– A zéró energiafogyasztású épületek jelszavát egy romániai képviselő asszony vetette fel az Európai Parlamentben, és olyan jól hangzott, hogy a laikus döntéshozók azonnal megszavazták. De csak most folyik a vita arról, mi is legyen a tartalma a valóságban – állítja Zöld András, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának professzora, aki résztvevője az energiaigényekkel foglalkozó brüsszeli bizottság üléseinek.

– Maga a megfogalmazás több szempontból is problémás, mivel „közel zéró energiaigényű” épület nem létezik. Ha ugyanis igazi termosszá szigetelem a házat és felszerelem a legtrükkösebb hőcserelős szellőzőberendezéssel, akkor is szükségem lesz melegvízre, villanyáramra. Az energiaigényt nem lehet nullára csökkenteni, a helyes megfogalmazás tehát az lenne, ha szerepelne benne a „fosszilis” jelző, hiszen a valódi cél a fosszilis energiafelhasználás csökkentése. Az unió azt szeretné, ha a továbbiakban úgy építenénk házakat, hogy minél kevesebb legyen az energiaigényük, és azt a keveset is a lehető legnagyobb mértékben megújuló forrásokból termeljék meg.

A legnagyobb motiváció mindig a kényszer. Európában és hazánkban is számos példa van energetikailag önellátó épületekre, mivel még ma is vannak olyan helyek, ahová nem ér el a civilizáció keze: a gáz- és villanyvezetékek kiépítése túl drága volna, vagy éppenséggel lehetetlen.

Nem újdonság

Ilyenkor mutatkozik meg leginkább az emberi találékonyság. Gyönyörű példa erre a két éve épült, futurisztikus Monte Rosa menedékház az Alpokban, ami a Matternhornt meghódítani vágyó hegymászóknak nyújt szállást. A 120 férőhelyes épületet a Zürichi Egyetem diákjai tervezték több éven keresztül, ám az építkezéshez mindössze egy nyár állt rendelkezésre, ráadásul úgy, hogy a 2882 méter magasan fekvő területre csak helikopterrel lehetett az építőanyagot szállítani. Ezért kifejezetten könnyű elemekből dolgoztak, a faépítmény külső borítása alumínium lett, védelmet nyújtva az időjárás viszontagságai ellen.

A Monta Rosa képes arra, hogy a főzéshez használt gázon és élelmiszeren kívül minden mást előállítson. A házat egy számítógépes rendszer irányítja, ami folyamatosan méri a készleteket és a fogyasztást, illetve előre is tervez a helyszíni meteorológiai állomás adataiból. A hő- és elektromos energia 90 százalékban napenergiából származik, s a nap melege passzívan is hasznosul a megfelelő tájolásnak és kialakításnak köszönhetően. Az épület természetesen extra módon szigetelt, ezenkívül az összes hulladékhőt befogja hőcserélők és hőszivattyúk révén.

A folyamatos áramellátást akkumulátorok biztosítják, amiket nappali többletárammal töltenek fel. Az év enyhe hónapjaiban pedig, amikor a jég olvad, egy víztározóban összegyűlik az egész évre szükséges víz, és a szennyvizet újra is hasznosítják a vécék öblítéséhez. A ház kristályszerű formáját egyébként nem esztétikai, hanem energetikai szempontok alapján alakították ki, ennek ellenére tudatos dizájnnak tűnik, miközben a Monta Rosa színével is jól illeszkedik a környezetébe. Így kapta a hegyikristály becenevet. De önellátásra nemcsak a gazdag nyugati országokban van példa, hanem hazánkban is. Számos olyan tanya akad ugyanis, ahová a villany bekötése többe került volna, mint magának a szélkerékkel, napelemmel felszerelt rendszernek a kiépítése. S nemcsak hétvégi telkekről van szó, ahová ritkán jár le a tulajdonos, hanem például egy olyan, több mint kétszáz marhát ellátó gazdaságról, ahol két ember él, s nem mond le a modern világ vívmányairól.

