– Energiavadászként emlegetik önöket a szakmában, miután számos szálloda hűtési-fűtési költségeit csökkentették le jelentősen. Milyen hulladékhő keletkezhet egy ilyen épületben?

– Erre a zuhanyozás a legjobb példa. Az általában 14-15 Celsius-fokos vizet ugyanis fel kell melegíteni 39-40 fokosra, s miután használtuk, nem sokkal hűvösebben, 38-39 fokosan távozik a lefolyón. Ez az arányokat tekintve azt jelenti, hogy 13 egységnyi megtermelt energiából csupán egyet hasznosítunk, 12 egységet kidobunk a szemétbe. Ezért mi a lefolyó vízből kivesszük a maradék hőenergiát, s felhasználjuk újra a vízmelegítés során. Ez úgy működik, hogy nem hagyományos, hanem duplafalú csőben távozik a szennyvíz: a belső csőben friss víz folyik, ami így átveszi a távozó meleg szennyvíz hőmérsékletét. Egy másik példa a konyha, ahonnan a meleg gőzt elszívókkal, nagy ventilátorokkal kifújják, ahelyett hogy felhasználnák az energiáját, visszacsapatnák a gőzt, és csak a megmaradt, büdös és hideg levegőt engednék ki a szabadba. Ebben az esetben hővisszanyerős szellőztetőrendszert érdemes alkalmazni.

– Mennyit tudtak megspórolni így a szállodákban?

– Általában a hűtésre-fűtésre fordított energia 60-70 százalékát, de nemcsak ezekkel a megoldásokkal, hanem a hőszivattyúk beépítésével együtt. Azért lehet ilyen sok megtakarítást elérni, mert a szállodákban – és számos más épületben is – általában párhuzamosan folyik a hűtés és a melegítés. Ezt a kettőt azonban össze lehet kapcsolni, hiszen a légkondicionáló hűtés közben hőt is termel, amit igénybe vehetünk a melegvíz készítéséhez vagy az uszoda vizének fűtéséhez. A Magyar Telekom irodáiban például a telefonközpontokat hűtő, hatalmas klímaberendezések hőjét használtuk fel a fűtéshez. Ezek az épületek azóta le is váltak a távfűtésről. Mindenhol találni hulladékhőt. Például maga az ember is egy 36 fokos radiátor, egy olyan belső égésű motor, ami folyamatosan hőt és párát termel. Ezt az energiát aknáztuk ki például hat éve a vecsési CBA áruházban, ahol a pénztárnál sorban állók hője is bekerült a rendszerbe.

– Egyiptomban most egy hatalmas, nullenergiás üdülőközpont tervein dolgoznak. Hogyan tettek szert erre a megbízásra?

– Hat éve felkért két orosz szállodatulajdonos – egyébként mindketten fizikusok –, hogy a krími hotelükben építsünk ki hőszivattyús rendszert. Ezt a tengervíz hőjének felhasználásával oldottuk meg, és annyira elégedettek voltak, hogy más szállodák átalakítására is munkát adtak. Miután egy törökországi épületük esetében sikerült nyolcvanszázalékos megtakarítást elérnünk viszonylag alacsony összegű beruházással, mi kaptuk a megbízást egy nullenergiás nyaralóközpont megtervezésére Sharm el-Sejken. Mivel ez nemcsak a gépészetre, hanem a teljes tervezésre vonatkozott, magyar építészeket kérhettem fel a munkára. Egy több százezer négyzetméteres területről van szó, mondhatni egy egész városrészről, ahol lesznek szállodák, medencék, bazársor, vidámpark, koncertterem, sőt még klimatizált park is erdővel, vízesésekkel, tavacskákkal. Itt aztán számos lehetőség nyílik az energiák átcsoportosítására.

– Magyarországon is vannak megbízásaik?

– Például a mátraházi Ózon szálló volt ilyen. A tulajdonos sajnos akkor keresett meg minket, amikor részben már beszerelték a hagyományos gépészetet, például a vadonatúj légkondicionálókat. Nehéz volt rávenni, hogy dobja ki őket, hiszen ez tíz-húsz millió forint veszteséget jelentett, ám a beruházása még így is meg fog térülni három és fél éven belül. Ha pedig mindent megvalósított volna, amit tanácsoltunk, ez az idő két évre is lecsökkenhetett volna. Egy másik érdekes megbízásunk volt a Hungexpóhoz tartozó hotel átalakítása. Ez egy borzasztóan lepusztult épület volt, ahol semmit sem tudtunk megoldani belülről, mert a betonfal elgyengült volna, ha lyukakat vágunk bele. Ráadásul az Expo területén nem engedélyezték a talajszondák fúrását. Ezért gyakorlatilag egy műanyagdobozt helyeztünk az egész szállodára, a két fal között ugyanis biztosítható a meleg vagy hideg levegő áramlása, ami így minden szobába eljut. Ez a megoldás a duplahéjú japán OM házakra hasonlít, amiben már nagy tapasztalatunk van. Nincs általános szabály, minden épületet, minden rendszert egyedi megoldással lehet csak valóban takarékossá tenni. A cél, hogy legyen elég energia, ne szenvedjünk hiányt, de feleslegesen se kelljen pénzt kidobni. Ez egy nagyon kényes egyensúly.

