltérés az uniós alapelvektől.

A konferencián a magyar felszólalókon kívül német, cseh, szlovák, északmacedón, román, szerb, horvát, bosnyák, lengyel és ukrán jogászok is előadásokat tartanak.

Korábban írtuk