– Négy éve, amikor építkeztünk, hatmillió forintba került volna a villany bekötése, viszont az önellátó rendszer kialakításának csak hárommillió forint volt az ára – meséli Iliszi Zoltán, a komádi tanya tulajdonosa, ahol egy öt kilowattos és egy hatszáz wattos szélgenerátorral, illetve 1600 wattnyi napelemmel gazdálkodnak, amihez húsz darab, 210 amperórás akkumulátor van sorba kötve, 240 volt rendszerfeszültséggel. Ebből működik egy lakatosműhely, ahol hegesztőket, festékszórót, csiszológépet használnak, ezenkívül egy 1800 wattos villanybojler, tévé, műholdvevő, mikrosütő, számítógép, mosógép, hűtőgép. Ráadásul, a környékbeliek nagy csodálkozására és irigységére, a jószágok számára egész éjszaka megy a világítás, ledes izzókkal.

– Így jobb a közérzetük, jobban híznak – állítja a gazda, aki szerint a megújuló energiával történő ellátás egyáltalán nem befolyásolja az életvitelüket és a munkájukat, nem kell alkalmazkodniuk az időjáráshoz. Az akkumulátorok élettartama hét-nyolc évre szól, a napelemek és a szélkerekek harminc évig működőképesek.

Sokak szerint az uniós célok megvalósításának alapját a megújuló energiákon kívül a passzívházak adhatják. Ezek ugyanis garanciát jelentenek az elenyésző fűtési és hűtési igényre, s viszonylag alacsony áron megépíthetőek.

– Európában egy felmérés szerint az átlagárnál csak nyolc százalékkal magasabb egy passzívház építési költsége – állítja Szekér László építész, aki az első minősített magyar passzívházat tervezte Szadán, három évvel ezelőtt. – Ez az arány hazánkban tíz százalék, de mi például alacsonyabb áron is építettünk már, mint az átlagos, négyzetméterenkénti 240 ezer forint plusz áfa. A megrendelővel megbeszéljük, mennyi pénze van, és mekkora házat szeretne, ami ebből reálisan megépíthető, majd úgy tervezzük meg, hogy kijöjjön a keretből. Ez igazából az építészen múlik, hiszen a szerkezet kialakításánál sokat lehet spórolni.

A minősített passzívházak konkrét előírásoknak felelnek meg. A hűtési, fűtési energiaigényük évente legfeljebb 15 kilowattóra lehet négyzetméterenként, ezenkívül a lakóházakban az összes fosszilis energiafogyasztás a háztartási árammal együtt is csak 120 kilowattóra lehet ugyanígy. Az utóbbi kritérium persze az irodaházak és az ipari üzemek esetében nem vonatkozik a technológiai energiaigényre, csak az alapműködésre. Jelenleg 32 ezer passzívház működik Európában, jellemzően családi házak, de van példa irodaházra, iskolára, sőt templomra is. Leginkább Ausztriában, Svájcban, Németországban és a skandináv államokban népszerű ez a megoldás, hazánkban több családi ház mellett szép példa rá a Kőröshegyi Hídmérnökség épülete, ami közel nulla fosszilis energiafogyasztású, mivel hőszivattyúval, napelemmel és szélkerékkel is felszerelték.

Szekér László arra hívja fel a figyelmet, ahhoz, hogy 2020-tól így építkezhessünk, már most képezni kell az építészeket. A legtöbb hozzáértő magyar építész általában külföldön vagy autodidakta módon tanult, sokan hiányolják például a fenntartható építészet tanszékét a Budapesti Műszaki Egyetemről, mint ahogy Bécsben és máshol is van ilyen. Ezen a téren egyébként Szekér László szerint a debreceni és a pécsi egyetem építész kara a legerősebb.