– Ha a fürdővízzel lehet spórolni, akkor nyilván az ipari üzemek által használt meleg vízzel is.

– Sőt, még a tejjel is a tehenészetekben. A frissen fejt tej 38 Celsius-fokos, és azonnal lehűtik négyfokosra, hiszen így lehet tárolni. London mellett egy szarvasmarhatelepen ezért vizes hőszivattyúval oldottuk meg a fűtést, csak itt a meleg tej volt a víz. Miközben a berendezés kiveszi a tejből az energiát, az le is hűl, s mindez nemcsak az istálló és az iroda, de a hozzátartozó hangversenyterem ellátására is elég. Érdekes, hogy teljesen véletlenül egy magyar tehenészet tulajdonosa is megkeresett ugyanezzel a kéréssel, akinek mellette szintén van egy koncertterme. Ő azonban egyelőre pénzhiánnyal küszködik.

– Akárcsak a legtöbben hazánkban.

– Ha kiállok az útra, azt látom, hogy percenként mennek el a hat-hétmillió forintos autók. Amikor elkezdik emelni a gáz árát, rögtön érdekesek lesznek az alternatívák, tele lesz velük a sajtó, mindenki ezzel kezd el foglalkozni. De ezután általában egy átmeneti időszak következik, amikor nem emelkedik a gázár, és az emberek rögtön elfelejtik az egészet. Ma már két év alatt megtérül az a pluszköltség, ami egy építkezés során a hőszivattyú telepítésével jár. E fűtés rezsiköltsége ugyanis harmada-negyede a hagyományos rendszerének. Aggasztónak tartom, hogy több munkánk van külföldön, mint itthon. Tanítani kellene az embereket a lehetőségekre. Ausztriában például azt láttam, hogy reggelente arról megy műsor az egyik csatornán, miként lehet saját kezűleg hőszigetelni, milyen alternatívák vannak a fűtésre, azok hogyan működnek stb. Vagy arról, hogyan kell szabásmintát készíteni, megvarrni az anyagot. Tanítanak arra, hogyan tudod felépíteni az életedet, megoldani a problémákat, feltalálni magadat a szükségben. Rengeteg lehetőség lenne a kommunikációban. Például annak idején számos ember pályaválasztására és mindennapi gyakorlati tudására volt hatással az, hogy Öveges professzor előadásokat tartott a televízióban. Szintén hasznos volt a Felkínálom című műsor, ahol mérnökök, feltalálók mutathatták be találmányaikat, ötleteiket – ingyen. Nekem ma már milliókat kellene fizetnem ugyanezért. A politikusok viszont ingyen beszélhetnek.

– A két évvel ezelőtti interjúnk alkalmával említett egy jellemző példát: a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója megkereste, hogy hasznosítható lenne-e a szomszédos Széchenyi fürdő elfolyó termálvize fűtés céljára. Miután bejelentette rá igényét az Állatkert és a Vidámpark is, végül nem lett az egészből semmi. Milyen előrelépés történt azóta ebben az ügyben?

– Nem tudok róla, hogy lenne bármilyen előrelépés. A víz elfolyik, és senki sem hasznosítja. A 24-26 Celsius-fokos Hévízi-tó szintén gőzölög, akárcsak a belőle eredő patak. Ha csak annyit tennénk, hogy az utóbbi fölé húzunk egy nejlonfólia sátrat, mínusz húsz fokban is termelhetnénk a banánt. A termálvizeinkben hatalmas lehetőség van, ami parlagon hever. Nem úgy Erdélyben, ahol például Tusnádfürdőn a Csukás szálló számára tervezünk most új fűtési-hűtési rendszert a termálvíz felhasználásával. A kolozsvári Agapé szálloda vezetője szintén megbízott minket alternatív megoldások megvalósításával, akárcsak Csehországban egy fémgyártó üzem tulajdonosa. Franciaországban 127 ezer, Svédországban 117 ezer, Csehországban 13 ezer, Ausztriában 11 ezer hőszivattyús telepítés volt tavaly, Magyarországon pedig alig több mint ezer. Ausztriában, Svájcban már egész kerületek működnek így, sőt Zermatt városban egyáltalán nincs is hagyományos fűtés. A svájciak és a svédek azt tervezik, hogy még idén teljesen leválnak a gázvezetékről. Németország szintén készül arra az időszakra, amikor a gáz már elérhetetlenül drága lesz, kiépítették a saját gázvezetéküket a Balti-tenger alatt, pár hónapja pedig földet vettek Oroszországban, ahol maguk termelik ki a gázt, és viszik haza. Németországban kevesebb a napos órák száma, mint nálunk, mégis be van terítve napelemekkel, napkollektorokkal. Pedig az előbbi nekik tizenegy év alatt térül meg. De tudnak hosszú távon gondolkodni. Ránk azonban az a jellemző, hogy mindent utólag, pánikszerűen csinálunk. Egy idő után nemcsak fűtésünk nem lesz, de áramunk se nagyon, hiszen az áramtermelés jó része továbbra is gázzal működik. A hazánkhoz hasonló méretű Finnországban például három, 1600 megawattos atomerőmű működik, míg nálunk egy nyolcszáz megawattos ketyeg úgy, ahogy. Németországban a BMW-gyárnak saját atomerőme van.