A Passzívházépítők Országos Szövetségének tagjai emellett nemrég kezdték el oktatni a módszereket egy akkreditált képzés keretében, illetve a Szent István Egyetem is indít posztgraduális képzést e témában, szeptembertől. Szakértelem tehát van, az árak sem elérhetetlenül magasak, hiszen a megtérülés ma már néhány éven belül jellemző. Miért nem épülnek akkor hát tömegével passzívházak?

– A beruházói és az üzemeltetői érdekek jellemzően ellentétesek. Az előbbi minél olcsóbban szeretne építkezni, s meg is teheti, mert a rezsiköltség az utóbbinál fog jelentkezni. Akkor születnek fenntartható épületek, ha a kettő találkozik: a tehetősebb és öntudatosabb családoknál, és azoknál a multinacionális cégeknél, akik saját maguknak építenek irodaházat – mondja Dr. Magyar Zoltán a Pécsi Tudományegyetem docense, aki figyelmeztet arra is: az új épületek száma általában a teljes épületállomány egy százaléka, tehát a legnagyobb feladat a régiek átalakítása. Ez azonban gazdaságilag nem éri meg, sok esetben olcsóbb lenne lerombolni őket, és felépíteni egy újat a helyükön.

Pongyolaság és korrupció

2002-ben fogalmazta meg az unió az Épületenergetikai Irányelvet (EPBD), amely az új épületek energiaigényének csökkentését írta elő, és ehhez kapcsolódóan egy energetikai tanúsítási rendszer létrehozását. Ezt szigorították meg a 2020-ra vonatkozó előírással. Ám annak tudatában, hogy az eddigi döntések bevezetése is jelentős késedelmet szenvedett számos tagállamban – Magyarországon is –, és a végrehajtásuk is kifogásolható, sokan számítanak rá, hogy egy ilyen radikális lépés végképp megfeneklik majd.

– Mivel nemcsak Magyarországon, hanem például Portugáliában, Görögországban is kevés forrás áll rendelkezésre a támogatásokhoz, pusztán a jogszabályokkal kell majd kikényszeríteni a célok megvalósulását. A gyakorlatban az a kérdés, hogy a politikusok vállalják-e ezt, hiszen az ilyen döntések nem növelik a népszerűséget. Persze el lehet magyarázni az embereknek a fenntarthatóság gondját, akárcsak azt, hogy maguk is jól járnak a beruházással, mert elenyésző lesz a rezsiköltség, de mindez hiába, ha likviditási gondokkal küzdenek és nem tudnak pénzt szánni a többletköltségekre – véli Zöld András professzor. – S akkor még nem beszéltünk a törvénykezés után a végrehajtásról: a jelenlegi szabályok betartása is a szokásos laza pongyolasággal és nem ritkán korrupcióval folyik. Az energiatanúsítvány elkészítése például hiába kötelező: nincs hozzákötve szankció. Ha valaki nem végezteti el az energiatanúsítást az általa finanszírozott új épületen, akkor nem történik semmi, így is megkapja a használatbavételi engedélyt. De ne általánosítsunk, vannak jó példák is.

Mindemellett ez a bizonyos „közel nulla” kifejezés az irányelv leginkább kétséges pontja, túl nagy szabadságot enged meg a tagállamoknak.

– Lappföldtől a Máltáig terjed az unió, beletartozik a Kanári-szigetek és Madeira is. Ennyire különböző éghajlatokra nem lehet központi számokat előírni – állítja Zöld András. A kétkedőknek pedig az a válasza: a harmonizálást ellenőrzi majd az EDMC, illetve a végrehajtás segítésére született program, a Concerted Action.

Elvágni a köldökzsinórokat

Éppen a magyar szakemberek hívták fel a DG ENER, az energiaügyekkel foglalkozó Európai Igazgatóság figyelmét egy újabb problémára.

– Ha például egy vidéki hegyoldal déli lejtőjén van egy nagy telkem, arra könnyen építhetek olyan passzív házat, amit megfelelő tájolással télen fűt a napsütés, de nyáron nem kell hűteni. Van helyem a talajkollektoroknak, napelemeknek vagy a tárolandó biomasszának a fűtésre. S a füstnek is van tere szétoszlani a levegőben. A nagyváros belsejében azonban ez nem működik – mondja Zöld András.

A nagyváros utcáiban korlátozott a napenergia passzív kihasználása, hiszen egy szűk utcában nem lesz elég benapozott felület a homlokzaton, sőt még a tetőn sem. A közművekkel agyonszabdalt városban sakkozni kell a talajszondákkal is.

– Egy lakás ma különböző köldökzsinórokon lóg, amelyek másik végén atomerőmű, szibériai gázmező, szeméttelep, vízmű, szennyvízkezelő telep van. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek is a lakásunkhoz tartoznak. Ha ki akarjuk váltani őket autonóm megoldásokkal, helyet kell teremtenünk – magyarázza Ertsey Attila, a Magyar Építész Kamara alelnöke, aki részt vesz a hazai energetikai rendelet módosításának kidolgozásában, és úgy látja, hogy az uniós tervezet túlságosan is az épületre koncentrál.

Az autonóm házak és kistérségek szakértője most éppen három panelépület önellátóvá alakításán dolgozik munkatársaival.

– Az egyik, újpalotai panelházban aránylag könnyen önellátóvá tudjuk tenni a fűtést: passzívházas technológiákkal tizedére csökkentjük a hőigényt, azt a keveset is hőszivattyúval szolgáljuk ki, ennek áramszükségletét pedig a tetőn elhelyezett napelemek fedezik. Ám ahhoz, hogy az épület lakóinak összes áramigényét is kiszolgáljuk, már a teljes déli homlokzatot be kellene borítani napelemekkel. Érdemes tehát az épületeket együtt kezelni az őket körülvevő környezettel, mint energianyerő felülettel. Akárcsak a városokat. Együttműködést kell létrehozni város és vidéke között, s ez a helyi gazdaságot is fellendítheti.

– Minden kutatás azt mutatja, hogy a világ egyre inkább urbanizálódik, Európa népessége két évtized múlva 60-80 százalékban városlakó lesz – teszi hozzá Zöld András professzor. – Ezért javasoltuk az illetékes Európai Igazgatóságnak, hogy a városi szövetben ne az egyes épületeket kelljen megtámogatni megújuló energiával, hanem a rendszert, arányosan. Az épületek helyett a település szintjén kelljen gondolkodni. Legnagyobb meglepetésemre, miután május elején ezt elővezettem, a DG ENER hivatalosan is visszaigazolta, hogy igen, jogos a felvetés, fontolóra veszik. A gyakorlatban ezt úgy lehetne megoldani, hogy a városi épület energiamérlegének javára írják majd, ha arányosan bekapcsolódik egy megújuló energiából működő hálózatba.

Hazánkban is felfigyelt már néhány település az energetikai önellátás lehetőségeire, több önkormányzat is megindította az erre vonatkozó stratégiák kidolgozását, így Martonvásár és Érd is. De az autonóm kistérségek célja a kormány által kiadott Nemzeti Vidékstratégiában is megjelenik. Valószínűleg nem véletlenül, ugyanis Dr. Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára írta 1999-ben annak a tanulmánykötetnek az előszavát, amely elsőként vizsgálta egy kisrégió, a Dörögdi-medence közmű- és energiaellátásának autonóm lehetőségeit.

A professzor arra hívta fel a figyelmet írásában, hogy az autonóm közösségek belső erejének növekedése a társadalom egészének érdeke: „A környezet, a gazdaság és a társadalom összhangja, egyensúlyának fenntartása életképes közösségei meglététől és autonóm fejlődésétől függ.”

Fehérváry Krisztina