– A hőszivattyú forrása lehet a víz, a talaj és a levegő hője. Egy ház esetében mi alapján dől el, hogy melyiket alkalmazzák?

– Zuglóban és a belvárosban, a Duna kanyarulatánál például sok vizes hőszivattyút telepítettünk, mert jó a talajvíz. Ez akkor gazdaságos, ha van elég hozama, hét foknál melegebb, és el lehet ugyanoda nyeletni, ahonnan kiszivattyúztuk. Ha ugyanis nem pótoljuk vissza, beszakadhat a föld, és összedőlhet a ház. Amennyiben nincsenek meg ezek a feltételek, akkor nagyobb külső helyszín esetén a csövek vízszintes elhelyezését ajánljuk a földben, ami úgy néz ki, mintha padlófűtést tennénk a kertbe. Mivel nem kell mélyre menni, nagyon olcsón, két-háromszázezer forintból fel lehet ásni a területet. Ha viszont nincs sok hely, akkor függőlegesen fúrunk le mélyre, ami jóval drágább. Egyes cégek például azért ajánlják a legtöbb esetben a talajszondás hőszivattyúkat, mert több pénzt kereshetnek vele. A negyedik, legegyszerűbb megoldás pedig a levegőkazán. Nem kell fúrni, nem kell engedély sem, csak ki kell helyezni a berendezést a szabadba. Nagyon kényelmes.

– Ez a legnépszerűbb?

– Igen, ma már nyolcvan százalékban ezeket rendelik az új telepítéseknél Svájcban, Németországban, Csehországban, Ausztriában.

– S van olyan gazdaságos, mint a többi?

– Közel annyira, a német precizitásnak köszönhetően. Érdemes egyébként európai gyártású berendezéseket vásárolni, két okból is: ha elromlik gép a fűtésszezon kellős közepén, az alkatrész sokkal gyorsabban itt van, mint ha Kínából szállítanák. Másrészt pedig ezeket a hőszivattyúkat az európai piacra fejlesztették ki, a helyi időjárási viszonyokra és a helyi igényekre. A kínai gyártmányokat például jellemzően kis lakásokra tervezték, családi házban ezért nem működnek gazdaságosan, sokkal több áramot fogyasztanak.

– Ha régebben épült házban szeretnénk lecserélni a hagyományos fűtési rendszert, általában nagyobb költséggel kell számolnunk, mint az új építésűeknél. Ilyen esetben mennyi idő alatt térül meg a befektetés?

– Általában négy-öt év alatt, akár panelről, akár családi házról van szó. Itt végképp a levegőkazán a legegyszerűbb megoldás, és általában a radiátorokat sem kell lecserélni, mert elég nagyok szoktak lenni. Mi azonban ennek ellenére tanácsoljuk egy fan-coil telepítését a lakás középső részére, ami egy hetven-nyolcvanezer forintos hűtő- és fűtőtest. A régi házakban ugyanis általában nincs fal- vagy mennyezetfűtés, a hőt radiátor és padlófűtés közvetíti, ezekkel azonban egészségtelen lenne a hűtés. Márpedig érdemes kihasználni a hőszivattyú adta lehetőségeket: csak egy gomb megnyomásával megfordítható a folyamat, és nyáron hűthető a ház.

Fehérváry Krisztina

Hőszivattyú és levegőkazán

Hőelvonó berendezés, hasonlóan működik, mint a hűtőszekrény. Úgy képzeljük el, mintha a talaj lenne a szekrény, és a ház fal- vagy padlófűtése pedig a hűtő hátulján lévő, forró csőkígyó. A hő forrása azonban nemcsak talaj, hanem kútvíz, folyó is lehet. Ennek hőfokát veszi át a belehelyezett szondákban keringő folyadék, majd ezt a hőfokot a hőszivattyú kompresszora emeli meg a kívánt mértékre. Minél kisebb hőmérséklet-különbséget kell áthidalni, annál gazdaságosabb a fűtés. Árammal működik, talajszondák esetén egy 120 négyzetméteres házban a téli fűtésszámla 15-22 ezer forint lesz, kéményre pedig nincs szükség. Nyáron a hőelvonó rendszer megfordítható, és a ház hűthető. A levegős hőszivattyú a levegőkazán, ez esetben nincsenek szondák, csak egy speciális kompresszor.